A magyar nehézipar "nagykövete" Egyiptomban

 

Esti Budapest:

Épül a heluani híd

Magyarországtól háromezer kilométer, Kairótól negyven kilométer, a fáraót rejtő piramisoktól, a titoktartó szfinksztől nem messze, a legközelebb eső településtől két és fél kilométerre épül a heluani híd. Itt hajol majd keresztül a csaknem nyolcszáz méter széles Níluson, a heluani sivatagos és datolyapálmaerdős másik partnak támaszkodva. Már javában folyik a munka. Elkészültek a lakó- és az irodaépületek, a szökni szerető, omladékos partot cölöpök erősítik.

Alexandria felől egyre-másra érkeznek motoros és vitorlás nílusi bárkákon az építési alkatrészek. Az árut - könnyű pehelyként - különféle daruk emelgetik. Már megtanulták az arab munkások is a magyaroktól a nehéz munkadarabokkal a bánást. Csak néha, amikor egy nehezebb súlynak kell nekigyürkőzni, hallatszik énekforma, egymást biztató, monoton zümmögésük.

A nyolc pillér közül

- ennyi tartja majd a hidat - a nyolcas számú caissonja már elnyerte végleges helyét; a hetes pillér caissonját nemrég eresztették a mederbe. A maraziqu-i oldalon is épül a hídfő. A lejárórámpa, az úszó gépház, a rengeteg fa, vaslemez, gömbvas és pontonok, parton és vízen olyan mozgalmas képet adnak, mintha nem is híd, hanem valamiféle város épülne. S jövő hónap közepétől érkezik Magyarországról a három, egyenként 270 méter hosszú, három nyílásból álló hídszerkezet.

Meleg van, talán negyven-ötven fok is, augusztus közepe táján pedig árad a Nílus. De felkészültek a nagy melegre, s állják majd az áradást is a híd magyar és arab építői.

Nagy érdeklődéssel figyelik nálunk a Heluanból érkező híreket, de többen felvetik a kérdést: miért exportálunk hidat Egyiptomba, amikor ehhez sok acélra van szükség. Vajon hasznos, gazdaságos-e ez a vállalkozás?

Egyiptom most gyorsan fejleszti iparát s ezért elsősorban nehézipari termékeink iránt érdeklődik. Heluannál épül az a hatalmas vasmű, amely az egyiptomi nehézipar magja lesz.

A Nílus mindkét partján levő vasútvonalat köti majd össze a heluani híd. Ennek a hídnak az építésére több ország, közöttük Ausztria, Olaszország s más országok is pályáztak. Magyarországé lett a megrendelés s ez semmiképpen nem véletlen. Nagynyílású, valamint nagyszilárdságú anyagból épített hídjaink világszerte elismertek.

Európában az utóbbi tíz évben sehol annyi híd nem épült, mint nálunk. Ez a megbízatás is a magyar hídépítés elismerése. Mi hidat építünk Egyiptomnak, Egyiptom ezért termékekkel, többi között gyapottal fizet.

Magyarországon a kommunista politikusok által lépten-nyomon hangoztatott iparosítás gyakorlatilag nem jelentett mást, mint a nehézipar egyoldalú és erőltetett ütemű fejlesztését. Ennek a hátterében pedig a hadiipari fejlesztések álltak. A közvetlen és közvetett hadiipari kiadások 1950 és 1952 között évente az ország költségvetésének egynegyedét emésztették fel. 1949 és 1954 között közel 67 milliárd forintot fordítottak gazdasági beruházásokra, aminek közel a felét az alapanyaggyártás és a gépipar használta fel. Magyarország "a vas és az acél országává" vált. Az erőforrás-felhasználás extenzív jellegének következtében mindent ezeknek a céloknak rendeltek alá a fogyasztástól, a jövedelemelosztáson át a foglalkoztatáspolitika gyakorlatáig. Az erőltett fejlesztési tempó következtében az ipari kapacitás és termelési érték igen gyors ütemben bővült, az éves növekedési ütem 1953-ban már elérte a 20 százalékot, ami a két háború közötti átlagos növekedési ütemnek a tízszerese volt. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termeléséből 1954-re meghaladta az 50 százalékot.

Egyiptomból fedezzük gyapotszükségletünknek jelentős részét.
Mégpedig olyan hosszúszálú gyapotot kapunk, amely minőségét tekintve első a világon, hasonlót máshonnan nem tudunk beszerezni. Az ebből gyártott vékonyszálú, egyenletes fonalból készül azután a puplin s több más kiváló minőségű textilanyag. Egy részüket exportáljuk, amiért valutát kapunk. Belföldön is nagy keresletnek örvendenek az egyiptomi gyapotból készült férfi és női textilanyagaink.

Iparunk nagy hasznát látja az egyiptomi gyapotnak, s ezért is fontos, hogy zavartalanul haladjanak a hídépítési munkák. Az utóbbi időben valótlan hírek terjedtek el, hogy különféle késésekért kötbért kellett fizetnünk. Az ózdi kohászok késtek ugyan a hídanyag hengerlésével, de előreláthatóan a Wilhelm Pieck-gyár pótolja majd az elmaradást, s ütemszerűen szállítja a híd vasszerkezetét. Kötbért csak akkor kell fizetni, ha a végső időpontot túllépik.

Egyiptom nemrég szerezte vissza függetlenségét s mindent elkövet, hogy megőrizze. Amíg egyes tőkés országok csak politikai feltételek árán hajlandóak gazdasági szerződést kötni, addig Magyarország, hasonlóan a Szovjetunióhoz s más népi demokratikus országokhoz, ilyen feltételek nélkül kereskedik Egyiptommal. A heluani híd s a többi nehézipari szállítás tovább erősíti Magyarország és Egyiptom gazdasági, baráti kapcsolatát.