Portugália - Magyarország 2:2 (1:0)

 

Népsport:

A magyar csapat valamivel jobban játszott, mint Belgiumban, csatársora azonban több gólhelyzetét nem tudta kihasználni

Lisszabon, 70 000 néző, Vezette: Orlandini (Liverani, Jony), mindhárom Olaszország. Góllövő: Aguas, Kocsis, Lantos, Vasquez

Portugália: Fereira - Virgilio, Passos, Angelo - Pedroto, Juca - Hernani, Vasquez, Aguas, Calado, Palmeiro

Magyarország: Ilku I. - Buzánszky, Teleki, Lantos - Bozsik, Palotás - Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Fenyvesi

Ezen a mérkőzésen csapatunk - a 37 fokos hőség ellenére - már valamivel jobb teljesítményt nyújtott, mint előző mérkőzésein. Főleg a hátvédsor és a fedezetek játékán látszott javulás. A támadósor a mezőnyben igen szépen, tetszetősen adogatott, technikailag nagyszerű megoldásokat láthattunk a magyar csatároktól, hiányzott azonban az előretörés és a gólhelyzetek megfelelő kihasználása. Hét-nyolc biztosnak látszó gólhelyzetet hagytak ki csatáraink. Különösen feltűnő volt a sok oldalt-adogatás, korszerű támadást igen keveset vezettek a játékosok. Általában mindkét félidőben nagy mezőfölényben volt a magyar csapat, az előbbi okok miatt azonban nem tudott igazán eredményes lenni.

Kétségtelen az is, hogy a portugál csapat gyakran szinte áttörhetetlen védőfalat állított a 16-os vonala előtt. Hét-nyolc, sőt gyakran kilenc ember szállta meg a kapu előtti teret, s a magyar csapat nem tudta megtalálni a módot ennek a védőfalnak az áttörésére. A mérkőzés nagy részében erőtlenek voltak csatáraink, nem mozogtak eleget, gyakran állva várták a labdát, s időt engedtek a portugál védőknek a közbelépésre. A portugál együttes az elején nagyon belerohant, a II. félidőben azonban elkészült erejével, s ekkor a magyar csapat már igen nagy fölényben játszott. Hozzájárul ehhez a nagy fölényhez Passos sérülése is, aki az egész II. félidőt sántikálva játszotta végig. A magyar csapat erőnléte valamivel jobb volt, mint az előző mérkőzéseken, de még korántsem volt kielégítő.

Ilku, Teleki, Lantos és Berendi játszott igen jól a magyar csapatban

Ilku I. bravúros védéseket mutatott be, jónéhány alkalommal igen nehéz helyzeteket oldott meg. Kitűnő teljesítményt nyújtott. A hátvédhármas legjobbja Lantos volt, minden dicséretet megérdemel lelkes játékáért, s nagyszerű góljáért. Sokat tört előre, s ezek az előretörések sokszor veszélyt jelentettek a portugál kapura. Teleki a várakozáson felül játszott, közbelépései legtöbbször jól sikerültek. Egy hibát csinált, sajnos, és ez gólt eredményezett: a 2. portugál gól előtt cselezett, ahelyett, hogy hazaadott volna. Buzánszky valamivel jobban játszott, mint legutóbb, de nem támadta meg kellő időben a szélsőjét, kivárt, s így Palmeiro gyakran elfutott mellette. Bozsik az I. félidőben egészen jó teljesítményt nyújtott, szünet után azonban visszaesett. Berendi hatalmas lelkesedéssel harcolt, egyike volt a csapat legjobbjainak.

A támadósorban igazán jó teljesítménnyel nem találkoztunk. Budai sokszor futott el jól, néha szépen is adott be, gyakran azonban pepecselt, és gólhelyzetben is kivárt. Három-négy gólhelyzetet is kihagyott. Kocsis erőtlen volt. Bár jól helyezkedett, és volt néhány szép leadása is, nem futott lyukra, s a kapu előtt ő is több hibát vétett. Machos az összjátékból tűrhetően kivette a részét. 30 perc után azonban elkészült az erejével. Palotás mint fedezet megállta a helyét, főleg a támadást segítette sok jó leadással, mint csatárnak már nem volt elég ereje a kapuratörésre, mert az I. félidő igen sokat kivette belőle. Puskás jól irányított, de nem tört kapura, és általában elkésve lőtt. Fenyvesi elfutásai jók voltak, beadásait azonban legtöbbször nem lehetett használni.

A portugál csapatban

Fereira többször bizonytalankodott, kiejtette a labdát, s néhányszor a labda alá futott. Mind a három hátvéd lelkesen, hatalmas akarással küzdött. Amíg meg nem sérült, Passos volt a legjobb. A portugál csapat egyik legjobb embere a kitűnő technikájú jobbfedezet, Pedroto volt. Mind a támadásból, mind a védekezésből kivette a részét, s a leadásai is legtöbbször kitűnően sikerültek. Juca csak a védekezésben nyújtott elfogadhatót, s a csatársor támogatására már nem maradt ereje. A csatársor legveszélyesebb embere a gyors Palmeiro volt. Elfutásait legtöbbször jó beadással fejezte be. Utána Aquas, a középcsatár következett. Néhány előretörése meleg pillanatokat okozott a magyar védelemnek. A két összekötő jól épített, de mindkettő ritkán jutott el a magyar kapu elé. Hernani mint jobbszélső, majd később mint középhátvéd is átlagon felüli teljesítményt nyújtott.

Pálfai János