Miért zárták ki Szabó Józsefet az ajkarendeki Kossuth Tsz-ből?

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

(Szabad Nép)

Szabó József, az ajkarendeki Kossuth Tsz tagja néhány héttel ezelőtt levelet írt a Szabad Népnek. A levélben elmondotta, hogy a szövetkezetükben indokolatlanul sok lovat tartanak. Ezt megsínyli a szarvasmarha-állomány, amely emiatt nem kap elegendő takarmányt. Tett néhány megjegyzést Boros János téeszelnök munkájára is. A levél a Szabad Nép április 13-i számában megjelent. Most ismét levelet kaptunk Szabó Józseftől. Igen röviden, elkeseredetten arról számolt be, hogy április 19-én, tehát hat nappal azután, hogy

bíráló írása megjelent a Szabad Népben,

kizárták a termelőszövetkezetből.
Most Szabó Józsefet délelőtt is otthon találjuk. Ül a konyhaasztal mellett, és olvas. Azt mondja, hogy mi mást tehetne! Majd néz valami munka után, de még most annyira feldúlt az eseményektől, annyira nem hiszi, hogy ami történt vele, hogy nem tud mihez kezdeni.
Ki ez az ember?
Volt cseléd, részes arató, bányamunkás, kifutó. 1945 óta párttag. Viselt üzemi bizottsági elnöki tisztet, volt járási UFOSZ-titkár. Dolgozott a földalatti vasút építésénél, mint alagútmester, a devecseri járási pártbizottság intruktoraként részt vett a termelőszövetkezetek alakításban, fejlesztésében. Az idén március óta a Kossuth Tsz tagja.

A községben szorgalmas, heves természetű, szenvedélyesen politizáló embernek ismerik. Ellensége is akad, nem egy, hiszen véleményét - akár helyes, akár helytelen az - habozás nélkül, rögtön kimondja. Két gyermeke van.
Eléggé mindennapi, mai életrajz.
Hogyan zajlott le a kizárás?
19-én este tsz-közgyűlést hívtak össze az iskolába. A közgyűlés előtt Szabó János brigádvezető figyelmeztette Szabó Józsefet:
- Zúgnak a vezetők nagyon, mert az újság leközölte a cikket.
A másik Szabó ezen csodálkozott, mert neki egyik vezető sem szólt a levél miatt. Boros János elnök az összegyűlt tsz-tagság előtt beszámolt a mezőgazdasági munkáról. Ismertette a tsz munkatervét, majd azt mondotta:
- Van itt még egy ügy. Szabó elvtárs levelet írt az újságba. Akármerre megyek, nevetnek rajtam. Felsőbb szerveknek is az a javaslata, hogy Szabó elvtársat zárjuk ki.
A tsz-közgyűlésén felvett jegyzőkönyv szerint a kizárást 19-en megszavazták, hárman ellenezték,

a tagság túlnyomó többsége

tartózkodott a szavazástól.
Felszólalt a szavazás után Borsodi István, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, és kifogásolta a szavazás módját, helytelenítette, hogy ilyen röviden, vita nélkül döntöttek egy szövetkezeti tag sorsáról; kijelentette, hogy nem ért egyet az eljárással, mert a tagságnak egy csekély töredéke nyilvánított véleményt. Hiszen a tsz-nek csak 136 tagja van, és ezeknek alig fele volt csak jelen.
A közgyűlés végén, többszöri kísérlet után, végre szót kapott Szabó József. Feldúltan, ügyetlenül beszélt. Nem hivatkozott arra, hogy jogos bírálata miatt zárták ki. Hevesen, keserűen odavágta:
- Na nem baj! Majd elmegyek az iparba dolgozni...
Ez történt. Miért?
Boros János a tsz-elnöke, amikor neki is feltesszük a kérdést, akkor - s egyúttal azt a kijelentését is megkockáztatjuk, hogy elég példátlan dolog az, ami itt történt: valakit azért zártak ki, mert bizalommal megírt valamit a párt központi lapjának - eltűnődik, majd kisvártatva ezt a meglepő kijelentést teszi:
- Elvtárs, meg kell nézni mindennek az okát. Szabó Józsefet nem a levél miatt zártuk ki.
- De hiszen ez fehéren és feketén kitűnik a tsz-közgyűlés jegyzőkönyvéből is.
- Azt a jegyzőkönyvet figyelmetlenül fogalmazták, bánom is, hogy aláírtam.
Azzal nagy titokzatosan egy gépelt szöveget vesz elő. És azt mondja: ebben benne van, hogy miért zárták ki Szabó Józsefet.
A szöveg Boros János tsz-elnök feljegyzése

