A szénakazalból húzták ki a kémet

 

Szabad Nép:

Több mint egy hónapja - június 16-án - ellenséges ügynökök szöktek be az országba az osztrák-magyar határon át. Az illetők "szakemberek" voltak, úgynevezett leplezett nyomokat hagytak maguk után. (A leplezett nyom lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy az illető milyen irányba haladt. Ez a kém például oldaljárással ment, bakancsnyomait a menetirányra keresztben hagyta a sárban, a nedves fűben.) De nemcsak nyomokat hagytak, idegességükben, vigyázatlanságukban elvesztettek néhány fegyvertöltényt is. Valószínűleg akkor, amikor magyar földre értek és megtöltötték fegyverüket...

A határőrség riasztott, hiszen fegyveres, ellenséges ember jött az országba - ez a feltevés jogos volt. Riasztották a katonaságot, a rendőrséget és a lakosságot. Az eredményről június 30-án rövid közlemény jelent meg a Szabad Népben: Fegyveres kémeket vettek őrizetbe címmel. A vizsgálat megállapította, hogy az elfogott kémek korábban külföldre szökött malomsoki lakosok, nyugaton működő kémszervezet ügynökei. Automata-pisztolyuk, fényképezőgépük és egyéb felszerelésük volt. A hivatalos közlemény néhány szóban azt is közölte, hogy az államvédelmi és határőrizeti szervek a dolgozók segítségével fogták el őket...

Igen, amikor a határőrség riasztott, a nyugati határvidék valósággal élő erőddé változott át, amelyen fenn kellett és fenn kell akadnia mindenféle szabatőrnek, fizetett gyilkosnak és kémnek. Beled községben éppen értekezlet volt. A riasztás hírére felfüggesztették az értekezletet és a párttitkárok, funkcionáriusok siettek községeikbe; traktorosbrigádok - 80 traktorossal - azonnal területük átfésülésére indultak; a parasztok igazoltatták az ismeretlen embereket. És így akadtak az első nyomra, amely az egyik szabotőr, Páthy Lajos elfogatásához vezetett. Páthy Lajos éppen egy szekérre kéredzkedett fel, és hamis igazolványt mutatott. A gyanakvó pillantások, kérdések elől - futással keresett menedéket, de aktatáskáját, hamis igazolványát hátrahagyta. Mindenesetre a fényképe így megvolt, később ezt sokszorosították és terjesztették a lakosság között. A nyomozásban részt vettek a vendéglősök, a vasúti kalauzok, a fodrászok és az erdőőrök, Beled, Sopronhorpács és a környéki községek parasztjai...

Június 16-án Budapestről Répceszemerére érkezett Halmai László technikus, az Épület Villamossági Tervező Iroda dolgozója. A környék termelőszövetkezeteinek villamosítására úgynevezett felvételezéseket és méréseket végzett a terepen. Halmai László ezen a vidéken született. Apja nyugdíjas vasutas, de nemcsak szülei - egész rokonsága is idevaló, ittlakó ember. Másnap, amikor befejezte a munkát, értesült róla, hogy fegyveres kém bujkál a vidéken, alighanem a szülei házához közel eső fenyvesben. Ezt erősítgette Halmai László tízéves unokaöccse is, aki az iskolai szünetben a méhek után járt a kertben, a fenyves szélén. Mondták azt is, hogy nővére tanyáján is járt egy ember vízért. A leírás nagyon hasonlított a hátrahagyott igazolványképhez.

Halmai László fogta távcsövét, egyéb felszerelését és kiment a fenyvesbe. Egy olyan helyre - jól ismerte még gyerekkorából - ahonnan jól megfigyelhette a közeli gémeskutat, az odavezető úttal együtt. A bogár se mozdulhatott anélkül, hogy ő azt mérnöki pontossággal meg ne figyelhette, "be ne mérhette" volna. Így okoskodott: az illető fáradt, elcsigázott ember, aki a nappali rekkenő hőség után éjszaka a kúthoz megy majd vízért. És így is történt. Amikor - éjfél körül - megeredt az eső, Halmai László törtetés zajára lett figyelmes, s nemsokára megpillantotta a lencse mezejében a keresett embert, aki a kúthoz tartott. Pontosan megállapította a megfigyelés helyét, az irányt, amelyben a kém haladt. Azután sietett, hogy megfigyelését a hatóságok tudomására hozza.

Ami ezután következett - szokásos történet. Páthy Lajos hajnaltájt jónak látta egy szénakazalban elrejtőzve kipihenni fáradalmait. Hiába próbált Páthy Lajos nyomorultul, fegyveresen ellenállni, sorsa megpecsételődött. Kihúzták a szénából...

Íme - röviden - a történet, amelyet a Belügyminisztérium e rövid félmondattal jelzett hivatalos jelentésében: "a dolgozók segítségével..." Halmai László pedig, aki végeredményben - a tsz-ek villamosításán kívül - pontosan "kijelölte" Páthy Lajos búvóhelyét is, a "Szocialista munkáért" érdeméremmel tüntette ki a dolgozó nép állama.

Piros László 1954-es jelentése szerint: "Országos viszonylatban jelenleg 28 folyamatban lévő ellenforradalmi szervezkedés és 87 ellenséges csoportosulás ügyében folyik államvédelmi operatív munka". Rákosi 1956 júliusában a Politikai Bizottság előtt már arról beszélt, hogy az ÁVH havi átlagban két újabb ellenforradalmi összeesküvést fed fel. Ezek a számok azonban nemcsak ellentmondóak, hanem egyben semmitmondóak is. Mivel a kommunista államvédelem és bíráskodási gyakorlat a passzív ellenállás minden esetét kriminalizálta és államellenes cselekménnyé minősítette, majd pedig saját maga kreálta a bizonyítékokat az egyes ügyekhez, nehéz megállapítani, hogy ezek a számok milyen hányadban tartalmaznak fiktív, definíciónk szerint politikai ellenállásnak nemigen minősíthető eseteket.(Meszerics T. Politikai ellenállás '45-56, Beszélő)