Névmutató (Kína)

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Mao Ce-tung

A Hunan tartománybeli Shao-shanban született egy meggazdagodott parasztcsaládban. Bár apja azt akarta, hogy gazdálkodó legyen, 14 évesen Csangsába utazott, ahol középiskolai tanulmányokba kezdett. Az 1911-es, a Mandzsu-dinasztiát megdöntő forradalom idején rövid ideig katonaként szolgált a hunani forradalmi hadseregben. A középiskola után tanítóképzőbe járt, 1918-ban segédkönyvtáros lett a pekingi egyetemen.

1919-ben részt vett a Május 4. diákmozgalomban. A marxista eszmék felé fordulva 1921-ben egyike volt a Kínai KP 12 alapító tagjának, 1923-ban a KB tagja lett. 1923-ban támogatta a Kuomintang és a KKP szövetségét, 1926-ig a propagandaosztály vezetője volt.

A Szun Jat-szen halála után a Kuomintang élére került Csang Kaj-sek ugyan nyíltan nem fordult szembe az együttműködéssel, de igyekezett visszaszorítani a kommunistákat. Mao - aki Marx elméletével vitázva Kínában a parasztságot tekintette a forradalom társadalmi bázisának - az 1920-as években parasztokból szervezett osztagokra támaszkodva igyekezett megvédeni a Kínai KP pozícióit. 1926-ban a KKP parasztosztályának vezetője lett. 1927-ben az általa szervezett fölkeléssel sikerült egy kommunista támaszpontot kialakítania a Csing-kang-hegységben.

Miután 1931-ben a forradalom kirobbantásának szándékával kikiáltották a Kínai Tanácsköztársaságot, a Demokratikus Munkás-Paraszt Kormány Végrehajtó Bizottságának elnöke lett. 1933-ban bekerült a KB Politikai Irodájába. 1934-ben Csang Kaj-sek csapatai elől kb. 200 ezer fős haderejével a "hosszú menetelés"-nek nevezett katonai akció során Északnyugat-Kínába vonult. 1935 januárjában a Titkárság tagja lett. 1937-ben a Komintern antifasiszta népfrontpolitikáját követve a hódító japán hadsereg elleni harcban a KKP egyesült a Kuomintanggal. A "hosszú menetelés"-sel katonai tekintélyt szerzett Mao forradalomelméletével is elismerést aratott a párt vezetői körében: 1943-ban a KB elnökévé választották, a japánellenes háborúban pedig a Forradalmi Katonai Tanács elnöke lett. Japán kapitulációjakor egymilliós hadsereg és 90 millió főnyi lakosságú terület felett rendelkezett.

1945-ben ismét megkezdődött a Kuomintang elleni vívott polgárháború, amely 1949-ben a kommunisták győzelmével, a Kínai Népköztársaság kikiáltásával végződött. Ezt követően Mao párt- és államelnökként irányította az országot. Belpolitikáját a jelszavakban megfogalmazott kampányok jellemezték, amelyeket követően az áldozatok száma nemegyszer elérte a milliós nagyságrendet. Az 1950-es években a mezőgazdaság kollektivizálására törekedve a gazdasági eszközökhöz szükséges fémet a "népi kohókban" kellett volna előállítani. 1956-ban hirdette meg a korlátozott eszmei sokszínűséget engedélyező "virágozzék minden virág" jelszót, e kampány végeztével polgári gondolkodásúnak ítélt értelmiségiek milliói kerültek mezőgazdasági átnevelőtáborokba. 1958-ban újabb programja, a szocializmus kínai útja a "nagy ugrás" nevet kapta. A társadalmat alapjaiban felforgató, a magántulajdont felszámoló, a termelést szétziláló népi kommunák rendszerének kudarca után, 1959 áprilisától az államelnöki poszton a gazdaságirányítás racionális átszervezését támogató Liu Sao-csi követte.

Mao a "revizionizmusnak" nevezett liberalizálódás ellen fellépve az 1960-as években elindította a szélsőbalos káderek által támogatott "nagy proletár kulturális forradalmat", amely során többek között leváltották Liu Sao-csit is. A kulturális forradalom - a személyi kultusz csúcspontja - ismét anarchiához vezetett, amit a központi hatalom megerősítése követett.

Külpolitikai téren a kommunista világ vezető szerepe és a szocializmus kínai útja miatt fokozatosan szembekerült a Szovjetunióval, és a konfliktus 1963-ban a két állam közötti teljes szakításhoz vezetett. Mindennek ellenére hatalmát, tekintélyét élete végéig sikerült megőrizni.

Névmutató - Szovjetunió Kommunista Pártja
Névmutató - (Lengyelország)
Névmutató - (Magyarország)