a levélíró múltbeli dolgairól

az ajkarendeki Kossuth tsz üzemi pártszervezetéhez. Van ebben a feljegyzésben minden, csak jó nem. Végül megnézzük az írás keltét, április 18 szerepel a lapon. Tehát a levél megjelenése után az elnök azonnal hozzálátott, hogy minden "terhelő" adatot összeszedjen Szabó József ellen.
Pintér József, az üzemi pártszervezet fiatal titkára is helytelen nézeteket vall ebben az ügyben. Pintér elvtárs kiabálva hangoztatja, hogy ő bizony rendet csinál itt, őt nem érdekli , hogy mi a másoknak a véleménye. Kik ezek a mások és mit mondanak?
Meizinger József hatvanéves tsz-tag, aki 12 holddal tavaly ősszel lépett be a szövetkezetbe - így vélekedik: Szabó bírálata megfelelt az igazságnak. Ő a csoportban nagyon jól dolgozott. Sőt kérte a munkát.

Tisztességes embernek tartom.

Helytelen, hogy így ki lehet zárni valakit, amikor a tagság többsége hallgatott.
Berta Györgyné:
- Bosszúból zárták ki Szabó Józsefet. A cikk miatt.
Szabó János brigádvezető (nem rokona Szabó Józsefnek):
- Emiatt nem lett volna szabad kizárni. Az igazgatósággal sem tárgyalta meg előzőleg az elnök, hogy mit akar.
Mits Pál kocsis:
- Szabó József sokat dolgozott a szövetkezetért. Nem tartom igazságosnak a kizárását. A tagság nem mert véleményt nyilvánítani.
És végül egy öreg termelőszövetkezeti tag, azok közül, akik nem mertek véleményt nyilvánítani - Fáskerti János állatgondozó:
- Nem szavaztam se jobbra, se balra, mert láttam hogyan megy a dolog. És az ember nem tudhatja, nem lesz-e baja abból, hogy ha Szabó mellé áll. Pedig én rendes embernek tartom.
Mégiscsak érdemes volna, hogyha Pintér elvtárs meghallgatná a mások véleményét. Óhatatlan az is, hogy ne fűzzünk egy-két szót az ajkarendeki esethez.
Ami Ajkarendeken történt, az tűrhetetlen. Szövetkezeti demokráciára hivatkozva a szövetkezet egyes vezetői arcul ütötték a szövetkezet is, a demokráciát is.
Nyilvánvaló, hogy ezzel az üggyel a közgyűlésnek még egyszer foglalkozni kell. De most már úgy, hogy alkalmat adjanak a tagoknak a szabad véleménynyilvánításra, olyan levegőben folyjék le a közgyűlés, hogy

a tagok merjenek élni a jogaikkal.

Az elmúlt években nagyon sok ember okkal tartotta azt: ne szólj szám, nem fáj fejem. A párt 1953 júniusa óta nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a kritikátlanságnak, a megalkuvásból, a vagy félelemből eredő hallgatásnak a légkörét felváltsa a viták, a kritika egészséges levegőjével.
Sajnos, akadnak még olyanok, akik ezt nem akarják megérteni. Kényelmesebbnek tartják a régi módszert, ahol az ellenvéleményt gyakran megtorlás követte, ahol nem egy vezető úgy vélte, hogy a vezetetteknek egy joguk van: szó és gondolkodás nélkül végrehajtani az utasításokat.
Ez valóban kényelmes dolog. Csak éppen nem a kommunista vezetés, nem demokratikus vezetés, nem olyan módszer, amit szabad emberekkel szemben alkalmazni lehet. Nem is szabad.
Ajkarendeken sem!

(Bajor Nagy Ernő)

A termelőszövetkezet a mezőgazdaság szovjet típusú átszervezésekor létrehozott kollektív agrárnagyüzem. 1948 nyarától indult a kollektivizálás, és az év végére már 500 mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoport (közkeletű nevén "tszcs") jött létre. A magán parasztgazdákat adminisztratív eszközökkel kényszerítették a belépésre. A termelőeszközök közös tulajdonúak voltak, a termelés közös munkán alapult, a jövedelem elosztása a végzett munka arányában történt. Az értékesítést, beszerzést közösen végezték. A vezetők iskolázatlanok voltak, gyakran változtak, állandó munkaerőhiánnyal küzdöttek. A jövedelem bizonytalan, alacsony és rendszertelen volt, ezért folyamatos volt az elvándorlás. A tervgazdálkodás előírta a termesztendő növényeket, a mezőgazdasági munkák végzésének idejét - figyelmen kívül hagyva a talajtani és éghajlati különbségeket. Ezért a mezőgazdasági termelés veszteséges és rendkívül kis hatékonyságú volt.