Minél több irodából - lakást!

 

Szabad Nép:

Sok ezer lakás épült az irodák helyén

1954-ben 1346 irodából lakássá alakított helyiség vált beköltözhetővé, 1955 óta pedig még jobb az eredmény. A Minisztertanács 1955. évi határozata megállapította az irodák helyiségnormáját, s azóta sok hivatal összeköltözött, 1955 novemberéig ily módon 3769 lakás létesült. A Minisztertanács ezután elrendelte, hogy 1956 végéig újabb 1500, lakás céljára alkalmas helyiséget kell felszabadítani, de március 31-ig - az előbb említett 3769 lakáson kívül - további 2148 lakás felszabadítása történt meg, illetve van folyamatban.

A legtöbb hivatal vezetői és dolgozói megértették a lakásprobléma fontosságát, segítséget adtak, hogy minél több család jusson megfelelő lakáshoz. A XIV. kerületi Tanács saját épületébe költöztette át három vállalatának irodáit, s ezzel tíz jó lakást adott vissza eredeti rendeltetésének. A Fővárosi Gázszolgáltató Vállalat a Rákóczi úton levő irodáit a Köztársaság téri épületébe költöztette, ennek révén a Rákóczi úton 18 lakás szabadult fel. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium postai főosztálya Szombathelyen 20 lakást szabadított fel azzal, hogy hivatalait összevonta.

A negyvenes évek végén a bérházak, a nagyobb lakások és családi házak államosításával jelentősen megváltoztak a tulajdonviszonyok, az állami lakásszektor - elsősorban a városokban - dinamikusan növekedett. A lakáspiac megszűnése hátrányosan befolyásolta a lakásmobilitást. A lakásállomány 1941 és 1960 között mérsékelt növekedést mutatott. Formailag az egyenlőség eszméje jegyében, gyakorlatilag viszont a városi lakáshiány miatt 1949 és 1956 között kiterjedtté vált a nagy lakások megosztásával kialakított társbérlet intézménye.

Miniszterek, tanácselnökök, pártbizottságok, s nem utolsósorban a KÖZELBIZ (Közületeket Elhelyező Bizottság) érdeme is, hogy sok helyen valóságos verseny indult az irodalakások felszabadításáért.

Túlzott kényelmi szempontok helyett...

Mindez biztató, de csak kezdeti eredmény. S mivel a lakásprobléma igen nagy, minél előbb pontosan fel kell mérni, ki kell használni mindenütt a lehetőségeket!

Még mindig akadnak hivatalok, amelyekben nem tartják be az előírt normát, egy-egy dolgozóra a szükségesnél nagyobb munkahely jut. A MAHART Apáczai Csere János utcai hivatala a megállapítottnál 600 négyzetméterrel nagyobb területet foglalt el, s így ebbe az épületbe még egy mintegy 100 dolgozóból álló hivatal is beköltözhetne, átadva helyiségeit 10-12 lakás céljára. Sztálinvárosban a 26-os Építőipari Trösztnél sok a kihasználatlan helyiség, s nagyon sok a hasonló példa Budapesten és vidéken egyaránt.

Természetesen nem arról van szó, hogy a tisztviselők rossz munkakörülmények között dolgozzanak. Hiba volna ezen az áron újabb lakásokat létesíteni. De nem kisebb hiba, hogy egyes hivatalokban nem akarnak lemondani túlzott kényelmi szempontokról.

Minden család álma egy új lakás, de sokan laknának egykori irodában is

A vállalatok vezetői, pártszervezetei tartsák napirenden a lakáskérdést, törjék a fejüket: hogyan adhatnának akár csak egy-két lakást a rászoruló családoknak. Sok lehetőség van erre, sok vállalat, intézmény, tömegszervezet helyiségét lehetne összevonni, anélkül, hogy ez a hivatali munka rovására menne.

