Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Irodalmi Újság:


A pártvezetés és az irodalmi élet között hosszú idő óta nézeteltérések vannak. Ezek a nézeteltérések nyilvánvalóan kihatottak az ország hangulatára, hatottak az egész közvéleményre és míg egyrészt a közélet aktív harcosává tették íróink jelentős részét, másrészt zavarták az írókat abban, hogy mesterségükkel, művészetükre, nagyobb számú művekkel segítsék a pártot, a népet, az országot az előttünk álló nagy feladatok megoldásában. Nyilvánvaló, hogy a magyar írók legtöbbjét azok a nagy kérdések fűtötték, és fűtik, melyeknek teljes, egyértelmű, végleges megoldása és lezárása nélkül lehetetlenség népünk és pártunk történelmében új, tiszta lapot nyitni, a szocialista építést és annak fontos frontszakaszát, a szocialista kultúrát állandó, öntudatos, harcos munkával továbbfejleszteni, magasabb szintre emelni.

A magyar írók nagy többségének a szocialista törvényességért, a pártélet, az egész közélet és nem utolsósorban a kulturális élet és az irodalmi élet demokratizálásáért indított és folyatatott harca tehát pozitív jelenség, egyik energiaforrása volt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozataiból áradó szellemnek megfelelően új, tisztult magyar közélet megteremtéséért folyó harcnak. Az események azokat igazolták, akik rendületlenül hittek e harc tisztaságában és szükségességében. Az a körülmény, hogy az íróknak e tiszta célokat, a népet, a népi demokráciát, a párt ügyét szolgáló harcát igyekezett felhasználni az ellenség, nem von le a harc erkölcsi értékéből, de figyelmeztet arra, hogy küzdjenek a magyar népi demokrácia írói akár az egész ország életét közvetlenül érintő célokért, akár közéletünk szűkebb frontján, kifejezetten kulturális vagy irodalmi célokért, - amilyen mértékben szükséges e harchoz az elvi tisztaság és a megtörhetetlen akarat, épp ily mértékben szükséges állandóan tudni, állandóan gondolni arra, hogy e harcok céljukat csak úgy érhetik el, ha ügyünket a néphez és párthoz hűséges írók ügyét el tudjuk választani. El tudjuk különíteni azoknak a mesterkedéseitől, akiknek számára a szocialista demokráciáért, a szocialista törvényességért, a szocialista építés magasabb szakaszáért folyó harc csak ürügy, akiknek számára ez a harc - sajnos - némi lehetőséget adott a zavarkeltésre, a pártegység megzavarására, a párt súlyának és tekintélyének átmeneti kisebbítésére.


A Párt Központi Vezetősége ülésének első napja azt bizonyítja, hogy a pártvezetés élére állott a pártélet és közélet demokratizálásának a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán hozott határozatok szellemében való megvalósításáért folyó munkának. Amikor a párt Politikai Bizottságának beszámolója a pártvezetés és az írók közötti nézeteltérésről szólva megállapítja, hogy "ezeket a kérdéseket nem szabad forró fejjel intézni", akkor nemcsak az elhamarkodott, következetlen és ezért felületes, a nézeteltérések lényegével és okaival nem számoló elintézési módokat veti el, de azt is megállapítja, hogy az elintézendő ügyeket el kell intézni. És irodalmunknak sok elintézendő ügye van, amelyeknek lezárása nélkül lehetetlenség megoldani azokat a feladatokat, melyeket a Politikai Bizottság így fogalmazott: "Az íróktól pártunk és népünk mindenekelőtt azt kéri, hogy írjanak jó könyveket, novellákat, verseket. Nem akarunk mi nekik diktálni, de kifejtjük nézeteinket és arra kérjük őket, hogy összefüggéseiben, fejlődésében lássák és ábrázolják a magyar valóságot. Mutassák meg a hatalmas fejlődést, amely országunkban a felszabadulás után bekövetkezett, ábrázolják igaz módon, magas művészi színvonalon az egész életet és nemcsak jelenünk árnyoldalait vegyék szemügyre, bár persze ezt is meg kell mutatni."


