A kollektív szerződés nem "mézesmadzag"

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Délmagyarország:


A kollektív szerződés az üzem törvénye, nem pedig "mézesmadzag"

A kollektív szerződés az üzem törvénye, betartása mind a vezetőkre, mind a dolgozókra kötelező. Mégis megtörténik, hogy ez a törvény csorbát szenved, egyik, vagy másik pontja negyedévről negyedévre elmarad, s végül feledésbe megy. Pedig a kollektív szerződést az üzemi bizottság elnökén kívül aláírta a vállalat vezetője és az illetékes miniszter is. Erre - a miniszter aláírására - azért volt szükség, hogy a vállalat vezetősége megkapja a szükséges beruházásokat, a kollektív szerződés egy-egy pontjához. Úgy látszik azonban, hogy ezek az aláírások nem nyújtanak biztosítékot a kollektív szerződés betartásához. Egy-egy pont megvalósításának határideje elmarad. Erre igen jó példa a Szegedi Kenderfonógyár kollektív szerződésének 18. pontja, melyben az igazgató vállalja: "A nehéz munka körülményeket jelentő előkártoló zsáktömést kiküszöbölteti úgy, hogy egy előkártológépen fátyoltekercselő szerkezet kivitelezését valósítja meg. Határidő 1956. II. negyedév."


A második negyedév utolsó hónapjának közepénél tartunk már, de a fátyoltekercselő szerkezet kivitelezéséhez még hozzá sem fogtak. A dolgozók reménye így "semmivé" lett, s várhatják, vajon a III. negyedévben megvalósul-e. Néhányan már azt mondják: Nem! A kollektív szerződés csorbát szenved, s vannak olyanok is, akik azt állítják: "Formaság az egész, csupán mézesmadzag!"

Mit mond a kártoló művezetője



Zengei János, a kártoló művezetője, nem adja fel a reményt. Amikor felvetette a fátyoltekercselő szerkezet megvalósítását - ennek már közel két éve -, akkor is látta, hogy ez nem megy egykönnyen. A szakemberek véleménye akkor az volt: "Ilyen még nincs a kenderszakámban sehol a világon". Zengei elvtárs válasza ez volt erre: - Azért csináljuk meg mi, hogy legyen. Harminc éve ezen a műveleten semmi nem változott. Ideje, hogy mi változtassunk.


És változtattak. A kócfelbontó gép már működik, megkönnyíti a nehéz munkát. Az első lépést megtették, a második lépés is jól indult. Kollektív szerződésük 18. pontjában az igazgató vállalta az elgondolás megvalósítását. Ehhez viszont pénz kell, mintegy húszezer forint. Amikor a kollektív szerződést készítették, tudták, mégis aláírták, sőt az illetékes minisztérium - Könnyűipari Minisztérium - helyesnek tartotta. Ezt Lakatos Béla könnyűipari miniszterhelyettes aláírása is dokumentálja.

Aktatologatás



Ma mégis áll az ügy. Bár a miniszter jóváhagyta, az Iparigazgatóság pénzzavarban szenved. Sehonnan nem tudja előteremteni a húszezer forintot - a számítások szerint mintegy 10-12 ezer forint hiányzik - s javasolta a vállalat igazgatójának, Nagygyörgy Máriának, hogy kérjenek módosítást a határidőre. Megtették. És hogy ezért szó éri a ház elejét a Kenderfonógyárban, jogos. A dolgozók közül néhányan úgy látják, hogy a miniszter aláírása sem biztosíték, mert egy alsóbb szerv azt megváltoztathatja. Felvetik azt is: mi jogon?


Mint már annyiszor, most is a bürokrácia útvesztőjében vész el egy olyan vállalás, mely szükségszerű. A jövő és menő levelek nem vigasztalják a kártolóban dolgozókat, a harmadik negyedévben is éppolyan nehéz munkát kell végezni, mint eddig. Az igaz, hogy a papírok igazolnak egyeseket, az azonban nem segít semmit a kollektív szerződés betartásán. Most még csak arról van szó, hogy a kollektív szerződés egy pontja szenvedett csorbát. De akik már úgy vetik fel, hogy "mézesmadzag" az egész, azok az eddig reménykedőket is borúlátókká tehetik. Nem mondanak ezek sokat, csak annyit: egyik pont után jön a másik. És ez gondolkodóba ejt jó néhány embert. A szegedi Kenderfonógyár 1956-os kollektív szerződésének 18. pontja nem valósult meg. A gyár dolgozóival együtt mi is javasoljuk, hogy a Könnyűipari Minisztérium, elsősorban pedig Lakatos Béla elvtárs, a kollektív szerződés aláírója, vizsgálja meg az Iparigazgatóság munkáját és nyilvánosan, a dolgozók előtt ismertessék, milyen indokok követelték azt, hogy a kollektív szerződés - az üzem törvénye - csorbát szenvedjen.