A tatai Derítő-tó

"Biztosra menne? Horgásszon a tatai Derítő-tóban!" Egy hatásvadász újságcikkben megjelenő felhívás biztos így invitálná a horgászokat Tatára. De nem sokat tévedne a hangzatos szlogen.

Bár egy horgász soha nem mehet biztosra (a halak lelkivilágáról minden pecás órákig tudna mesélni...), mégis a Derítő-tóra ellátogatók szinte soha nem távoznak üres kézzel, köszönhetően az állandó telepítésnek.

A 10-es vagy M1-es útról Vértesszőlős után balra kell lehajtaniuk, ha úgy döntenek, hogy letesztelik a tatai uszonyosok tűrőképességét. A Tatára érkezőt varázslatos táj fogadja. A tatai vár és a park is gyönyörű; a tó környéke viszont igazán vadregényes. A közel 32 hektáros tó partja változatos, nádas és köves részeket egyaránt találhatunk. A horgásztó vizét a meleg vizű Által-ér táplálja - ahol amúr és ponty elképesztő mennyiségben található, hiszen itt pihennek és sütkéreznek a legszívesebben -, mely lassú folyású patakként távozik A tó túlsó végén. Ezen a szakaszon már árnyat adó fák közt vadászhatunk a halakra. Bár a vízfelület minden része horgászható, a be- és kifolyó patak egyes részein csak a VIP-vendégek vethetik be a botokat.

De nézzük, milyen halak tanyáznak e vidéken! A telepítés során, mint a legtöbb helyen, a ponty viszi a prímet. 21 kg-os volt a legnagyobb kifogott példány, de mivel nagyon jó vermelési lehetőségek vannak a tóban, így előfordulnak nagyobbak is.

Nagy melegben is megy a hal

Az amúrok pihenőhelye

Úszós szerelék és csemege kukorica

Vigyázat! A bojlit bottal együtt viszi