A párthoz, a népi demokráciához, a dolgozó magyar néphez tűzön-vízen át hűséges magyar írók tudják, hogy a magyar népet, a pártot, a szocializmus ügyét legjobban művekkel lehet és kell szolgálniuk. Minden író ég a vágytól, hogy nekifoghasson az ilyen művek alkotásának, vagy folytathassa a megkezdett művek írását, ha munkáját a hosszú nagy nehézségekkel, állandó feszültséggel járó nézeteltérések megzavarták és megállították. Az Írószövetség, az írói társadalom ügyeinek, összes elvi és szervezeti kérdéseinek megoldása, a szocialista demokrácia és törvényesség szellemében történő megoldása megadja a lehetőséget, hogy eddig sosem látott energiával és hittel kezdjenek íróink az alkotáshoz - de az alkotómunka eredményességének előfeltétele ezeknek a régen húzódó elvi és szervezeti kérdéseknek már többször elodázott és mind égetőbben sürgős megoldása. Ez a megoldás és új lendületet fog adni az alkotó munkának és ugyanakkor helyreállítja azt az öntudatos fegyelmet, amely nélkül szocializmust építeni és szocialista kultúrát teremteni lehetetlenség.


A magyar íróknak sok jogos és indokolt kívánsága van. Olyan kívánsága, amelyek teljesítése nemcsak az irodalmi élet gyógyulását valósítja meg, de amelyek megvalósulása felsorakoztatja a magyar írók döntő többségét, szinte az egészét a párt mögé, munkára és harcba azokért a célkért, melyeknek megvalósítása jegyében kezdődött meg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetésének ülése.


Mi a magyar népi demokrácia írói nagy derűlátással, nagy munka és harci kedvvel nézünk a jövendőbe.

Az Irodalmi Ujság a 'Magyar Írók Szövetségé'-nek hetilapja volt 1950-1956 között. A kommunista irodalom és kultúra propagálására hozták létre. Főleg kisebb terjedelmű szépirodalmi műveket, kritikákat, publicisztikai, irodalompolitikai és esztétikai cikkeket közölt a Rákosi-időszak elvárásainak megfelelően. Fennállásának folyamán szerkesztőbizottsága többször változott. 1955-től kezdve szerkesztőségében az akkor már megbuktatott miniszterelnök, Nagy Imre hívei kerültek túlsúlyba, akik az Irodalmi Újságot a rendszer keretein belül szükséges reformok szócsövévé tették, így a lap jelentős szerepet vállalt a forradalomhoz vezető eseményekben. Az 1956-os forradalom idején írógárdája különszámban tett hitet a forradalom eszméi és a Nagy Imre-kormány politikája mellett. 1956. november 4-e után szerkesztőinek egy része Nyugatra emigrált. Ők és a már korábban Nyugatra távozott neves magyar írók, költők és publicisták továbbra is megjelentették az újságot mint a magyar írók kéthetenként megjelenő lapját, amely őrizte a forradalom emlékét és képviselte annak eszmeiségét. Az első "emigrációs" szám 1957. március 15-én jelent meg Londonban, majd a szerkesztőség 1962-ben Párizsba költözött. A lap utolsó száma 1989-ben látott napvilágot. Az 'Irodalmi Újság' az egyik legnagyobb hatású és legszínvonalasabb magyar emigrációs sajtótermék volt. (Az újság nevének helyesírása: 1956 előtt Irodalmi Ujság, ez 1956 után, az emigrációban Irodalmi Újság-ra változott.)

Korábban:

A Központi Vezetőség határozata után

Az éberségre szükség van!

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata

Fiatal értelmiségünk bátor vitafóruma a DISZ Petőfi Köre