Akiknek nincs belügyi belépőjük...

 

Szabad Nép:

Járókelőket igazoltató rendőrök

A napokban a Népszínház utca és a Rákóczi tér között a Nagykörúton szabálytalanul mentem át a túlsó oldalra. Az úttest közepén járhattam, amikor egy rendőr-szakaszvezető rámsípolt. Megálltam. Ekkor rámkiáltott, olyan hangon, hogy a boldogult Horthy-hadsereg akármelyik szolgálatvezető altisztje megirigyelte volna érte. A járdán közöltem vele, hogy bár hibás vagyok, de nincs joga ilyen hangon beszélni. Erre karon ragadott és megfenyegetett, hogy "az osztályra kísér", majd felszólított: vegyem ki a kezem a zsebemből, s álljak vigyázzba, ha egy rendőrrel beszélek... Ezek után került sor az igazoltatásra - s egy csapásra minden megváltozott. Irataim között ugyanis megpillantott egy belépő igazolványt a Belügyminisztérium épületébe. A belügyi belépő nagy hatást tett: most már a lehető leggyorsabban és a legudvariasabb hangnemben zajlott le a bírságolási eljárás.

Figyelembe kell azonban venni, hogy a lakosság jelentős része nem rendelkezik belügyi belépővel. Nyilván nem volt ilyen irata annak a középkorú férfinak sem, aki öt-hat perccel az előbbi eset után feszes vigyázzban hallgatta végig rendőr-szakaszvezetőnk oktatását.

Szót sem érdemelne a dolog, ha ilyesmi csak szórványosan fordulna elő. Sajnos, nem ez a helyzet. Különösen felháborító, ahogyan egyes rendőrök a gépkocsivezetőkkel beszélnek. Magam voltam tanúja egy arcpirító jelenetnek, amikor egy 20 év körüli rendőr minősíthetetlen hangon leckéztetett egy ötvenen felüli kitűnő gépkocsivezetőt, a szakma többszörös kiváló dolgozóját, aki mellesleg semmiféle hibát sem követett el. Miután végre békességben tovább mehettünk, megkérdeztem a gépkocsivezetőt, miért nem védekezett legalább? Ezt a meglepő választ kaptam. "Nincs itt értelme igazságot keresni. Ha az ember kinyitja a száját, azonnal ugrik a betétlap."

Mindez azért fordulhat elő, mert egyes rendőrök megfeledkeznek róla, miért vették fel őket a dolgozó nép rendjének őrei közé. Azért, hogy őrködjenek a rend fölött - de nem úgy, hogy saját magukat is fölébe helyezik a rendnek. Persze rendőrségünk vezetőinek is még többet kellene tenniük azért, hogy megértessék minden rendőrrel: a rendőri egyenruha nem biztosít és nem biztosíthat semmiféle kiváltságot, előjogot. Nem elnézést kérünk, de azt igenis elvárhatjuk, hogy a szabálytalanul közlekedőkkel is emberségesen, udvariasan bánjanak, igazolványra való tekintet nélkül.

Talán lesz, aki azt mondja erre, hogy van sok a valóban szolgálatkész, udvarias rendőr is. Ez igaz és ez a természetes. Éppen ezért kirívó a durvaság, amely lerontja azoknak a rendőröknek a munkáját is, akik becsülettel fáradoznak a rendőrség és a lakosság közötti jó kapcsolatok kialakításán. Ne higgye egyetlen rendőr sem, hogy azzal szerez tekintély magának, vagy éppen a rendőrségnek, ha a Horthy-kaszárnyák szellemét ébresztgeti. Éppen ellenkezőleg: akkor lesz igazán tekintélye, ha az emberek látják, hogy határozottan és következetesen, az előírások szellemében, mindenkor udvariasan teljesíti kötelességét.

Szabó László