Egy régi barátság éled újjá

 

Magyar Nemzet:

A szovjet-francia tárgyalások visszhangja: megelégedés Párizsban - aggodalom Washingtonban

A párizsi sajtó figyelmének középpontjában a szombaton befejeződött szovjet-francia megbeszélések állnak. A lapok bőséges kommentárokat fűznek a tárgyalásokról kiadott közös nyilatkozathoz, s csaknem egyöntetűen hasznosak és eredményesnek ítélik meg a moszkvai eszmecserét. Ellenkező véleményen alig néhány lap van. A lapok zöme - s köztük sok jobboldali orgánum is - pozitívan értékeli a moszkvai tárgyalást. A jobboldali FIGARO így ír: "A francia miniszterek fenntartották hagyományos álláspontjukat, s ez lényeges. Megmagyarázták politikájukat, s ez nagyon hasznos volt. Jobban megértették a szovjet diplomácia bizonyos szempontjait, ez pedig nélkülözhetetlen volt."

A lapok közül nem egy a szovjet-francia eszmecsere egyik legfőbb eredményét abban látja, hogy mind a nemzetközi problémákat, mind pedig a két ország kapcsolatainak kérdését rendkívül őszinte és baráti légkörben vitatták meg. A CROIX rámutat: "Megállapíthatjuk, hogy néhány kérdésben közeledtek a nézőpontok. A legfontosabb tény az, hogy a vita nyílt és közvetlen volt. Most mindkét fél tudja, mit gondol a másik."

A párizsi sajtó kommentárjából kitűnik, hogy a francia közvélemény elégedett azokkal az eredményekkel, amelyeket a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében elértek. A Populaire arról írt, hogy "francia és szovjet részről egyaránt teljes volt az egység atekintetben, hogy ki kell szélesíteni a kapcsolatokat a két ország között". Az INFORMATION pedig utal arra, hogy Párizs javasolni fogja a londoni és washingtoni politikusuknak a szocialista országokkal való kereskedelem tilalmának enyhítését.

A lapok határozottan aláhuzták, hogy a moszkvai megbeszélések jó hatással lesznek a nemzetközi helyzet egészének további alakulására. A haladó LIBERATION így vélekedik: "Nem túlzás azt mondani, hogy a nemzetközi kapcsolatokban új szakasz nyílt, friss légáramlat söpri el az előítéleteket és aggodalmakat, amelyek oly hosszú ideig mérgezték a kapcsolatokat. Egy régi barátság éled újjá, újabb bizonyítást nyert e kapcsolatok értéke, amelyeket szüntelenül követelünk. A különböző rendszerek egymás mellett élésének elveit hivatalosan kinyilvánították Kelet és Nyugat között, s messze vagyunk már attól a terrortól, amelyet a szovjet támadás elismerten hiábavaló félelme keltett. Ennek meglesznek a maga következményei. De ez még nem minden. A francia szocialisták és az orosz kommunisták kétségtelenül nem győzték meg egymást kölcsönösen; de rájöttek, hogy meg tudják találni a közös nyelvet és követhetnek közös célokat. Ez jó előjel az egész világ számára..."

Az Egyesült Államok sajtójának hangján határozottan érződik az aggodalom, a bosszúság, sőt az alig leplezett ingerültség is a szovjet-francia kapcsolatok megjavulása miatt. A lapok főként azokat a pontokat emelik ki, amelyekben továbbra is eltérő a szovjet és a francia álláspont, viszont erőteljesen hangsúlyozzák, hogy Franciaország hű maradt az Atlanti Szövetséghez. Az AFP tudósítója írja Washingtonból: "A tárgyalások egy kérdése kötötte le különösen az amerikai megfigyelők figyelmét. Az a tény, hogy a francia államférfiak ünnepélyesen megerősítették hűségüket az atlanti közösségek iránt. Ez a magatartás nagymértékben eloszlatta azokat az aggályokat, amelyeket az amerikai közvélemény egyes köreiben Guy Mollet és Pineau legutóbb tett kijelentésének értelmezése keltett."

Ebből is kitűnik, milyen idegességet kelt bizonyos amerikai körökben már a gondolata is annak, hogy Franciaország független külpolitikát kíván folytatni. S hogy ettől a "veszélytől" tartanak, az kitűnik a NEW YORK TIMES következő szavaiból: "Washingtonra és Londonra inkább az óvatosság, mint a reménykedés jellemző, Párizsban viszont több a reménykedés, mint az óvatosság."

Az angol lapok nagy része megelégedéssel kommentálja a szovjet-francia megbeszélések sikeres befejezését. A WESTERN MAIL véleménye szerint "a moszkvai tárgyalások nem eredményeztek fényes tűzijátékot, de nem is fulladtak kudarcba". A SCOTSMAN azt írja, hogy a "moszkvai tárgyalásokat sikernek lehet tekinteni", majd hozzáteszi: "A francia miniszterelnök és külügyminiszter látogatását a szívélyesség jellemezte és ez egy fontos további lépést jelent a Kelet és Nyugat közötti bizalmatlanság gátjának lebontása felé."

Hírügynökségi jelentések szerint londoni politikai körökben is - hasonlóan a washingtoniakhoz - aláhúzták, hogy Franciaország nem tántorodott el a nyugati szövetségesektől. De e közös pont ellenére mégis óriási különbség van az angol és amerikai álláspont között: míg az első hírek szerint az Egyesült Államokban tagadják a moszkvai megbeszélések jelentőségét, Angliában elismerik. A REUTER londoni jelentése szerint londoni politikai körök - bár megjegyzik, hogy a fontosabb politikai kérdésekben átfogó megegyezés nem született - "mindezek ellenére úgy vélekednek, hogy a moszkvai francia-szovjet megbeszélések hozzájárultak a nemzetközi kapcsolatok megjavulásához".