Tito és Kardelj beszélgetése amerikai újságírókkal

 

Népszava:

A belgrádi rádió moszkvai tudósítója közli Vorosilov szerda esti fogadásáról:
A Kreml nagytermében a külföldi újságírók, de főleg az amerikaiak, ahogy az már ilyen esetekben szokás, körülvették Tito elnököt és különböző kérdéseket intéztek hozzá.
Tito elnök közvetlen hangon, angolul válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.

Az amerikai Columbia Broadcasting System rádiótársaság munkatársa felhívta Tito elnök figyelmét, hogy McCarthy szenátor Knowland szenátor, köztársaságpárti vezér támogatásával törvényjavaslatot terjesztett elő a szenátusban a Jugoszláviának nyújtandó mindennemű amerikai segély teljes megvonására, Tito moszkvai beszéde miatt.

Tito elnök azt válaszolta tudja, hogy McCarthy szenátor Jugoszlávia ellensége, ő azonban nem fontos személyiség.

- Emiatt az Egyesült Államokkal fennálló viszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti marad, mint korábban volt.

Joseph Raymond McCarthy (1908-1957) Wisconsin republikánus szenátora volt 1947-től haláláig. McCarthy megszállottan támadta a "vörösöket", a "rózsaszínűeket", a "szimpatizánsokat", a "társutasokat", a "felforgatókat" s általában minden olyan csoportot, amely nem illett bele az amerikai társadalom "főáramába". A mccarthyzmus széles körű támogatottságra lelt az amerikai társadalomban. Gőzerővel folyt a baloldali radikálisok vagy az ilyen szimpátiával gyanúsítottak elleni jogi-politikai-társadalmi hajsza. A kommunistaellenesség hisztériává fajult, amely az amerikai politikai élet minden szintjét áthatotta.

Közbeszólt egy másik amerikai újságíró is, aki megkérdezte Tito elnöktől, nem gondolja-e, hogy éppen Jugoszlávia segíthetné elő a Szovjetunió és az Egyesült Államok közeledését?
Tito elnök azt válaszolta, hogy ez igaz, ő is úgy véli, hogy Jugoszlávia segíthet e tekintetben, mégpedig nemcsak az amerikai-szovjet viszony, hanem a Szovjetunió és más országok közötti viszony megjavításában is.

Ezután ismét az amerikai rádióállomás munkatársa szólalt meg és félig tréfásan azt mondotta: itt az ideje, hogy Tito elnök ellátogasson Washingtonba is, majd megkérdezte Tito elnököt, szeretne-e Washingtonba menni?
Tito nevetve válaszolt.
- Miért ne? Természetesen, ha meghívnak.

Tito és Kardelj

Végül pedig egy újságíró megkérdezte Tito elnöktől, szóbakerült-e már a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti pártkapcsolatok kérdése s vajon a jugoszláv vezetők óhajtanak-e ilyen kapcsolatot teremteni?

Tito elnök válaszában azt mondotta, hogy addig még csak az államok közötti kapcsolatokról volt szó, de nem látja okát, miért ne lehetne e kérdésről is beszélgetni és miért ne állhatnának fenn ilyen kapcsolatok.
- Mi kapcsolatot tartunk fent sok más szociális párttal és haladó pártokkal, miért ne tarthatnánk fenn kapcsolatokat a szovjet párttal is?

- Hasonló elveken alapuló kapcsolatokra gondol? - kérdezte az újságíró.
- Igen - válaszolta Tito elnök.

Kardelj Edvard (1910-1979) Tito legszűkebb környezetének tagja, a pártvezetés második embere, a párt főideológusa volt. 1926-tól tagja volt az illegális kommunista pártnak, szakszervezeti és pártbeli tevékenysége miatt többször bebörtönözték. Jugoszlávia német megszállása után a szlovén ellenállási mozgalom egyik fő szervezője volt, majd Tito mellett a jugoszláv partizánmozgalom egyik vezetője lett. 1943-tól az ideiglenes kormány alelnöke. 1948 és 1953 között külügyminiszter, majd a szövetségi kormány alelnöke, 1963-1967-ig a szövetségi parlament elnöke. 1952-től a JKSZ KB és VB, majd 1964-től haláláig a pártelnökség tagja. 1956-ban miniszterelnök-helyettes. A Jugoszláv Kommunista Párt egyik legbefolyásosabb politikusa volt. Nevéhez fűződik a jugoszláv szövetségi alkotmány. A szocialista önigazgatás fő teoretikusa, valamint a jugoszláv tömbönkívüliség koncepciójának kidolgozója.

Kardelj alelnökhöz is kérdéseket intéztek az újságírók. A beszélgetés leginkább a német probléma körül folyt. Kardelj hangsúlyozta, hogy a jugoszláv álláspont e kérdésben ismeretes, s igen közel áll a szovjet állásponthoz. Elmondta, hogy a német egyesítés kérdésében lépésről lépésre kell haladni.

Arra a kérdésre pedig, milyen összefüggést lát a leszerelés és a német probléma között, Kardelj alelnök azt válaszolta: reális kilátások vannak a leszerelés kérdésének előbbrejutására, s ez hozzájárulna a német kérdés megoldásához is, de természetesen közös erőfeszítéseket kell tenni mind az egyik, mind pedig a másik kérdés megoldása érdekében.