A Magyarok Világszövetsége például Alkotmány utcai helyiségéből átköltözhetne a felettes szervnek, a Külügyminisztériumnak a Bem József rakparton levő kihasználatlan 600 négyzetméternyi területére, s így az Alkotmány utcában két lakás szabadulna fel.

A korszak lakáspolitikája az elvek szintjén és a gyakorlatban jelentősen különbözött egymástól. Az elvek szintjén mindenkinek egyenlő esélyei voltak a lakáshoz jutásra, a gyakorlatban azonban az állam csak a városi lakásépítést támogatta jelentős kedvezményekkel, a falusiakat nem. Ezt többek között azzal magyarázták, hogy a lakáshiány a városokban volt igen jelentős mértékű.

A Fiumei út 19-ben működik a többi között a Pedagógus Szakszervezet Pest megyei bizottsága - három helyiségben, négy dolgozóval; a Közlekedési Szakszervezet budapesti bizottsága - hat irodahelyiségben 12 fővel; a Vegyipari Szakszervezet budapesti bizottsága - 12 irodahelyiségben 13 fővel; az Élelmezési Szakszervezet Pest megyei bizottsága - két szobában két fővel stb. A legtöbb bizottság számára volna hely az illető szakszervezet budapesti, országos központjában, s a Fiumei úti épületbe más, jelenleg lakásokban működő hivatalok költözhetnének, mintegy 600-as létszámmal. Sok lakás szabadulna fel ezen a réven is.

Le kell győzni az akadékoskodást

Nem mindenki érti még meg a lakásprobléma fontosságát, sőt sok helyen valósággal neheztelik, akadályozzák a több lakás biztosításáért folyó küzdelmet.

Bátaszéken az erdőgazdaság által használt, majd megüresedett épületekben öt lakást kellett volna létesíteni. A járási tanács a KÖZELBIZ rendelkezését nem hajtotta vére, s más célra utalta ki az épületet.

Kaposvárott a Május 1 utca 57. szám alól a mélyépítő vállalat Pécsre költözött. Helyére, a 8-as számú házból beköltözött egy magasépítő vállalat, s így a 8-as számú ház felszabadult volna lakás céljára. De az Építésügyi Minisztérium nem volt hajlandó a házat átadni, mondván, szüksége van rá munkásszálló céljára. (A tanács megállapítása szerint erre nincs szüksége.) Végül a tanács a fél épületrészt karhatalommal volt kénytelen igénybe venni, az épületrész másik fele azonban ma is a minisztérium tulajdonában van - kihasználatlanul.

Hogy milyen módon lehet a meg nem értést, a közömbösséget, az ellenállást megszüntetni? Elsősorban szép szóval, meggyőzéssel. Hiszen a jelek szerint még akadnak az országban szervek, vezetők akik nem ismerik a lakásprobléma súlyos voltát. Meg kell hát ismertetni velük.

De ha már ismerik? Akkor a legkeményebb eszközökre van szükség csökönyösségük, a "tárcasovinizmus" letörésére. Erős, teljhatalmú, nagy hatáskörrel rendelkező szervre van szükség - lehet a neve KÖZELBIZ vagy bármi más -, amely megszünteti a hónapokig tartó vitákat, alkudozásokat, érvényt tud szerezni akaratának, s amelyet csak egy szempont vezérel: minél több lakást a rászoruló családoknak.

György István

Az ötvenes években a lakások felszereltsége mérsékelt ütemben javult. A fűtéshez elsősorban szén- és fatüzelésű kályhákat használtak. A leggyorsabban a villamos áram elérhetősége bővült, a fürdőszoba, a WC, a vezetékes víz hozzáférhetősége korlátozott maradt. A lakáshiány következtében az emberi életre alkalmatlan, pusztán fedett helyet jelentő szükséglakások, a barlanglakások, a lakóépületként használt barakkok és más lakásként használt építmények is hozzá tartoztak az időszak hétköznapjainak történetéhez.