Nyugati újságírók kalandja a kém-alagútban

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Szabad Nép:

Amióta felfedezték a Berlin demokratikus övezetében 350 méteren húzódó titkos lehallgató központot, valóságos búcsújárás indult a kémalagúthoz. Újságírók, külföldiek, berlini lakosok (nyugat-berliniek is) csoportosan látogatnak a Schönefelder Chausseera, hogy saját szemükkel győződhessenek meg a felháborító provokációról.

Az alagút nyitva van, de csak az egyik oldaláról. A kelet-berliniek természetesen nem csinálnak titkot a kém-alagútból, sőt több ízben hívják meg a nyugati övezet lakóit, Nyugat-Berlin vezető polgárait, hogy tekintsék meg a hidegháború új "eredményét".


Az alagút nyugati végén azonban - s ez is érthető- feltűnően szerényen és csöndesen viselkednek. Nem szeretik a látogatókat. Nemcsak a kelet berlinieket, de a nyugatiakat sem.
A nyugat-berlini Der Kurier című újság két munkatársának az a - egyébként nem meglepő - gondolata támadt, hogy végigmegy az alagúton. Az alagutaknak általában két végük van - gondolták - nézzük meg itt is mind a kettőt.


A két nyugat-berlini újságíró terve mégis kudarcot vallott. Kiderült, hogy mégsem olyan könnyű végigmenni egy földalatti folyosón, amely Berlin amerikai övezetében kezdődik, s a demokratikus övezetben ér véget.


Tévedés ne essék: az újságírókat nem Kelet-Berlinben tartóztatták föl. Sőt megengedték, hogy onnan kezdjék 300-400 méteres földalatti kirándulásukat. Hogy miért kellett nekik keletről elindulni? Valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy a saját övezetükből induljanak, annál is inkább mivel az alagút nyugati kijáratát álcázó amerikai radar-központ környékét néhány nap óta valóságos katonai gyűrű, éjjel - nappal cirkáló jeepek veszik körül.


A két hiszékeny nyugat-berlini újságíró ennek ellenére útnak indult. Fegyverzetük egy- egy zseblámpa és egy drótvágó olló volt. A kissé Verne hősökre emlékeztető turisták 350 méter után eljutottak az övezethatárhoz. De adjuk át a szót a Der Kurier munkatársának: "Homokzsákokon mászunk át. Már az amerikai szektorban vagyunk. Még 50 méter, s egy drót akadályra bukkanunk, amelyen tábla hirdeti:


Az Egyesült Államok tulajdona. Tilos a bemenet!" (Ugyanezt a szöveget - gyengébbek kedvéért - oroszul is odaírták a gondos amerikaiak.)


A drótakadály után mintegy 300 méteres szabad út következik, majd ismét homokzsák-barikádok.
- Zseblámpáinkkal megvilágítjuk a barikádot - írja a Der Kurier munkatársa. Ugyanabban a pillanatban két fej tűnik fel mögötte. Tisztán halljuk a filmfelvevő gép duruzsolását. Filmeznek bennünket. Mégis, mielőtt a drótakadályt átlépnénk, tudni akarjuk, kik várnak odaát. Németül és angolul átkiabáljuk, hogy nyugat-berlini újságírók vagyunk. Semmi válasz.


Az újságírók vagy húsz percig kiabáltak-hasztalan.


Végül is a cseppet sem szívélyes házigazdák, hogy kitessékeljék a kéretlen látogatókat - kikapcsolták a világítást. Ez is egy megoldás. A Der Kurier munkatársainak kudarca nem törte le kollégáikat. A Stern, a BZam Abend, az AFP munkatársai néhány nap múlva ismét próbálkoztak. Nekik már több szerencséjük volt: a drótakadály titokzatos őrei megszólaltak. Igaz, nem valami barátságosan. Csak ennyit mondtak: "Bleiben Sie Zurück!" (maradjanak ahol vannak!)


Az AFP munkatársa azonnal kijelentette: "Angol kiejtés, Többet nem is akartam tudni. Megyek vissza".


Horst Peters, a Stern munkatársa még ezek után sem adta fel a reményt. Nekivágott a homokzsákbarikádnak, de ezúttal az angolos németségű hang fenyegetőbben figyelmeztette:
"Bleiben Sie Zurück!"


A nyugati újságírók a mai napig sem tudták meg, milyen az alagút további része. De hogy hová vezet, arról már nekik sem lehet kétségük.