Teremtsünk nyugodt, gondtalan életet az idős tsz-tagoknak

 

Szabad Nép:

A szövetkezeti tagok öregségi és rokkantsági biztosításáról tárgyalt a Termelőszövetkezeti Tanács elnöksége

Az "Ezermester" - így hívják a Tsz-ben Székely Albert bácsit. S van is igazság benne: a fűrész, gyalu, kalapács, vagy bármilyen szerszám engedelmeskedik ügyes kezének. Szereti is a tagság..

A parlament egyik tanácstermében fontos tanácskozás zajlott le szerdán délután. A Termelőszövetkezeti Tanács elnöksége megvitatta a tsz-tagok öregségi és rokkantsági biztosításának problémáit. Az ország legkiválóbb tsz-elnökei részletesen megtárgyalták: milyen intézkedéseket kellene tenni, hogy a dolgozó parasztok öregkora a tsz-ekben gondtalan legyen.

A vita kezdetén Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács és a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke ismertette a tsz-tagok öregségi és rokkantsági biztosítására vonatkozó kétféle elgondolást: vannak, akik állami biztosítást javasolnak. Mások viszont úgy gondolják, hogy a tsz-en belül kell megoldani a szövetkezeti tagok biztosítását. Kérte az elnökség tagjait, hogy mondják el erről véleményüket.

Hodek József elvtárs, a kisbérbattyánpusztai Virágzó Tsz Kossuth-díjas elnöke volt az első hozzászóló. Ő az intézményes állami biztosítás mellett emelt szót. Szerinte, ha az elöregedett tagokról való gondoskodást az egyes tsz-ekre bízzák, akkor nincs biztosíték arra, hogy minden tsz-ben megfelelően gondoskodnak majd az idős tagokról. Kifejtette javaslatát:

A tsz-tagok nyugdíját úgy kell rendezni, hogy a tsz-ek adják össze a biztosításra szükséges összeget és az állam kezelje azt.

Összesen mennyi munkaegységet értek el?

Szerinte a munkaegységet kellene a nyugdíj alapjává tenni és az elöregedett tsz-tagok aszerint kapnának nyugdíjat, hogy az évek során összesen mennyi munkaegységet értek el. Másképpen vélekedett a biztosításról Bernáth Lajos elvtárs, a kunhegyesi Lenin Tsz elnöke. Szerinte minden tsz maga gondoskodjék elöregedett tagjairól. Nyugdíjalapot kell létesíteni minden szövetkezetben.

Az ő szövetkezetükben az a tagok véleménye, hogy az összes munkaegység négy százalékára jutó terményt és pénzt kell az öreg és megrokkant tagok ellátására fordítani. Ezzel érvelt: az idős tsz-tag éppúgy természetbeni juttatást vár, mint a többi tsz-tag. Azt Bernáth elvtárs is helyeselte, hogy a szorgalmas tagok öreg korukban több nyugdíjat kapjanak. Azért ellenzi az állami biztosítást, mert az szerinte bonyolult és sok adminisztrációval járna.

Nagy figyelemmel fogadták az elnökség tagjai Jámbor István elvtársnak, a földesi Rákóczi Tsz elnökének javaslatát. Szerinte is állami alapon kellene megoldani az idős tsz-tagok biztosítását, éspedig úgy, hogy minden tsz fizesse be a központi szövetkezeti nyugdíjalapba tiszta jövedelmének öt százalékát. Azért van a biztosítás állami formája mellett, hogy: "a biztosított ne a vezetőség jóindulatától vagy rosszindulatától függjön."

Losonczi Pál elvtárs; a barcsi Vörös Csillag Tsz Kossuth-díjas elnöke nem foglalt állást egyikféle megoldás mellett sem. Szerinte részletesen ki kell dolgozni mind a két javaslatot és rá kell bízni minden egyes szövetkezetre, hogy melyiket választja.

Mike István elvtárs, a környei Dózsa Tsz elnöke szerint helytelen lenne, ha s tsz-ekre bíznák az öreg tagokról való gondoskodást. Elmondta, hogy az alapszabály eddig is kötelezte valamennyi szövetkezetünket arra, hogy gondoskodjanak öreg tagjaikról, de ez nagyon sok helyen mégsem történt meg. Mike elvtárs szerint már most az idei őszi zárszámadáskor be kellene fizetniük a tsz-eknek egy bizonyos összeget a szövetkezeti nyugdíjalapba és így a rászoruló tsz-tagok már jövőre állami nyugdíjat kaphatnának.

"Jó lesz így.. maga hogy gondolja, Bözsi néni?" - de sokat hallotta ezt még tavaly, amikor még a tsz párttitkára volt

Egymás után hangzottak el a felszólalások Tolna megyei, Heves megyei és az ország más vidékén szerzett tapasztalatokról. Vitatkoztak egymással, érveltek, bizonygatták igazukat, de ennek a vitának minden szava érzéseket keltett az ember szívében. Az idős és az elöregedő dolgozó parasztemberek sorsáról folyt itt a vita. Most - a számítások szerint - 25 ezer ilyen idős tag van szövetkezetekben, aki már segítségre szorul.

A vitában felszólalók nagy többsége a tsz-tagok intézményes állami biztosítása mellett foglalt állást: A szövetkezetek létesítsenek országos szövetkezeti nyugdíjalapot és az állami szervek kezeljék azt.

Az állami biztosítást a szövetkezetek tagjai is biztonságosabbnak tekintik - mondta zárószavában Dobi István elvtárs. - Még inkább az állami biztosításban bíznak azok az egyéni gazdák, akik még most gondolkoznak a belépésen.

Dobi elvtárs bejelentette, hogy a párt és a kormány vezeti teljes mértékben helyeslik és szorgalmazzák ennek a nagy jelentőségű kérdésnek a megoldását. A feladat most az, hogy a Termelőszövetkezeti Tanács mielőbb kidolgozza a szövetkezeti tagok öregségi és rokkantsági biztosításra vonatkozó tervezetét, megvitassák azt valamennyi termelőszövetkezetben és a tsz-tanácsülésén is, s az így kialakított végleges javaslatot mielőbb a Minisztertanács elé terjesszék jóváhagyás végett.