Két levél a Szabad Nép szerkesztőségébe

 

Szabad Nép:

Egy pártonkívüli javaslata - pártmunkásoknak

A párt őszinte érdeklődéssel foglalkozik sok-sok pártonkívüli legsajátosabb, gyakran teljesen egyéni ügyeivel. Miért ne ébredhetne ugyancsak őszinte érdeklődés a pártonkívüliekben is a pártélet iránt?

A részletkérdés, amely engem hozzászólásra késztet és mély együttérzéssel tölt el, az, hogy az olyan pártmunkásnak, aki teljes erővel és minden területen helytállva dolgozik - igen kevés vagy semmi ideje sem marad tanulásra, szórakozásra, nagyon keveset van együtt családjával és - mint azt egy pártmunkás a Szabad Nép hasábjain írta - e helyzetből nem is lát kiutat.

Amit én, legalábbis részletmegoldásnak javasolok, azt a gazdasági munka területéről veszem. Amikor a pártmunkás gazdasági jellegű vizsgálódással foglalkozik, miért ne kaphatna segítséget ehhez a pártonkívüliektől! Még többet, mint amennyit eddig kapott. Esetenként - és természetesen önkéntesen - ezek a pártonkívüliek igen kis időráfordítással megkönnyíthetik és meggyorsíthatják a szükséges anyag összegyűjtését, vagy annak szakmai értékelését. Ezek a pártonkívüliek a legkisebb pártmegbízást is megtisztelő feladatként fogadják, hiszen tudják, hogy a legkisebb hozzájárulásuk is a közösség érdekét szolgálja, de egyben az őszinte és bizalomteli kapcsolatkeresésnek is megnyilvánulása a pártszervezet és a pártonkívüliek között.

Azt hiszem, ha ilyen módon kér segítséget a pártmunkás, ez nem a gyengeség jele. Ellenkezőleg: más feladatokra szabadul fel benne erő. Több és nagyobb lehetősége nyílik a pártmunkásnak, hogy felkeltse és erősítse a pártonkívüli aktivisták őszinte érdeklődését, figyelemmel kísérje és támogassa fejlődésüket.

Rosner Miklós, a Faipari Kutató Intézet tudományos munkatársa

Lakásokat - terven felül is!

A vállalatok igazgatói nemegyszer kénytelenek nemet mondani a dolgozók kéréseire. De nincs kínzóbb érzés annál, mint amikor a lakáskérdésre kell azt válaszolni: "Nem tudom teljesíteni, várjon az elvtárs." Pedig az ilyen beszélgetéseknél sokszor súlyosabbnál súlyosabb esetek kerülnek felszínre.

Az irányelvek szerint 200 000 lakást építünk a második ötéves tervben, kétszer annyit, mint az első idején építettünk. De ez még nem elég. Az üzemek, a vállalatok igazgatóihoz kell fordulni, adjanak terven felül lakásokat dolgozóinak. Vizsgálják meg a leggyorsabban mindenütt: hány helyiséget nélkülözhetnek s hogyan tudnak azokból a legrövidebb idő alatt lakásokat csinálni. Nem engedhetünk meg magunknak semmiféle fölös kényelmet az irodákban mindaddig, amíg vannak emberek, akik a legmostohább lakáskörülmények között gyötrődnek. Nyissuk ki a lehúzott redőnyű üzlethelyiségeket, s vigyük oda a lakásokból az irodákat. A megyei székhelyeken különösen sok országos vállalatnak van helyi irodája a lakószobákban. Meg kellene nézni: hogyan lehetne ezeket is kihasználatlan vagy lakásnak használt üzlethelyiségekben elhelyezni.

Vannak kisebb vállalatok, amelyek üzlethelyiségeket, néha lakásokat foglalnak el kultúrterem címén. Ezeknek a többnyire rosszul berendezett, célszerűtlen helyiségeknek sokszor semmi közük a kultúrához, s hónapszám üresen állnak. Helyes lenne, ha a nagyobb vállalatok, a körzeti pártszervezetek és más szervezetek a kisebb vállalatok rendelkezésre bocsátanának jól berendezett kultúrtermeket, tanácstermeket. A lakás céljára felszabadított helyiségek lakóit a szakszervezet meghallgatásával az igazgató jelölje ki, de a legteljesebb nyilvánosság mellett. Sok terven felüli lakásra van szükség. Mi tavaly vállalati helyiségek átépítésével öt lakást adtunk át dolgozóinknak, s az idén tovább akarjuk folytatni ezt a munkát, újabb lehetőségek megkeresésével.

Csollány Ferenc, a Szabadság Lapkiadó Vállalat igazgatója