A labdarúgás időszerű kérdéseiről

 

Népsport:

A magyar labdarúgósport időszerű kérdéseiről írt szerkesztőségi cikkünknek nagy visszhangja van a labdarúgók táborában, a szurkolók és mindazok között, akik szívükön viselik a magyar labdarúgás ügyét. Számos hozzászólás érkezett a cikk megjelenése óta szerkesztőségünkhöz. A felvetett problémák a közvélemény egyetértésével találkoznak. Terjedelmes hozzászólást küldött be Dunai Ernő (Bp. XV. Ker. Bocskai u.139.), aki a bevezetőben megállapítja, hogy a jövőben is feltétlenül szükséges, hogy a Népsport a labdarúgás kéréseivel ilyen értelemben is foglalkozzék anélkül, hogy a labdarúgást más sportágak fölé helyezné. Leszögezi, hogy az utóbbi évben számos megállapítás hangzott el, amely mind arra mutatott, hogy labdarúgásunkban alapvető hibák vannak, bár csak az utóbbi hónapok tapasztalatai igazolták teljesen a megállapítások helyességét.

Bp. Vasas - UDA (Prága) 2:0 (0:0)

"A Népsport helyesen vetette fel - írja Dunai Ernő -, hogy a helytelen munkamódszerek, a tömegsport elhanyagolása, a sztárkultusz, a nem megfelelő erőnlét az egyszemélyi vezetés, a bírálatnak kifinomult módon való elfojtása, a megalapozatlan és gyakran tervszerűtlen válogatás - nem újkeltű hiba. Az OTSB vezetői közül ugyanezeket a hibákat többen is megállapították, sőt ezek kijavítását maguk is követelték. Ennek ellenére mi a helyzet? A felsorolt hiányosságok változatlanul fennállnak. Sőt az ez évi válogatott mérkőzésekre történt válogatások továbbra is a gyakran alkalmazott 'csalhatatlan' módszerek alapján történtek."

A továbbiakban levélírónk részletesen elemzi a jugoszlávok elleni mérkőzés tanulságait. Különösen kifogásolja, hogy a középhátvéd helyének betöltése nem megfelelő módon történt.

A közvélemény javaslatait

a belga-magyar mérkőzés előtt nem vették figyelembe. Az állami edző és Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese különböző magyarázatokkal próbálta levezetni a bíráló megjegyzéseket. Súlyos hiba a szakemberek és a labdarúgó közvélemény javaslatainak hosszú idő óta tartó következetes mellőzése. Csakis a személyi kultusszal magyarázható, hogy az OTSB egyes vezetői nem tudják megérteni, hogy a magyar labdarúgó-közvélemény ma már nem azonos a régivel és hogy rendszerünkkel együtt fejlődött. Nemcsak labdarúgásunk színvonala magas - a jelenlegi balsikerek ellenére - hanem magas a közvélemény igényi és hozzáértése is. Erről helyes lenne már egyszer tudomást venni. Hangsúlyozza levélírónk, hogy népi államunk a párt vezetésével a felszabadulás óta nagyszerű eredményeket ért el. Ennek egyik vetülete és nem egyes vezetők kizárólagos érdeme volt a labdarúgás terén elért sok siker. Helyes volna, ha ezt egyes válogatott játékosaink is megszívlelnék. A levélíró összehasonlítja a legjobb labdarúgóink jelenlegi helyzetét a régiekével. "Ez az emlékeztetés nem véletlen. Nem lennék tárgyilagos, ha figyelmen kívül hagynám a vezetők nehéz helyzetét, hiszen egyes játékosok magatartása, életmódja, s egész életfelfogása nem kielégítő.

Rá kell mutatni azonban a vezetők felelősségére is.

Miért nem voltak következetesek, miért nem támaszkodtak kellően a sportköri csapatok vezetőire, edzőire, miért mellőzték a közvéleményt, miért intéztek el a háttérben egyes súlyos ügyeket?" -írja Dunai Ernő, majd így folytatja: "Be kell látniuk az OTSB vezetőinek, hogy a régi módszerekkel tovább nem dolgozhatnak. Erre még akkor is rá kell döbbenniük, ha ez fájdalmas és súlyos önkritikával egyértelmű. A magyar sportvezetőknek is látniuk kell, hogy kollektív vezetés nélkül az élet semmilyen területén, így a sportban sem lehet tartós eredményeket elérni. A tömegek véleményének hangoztatása ne legyen pusztán szólam. Tovább kell lépni, s a napi intézkedésekben kell a tömegek erejére támaszkodni, mint ahogyan ez már a politikai és az gazdasági életben egyre jobban kezd érvényesülni."

Hangsúlyozza levelében Dunai Ernő, mennyire helytelen lenne, ha az egész magyar sport helyzetét csak a labdarúgás szemüvegén keresztül vizsgálnánk. A magyar labdarúgás azonban az elmúlt néhány év alatt a világ élvonalába emelkedett. A magyar labdarúgó-válogatott sikerei hazánkat a világ legkülönbözőbb részein ismertté, megbecsültté tették. Kár volna ezt az erkölcsi aranytartalékot elkótyavetyélni. Levelének befejező részében ezeket olvashatjuk: "Úgy érzem, hogy éppen a fentiek miatt van nagy szükség

megfelelő okulásra és intézkedésekre.

Az OTSB-nek fokozottabb gondot kell fordítania a szovjet edzésrendszer megismerésére, s a tapasztalatokat természetesen a mi viszonyainknak megfelelően kell következetesebben alkalmazniuk. Nagyobb hatáskört kell biztosítani a társadalmi labdarúgó-szövetségnek is. Többet kell foglalkozni az OTSB hivatali apparátusának a labdarúgó-tömegsport szervezésével.

A kudarcok ellenére sem indokolt a temetési, a siránkozó hangulat, mert a siránkozás - amellett, hogy borúlátó, leszerelő hangulatot idéz elő - önmagában nem oldja meg a problémákat. Kiváló játékosok egész sorával rendelkezünk. Ha ezekkel rendszeresen, tervszerűbben foglalkoznak, a siker nem maradhat el. A magyar sportilletékes vezetői vonják le végre a tanulságokat és tegyenek bátor, a tömegek véleményére támaszkodó intézkedéseket még akkor is, ha ezek korábbi helytelen állásfoglalásaikra mutatnak rá. Úgy látom, hogy az OTSB egyes vezetői még ma, a XX. kongresszus után sem törekednek eléggé a Kongresszus éltető szelének az OTSB vitorláiba való befogására. A helyes bíráló légkör kialakítása,a szükséges adminisztratív intézkedések - még ha fájdalmasak is - a hibák megszüntetésének, s egyben a felemelkedésnek is a forrásai lehetnek."

Korábban:

Élsportolóink műveltségéről

Brüsszel-Párizs-Lyon

Portugália-Magyarország

Hogyan lehet megmenteni a magyar futballt?

Brüsszeli visszhangok

A jobb erőnlét döntött Brüsszelben

Első vereségünk a Népstadionban