Mi történt a héten a világpolitikában?

 

Népszava:

Ezen a héten három amerikai sajtókonferencián három vezető amerikai politikus - időrendi sorrendben Dulles külügyminiszter, Stassen, Eisenhower elnök leszerelésügyi különmegbízottja és maga Eisenhower elnök - értékelte a szovjet kormány leszerelési nyilatkozatát - de mind a három másként. Ez a véleményeltérés olyan szembeszökő, hogy a nyugati sajtó egész nyíltan hangoztatja a vezető amerikai politika tudathasadását.

S ez a vélemény jogos is, mert Dulles magatartása a szovjet haderőcsökkenéssel szemben feltűnően fanyar volt, s az amerikai külügyminiszter ismét az unos-untalan hajtogatott "propagandacélokat" emlegette. Stassen a kérdés "kiegyensúlyozott megítélését" ajánlotta, Eisenhower viszont úgy nyilatkozott, hogy "amennyiben végrehajtják a Szovjetunió tervét," úgy ez a haladás örvendetes jele lehet. Mindebből világosan kitűnik, hogy az új szovjet kezdeményezés ismét zavart keltett Washingtonban s ezt a zavart persze még az is fokozza, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei nem kívánják a fegyverkezési hajsza megszüntetését, s idegenkednek a konkrét lépésektől a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton.

Ám ha a washingtoni politikusok között a szovjet leszerelési nyilatkozat kérdésében hiányzik is az összhang, annál inkább egyetértenek

a Kínai Népköztársaság elismerésének

"Eddig 27 állam ismerte el a népi Kínát." Mao Ce-tung

Kína Egyiptom Egyiptom "hibát követett el"Dulles Egyiptom ilyen körülmények között az Egyesült Államok aligha nyújthat segítséget az asszuani gát építéséhez

A Kínai Népköztársaság elismeréséről és az egyiptomi-kínai kapcsolatok megteremtéséről hozott egyiptomi kormányhatározat a jelek szerint a népi Kína elismerésének újabb láncreakció-sorozatát indította el. Eddig 27 állam ismerte el a népi Kínát. Az arab népek egyöntetű helyesléssel fogadják és követni akarják az egyiptomi kormány döntéseit. A legutóbbi hírek arról számolnak be, hogy Ikszander Mirza, a pakisztáni államfő a Kínai Népköztársaság elismerésének szükségességét hangoztatta, Robert Menzles ausztráliai miniszterelnök értekezletén valószínűleg megvitatják a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok kérdéseit.

Gamal Abdel Nasszer 1954-től 1970-ig volt Egyiptom elnöke

Mendes-France lemondása.

A radikálispárti államminiszter a francia minisztertanács szerda délutáni ülésén mondott le és a vélemények erősen megoszlottak a lemondás okát illetően. Amennyire megítélhető, Mendes-France nem a francia kormány algériai politikájának a lényegét kifogásolta - mint ezt egyes lapok feltüntetni igyekeztek -, hanem a kormánypolitika általános irányvonalát. Mendes-France nem az ellen foglalt állást, hogy újabb csapatokat küldenek Algériába, hiszen Guy Mollet-hoz intézett lemondólevelében maga hangoztatja: "... én szívesebben vettem volna több csapat gyorsabb küldését". Az ellentét onnan ered, hogy a katonai intézkedéseket szerinte politikai lépéseknek kellett volna követniök. Ezek segítségével szándékozta elszigetelni az algériai ellenálló mozgalmat a néptől. A baloldali francia sajtó véleménye szerint azért hagyta el a kormányt, hogy a közvélemény szemében "a sors olyan embereként tűnjék fel, aki képes a béke helyreállítására".

Kétségtelen, hogy a francia nemzetgyűlés jövő hét csütörtökén megkezdődő vitája nemcsak a kormány jövőjére, hanem az egész francia politikai irányzatra is kihatással lehet és valóságos "második beiktatási vita" lesz.

Az olasz kormány helyzetére és a parlamenti erőviszonyokra kétségtelenül nagy hatást gyakorolnak a ma kezdődő

olasz közigazgatási választások,

bármilyen legyen is kimenetelük. A baloldali pártok választási kampánya egészben arra irányul, hogy a mai választások újabb lökést adjanak a baloldal felé, s továbbfejlesszék az 1953. június 7-i választásokon kivívott győzelmet. A baloldal választási hadjáratát megkönnyíti a kereszténydemokraták irányvonala, amely a baloldaltól való teljes "elzárkózást" tükrözi. Most az a kérdés, hogy a Keresztény Demokrata Pártból kiábrándult választók többsége a jobboldalra és a középbaloldalra, vagy pedig a baloldalra adja-e szavazatát. Az Olasz Szocialista Párt arra számít, hogy megerősödve kerül ki a választásból, mert a választási kampány során tanúsított magatartásával módot nyújtott a Keresztény Demokrata Pártnak a baloldala felé való kibontakozására, s most igaza tudatában kérheti a KDP választóitól, hogy adják meg szavazataikkal az Olasz Szocialista Pártnak azt az erőt, amellyel rá tudja kényszeríteni a Keresztény Demokrata Pártot az együttműködésre.

Az Olasz Kommunista Párt is bizalommal tekint a választások elé, mert olyan tömegerőt képvisel, amely a kül- és belpolitikai vonatkozásban egyaránt döntő tényező a baloldali kibontakozás megvalósítása szempontjából, mindenesetre biztató jel, hogy több száz lombardiai, szicíliai és közép-olaszországi községben máris kialakultak olyan közös választási listák, amelyiken együtt szerepelnek az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt, az Olasz Szocialista Demokrata Párt, sőt néha az Olasz Köztársasági Párt s a Radikális Párt jelöltjei is.