Részegesek

 

Népszava:

A csoportvezető arra figyelt fel, hogy Gregus bizonytalanul téblából munkahelyén. Szólt a kovácsnak, mire az foghegyről visszafelelt : "Most nincs kedvem dolgozni." A csoportvezető mindjárt látta, hogy Gregus ittas és felszólította, hagyja el munkahelyét. Szó szót követett, mert a részeg kovács vonakodott hazamenni. Végül is ráállt. Alig telt el egy óra, ismét visszajött, szemlátomást még ittasabban. Üggyel-bajjal megint eltávolították.

Néhány napja történt ez az eset a MÁVTAG Boráros téri hídszerelési munkálatainál. Az ügy a fegyelmi bizottság elé került.
- Sajnos nagyon is gyakori az ilyen és hasonló eset - mondja dr. Rosner Dóra, a fegyelmi megbízott, amikor érdeklődtünk tőle. - És nagyon szomorú, hiszen a legtöbb részeges ember családos. Nem nehéz elképzelni, hogy él egy-egy ilyen család.

És nyomban idéz jegyzeteiből s a jegyzőkönyvekből.
Gregus Zoltán kovács-szakmunkás mindössze 31 éves. Négy gyermeke van, a legidősebb 13, a legkisebb négy és fél éves. Az elmúlt alig több mint négy év alatt 12 munkahelyen dolgozott, a munkakönyvéből az is kiderült - mindössze két évet.
- Azt persze nem tudjuk megállapítani, hogy a két évből még hány napot mulasztott igazolatlanul - fűzi hozzá Rosner elvtársnő. - De gondolja csak meg: egy-egy munkahelyen alig töltött két hónapot!

- Hogyan próbálnak segíteni?
- Sajnos nagyon nehéz. Legtöbbször nem használ sem a szépszó, sem a büntetés. Ezek az emberek az ital rabjai. Fizetés után eltűnnek néhány napra, isznak, dorbézolnak. Nem számít család, a munka, hogy kárt okoznak munkatársaiknak. Itt van Gregus: az előző 11 munkahelyéről négyből önkényesen, háromból fegyelmi úton távozott. És most nálunk? Hetedikén hazaküldték - 12-ig nem jelentkezett, s akkor is csak a fizetéséért jött.

- Mégis mit tettek?
- Beszéltünk vele: a családjára hivatkoztunk, megmagyaráztuk neki, hogyha rendesen dolgozik, kétezer forintot is megkeres. Próbálkoztunk, hátha észhez tér és megragad nálunk. Még alig két hónapja van itt, de máris kifelé áll a szekere rúdja. Mert a becsületes munkások nem akarnak az ilyen emberrel együtt dolgozni. Hiszen komoly balesetet is okozhat, ha nem veszik észre, hogy italos. Munkatársai és a műszaki vezetők félnek az ilyenektől, hiszen sok bajt hozhat a nyakukra. Gregus megígérte, hogy nem iszik és megbecsüli magát. Még megpróbáljuk, majd meglátjuk ...

Sorra tárulnak fel szomorúbbnál szomorúbb sorsok. Megannyi mögött: az alkohol.

Két fiatal munkás: Bacsa János 20 éves és Szilasi László 18 éves esztergályost nemrégiben érték tetten öltözőlopáson. Amikor elfogyott a pénzük, álkulccsal kinyitották munkástársaik szekrényét, kabátokat, órákat, pulóvereket és más holmikat loptak.

Amikor a vizsgálatnál megkérdezték tőlük, miért tették, hiszen szépen kerestek, ezt felelték: "Italra kellett. A Sportvendéglőbe, meg Ilkovicshoz jártunk mulatni a cimborákkal, meg a lányokkal." Két derékba tört fiatal élet! S mindez miért? "Italra kellett."

Vagy nézzünk egy nőt, anyát, akinek lelkében az alkohol elhomályosította a legszebb érzést, az anyai szeretetet. Bass Imréné 36 éves segédmunkás. Alig néhány hónapja dolgozik a MÁVAG-ban. Gyakran járt be italosan a gyárba. Fizetés után már tudják, hogy néhány napig nem látják. Négy év alatt kilenc munkahelyen fordult meg, s mindössze másfél évet dolgozott. Mentség talán, hogy férje elhagyta? Semmiképpen, hiszen ha másért nem legalább gyermekéért kellene megszabadítania magát a szörnyű szenvedélytől.

- Tudja, nekem, nőnek rettenetesek ezek az ügyek - mondja Rosner elvtársnő. - S a leglesújtóbb, hogy látom, milyen tehetetlen vagyok. Mindig megpróbáljuk menteni a menthetőt. Órákat töltünk egy-egy ilyen emberrel. A lelkére beszélünk s nem bocsátjuk el. De amikor kétszer-háromszor elénk kerülnek, mert minden ígéretük a levegőbe száll, mit tehetünk - elküldjük. S aztán kezd mindent elölről egy másik gyárban...

Szomorú szavak és még szomorúbb tények! Egy év alatt egyedül a MÁVAG-ban csaknem ötven esetben folytattak eljárást részegségből fakadó fegyelmi vétség miatt. Alig van hét, hogy néhány embert haza ne küldjenek, mert italgőzös fejjel jelenik meg munkahelyén. Mindenki tudja, hogy az igazolatlan hiányzások jó része is a részegségből fakad. S nem is mindig veszik észre, ha valaki italos. Nem ritkán a balesetek is abból erednek, hogy egy-egy dolgozó munka előtt lehajtott néhány fél decit.

Valóban tehetetlenek vagyunk?

Nyíltan meg kell mondani : eddig bizony süketen és vakon mentünk el a szemlátomást elburjánzó részegeskedés mellett s hallgattunk róla. Ideje már, hogy fellépjünk ellene; elsősorban e szenvedély szerencsétlen rabjai érdekében, de egész, új társadalmunkért is. Ideje, hogy mindenki, a kormánytól a legkisebb munkahelyek vezetőiig tegyen valamit; komoly intézkedésekre és nevelésre egyaránt szükség van. Fékezzük meg és álljunk elébe a részegeskedésnek!

Várkonyi István