A magyar és szovjet nyelvészek együttműködéséről

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

(Szabad Nép)

Beszélgetés Kniezsa István akadémikussal

Kniezsa István akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Intézetének vezetője a magyar kulturális küldöttség tagjaként három hetet töltött a Szovjetunióban. Szovjetunióbeli élményeivel kapcsolatban néhány kérdést intéztünk Kniezsa elvtárshoz.
- Jártam Moszkvában, Leningrádban, Tbilisziben, Batumban. Ismerkedtem e városok nevezetességeivel és részben társadalmi életével. De küldöttségünk közös programján kívül Moszkvában ellátogattam a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe is. Itt ismerkedtem meg Vinogradov akadémikussal, a szovjet nyelvészeti tudomány kimagasló személyiségével. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Vinogradov elvtárs kitűnően ismeri a magyar szlavisztika legújabb eredményeit és nagy érdeklődést tanúsít a magyar nyelvészek munkája iránt.
A Szláv Intézet tudományos munkatársainak kérésére előadást tartottam a magyar nyelv szláv jövevényszavainak rétegeiről. Majd felkértek, hogy a Voprosz Jazikoznanyija című nyelvtudományi folyóirat részére hosszabb tanulmányt írjak erről a témáról. Leningrádban három napot töltöttem, de úgy éreztem, három hét is kevés lett volna ahhoz, hogy e gyönyörű várost akár felületesen is megismerjem. A leningrádi filológiai fakultáns szláv tanszékén alkalmam volt beszámolni a magyar szlavisztika történetéről és fejlődéséről.
- Milyen a szovjet és magyar nyelvészek kapcsolata?
- Sajnos eddig meglehetősen laza volt. Csupán Szerebrennyikov finnugor nyelvésszel, a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének helyettes vezetőjével volt személyes kapcsolatunk. Bármennyire különös, a szlavisztikával foglalkozó szovjet nyelvészekkel ilyen közvetlen kapcsolatunk mindmáig nem volt. Örülök, hogy erre most végre alkalom nyílt. Bár nem mint szlavista látogattam el a Szovjetunióba, mégis Vinogradov elvtárson kívül megismerkedtem Bernstein elvtárssal, a Szláv Intézet nyelvészeti szekciójának vezetőjével, N. Tolsztoj ismert nyelvésszel (aki egyébként Lev Tolsztojnak, az orosz irodalom világhírű klasszikusának unokája) és sok fiatal szovjet szlavistával.

Kapcsolatainkat feltétlenül ki kell bővítenünk és el kell mélyítenünk.

Tbilisziben, a grúz Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében szerzett tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a magyar őstörténeti kutatás és a magyar nyelvtudomány fejlesztése céljából feltétlenül szükségünk volna egy olyan magyar szakemberre, aki a kaukázusi nyelvtörténetet ismeri. A tbiliszi Grúz Intézet munkájának eddig az volt a fő fogyatékossága, hogy kutatásainak eredményeit csupán grúz nyelven publikálta. E fontos és érdekes dokumentumokat most kezdik orosz nyelven is nyilvánosságra hozni.
- Milyen tervek foglalkoztatják jelenleg a szovjet nyelvészeket?
- Az idő rövidsége miatt ilyen irányú beszélgetésekre nem került sor. Moszkvában rövidesen megkezdi munkáját a két év múlva megtartandó szláv nyelvészeti kongresszus előkészítő bizottsága. Minthogy Vinogradov akadémikus az előkészítő bizottságba engem is meghívott, remélem, hamarosan alkalmam lesz részletesebben tájékozódni az új tervekről és problémákról. Kétségtelen, hogy a XX. kongresszus egy sor új feladat elé állítja mind a magyar, mind a szovjet nyelvészeket.
- Mit tart legérdekesebb élményének?
- Első ízben jártam a Szovjetunióban. A sok élmény és benyomás között rám a legnagyobb hatással a szovjet emberek voltak. Bárhol jártam, barátságosan, szívélyesen fogadtak. Utcán, séta közben több ízben tapasztaltam a külföldi látogató iránt érzett hallatlanul nagy rokonszenvüket. Az emberek nyíltan és fesztelenül beszéltek mindenről, büszkén az eredményekről és nyíltan a hibákról.

(Szántó Anna)