Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Még a svéd fák sem, pedig ott van egy pár erdő. Ennyi volt, több, mint amit reméltek, több, mint a realitás. Ez a svéd válogatott minden elismerést megérdemel, mert az sem elég erős megállapítás, hogy kihozták magukból a maximumot. Ez egy kicsit több volt. De előbb-utóbb eljön az igazság pillanata is. Ez pedig az, hogy ennek a csapatnak van egy nagyon részletesen kidolgozott alaptaktikája, és van egy keretre való maximálisan fegyelmezett játékosa, akik ezt végre tudják hajtani.
De ha a mérkőzés azt kívánja meg, hogy ettől eltérjenek, akkor nincs mit előhúzni a tarsolyból, illetve amit elő tudnak húzni, az már sokkal kevésbé hatékony.
Nyilván ebben nagy szerepe van annak is, hogy általában igaz a válogatottakra a klubcsapatokkal szemben, hogy mivel lényegesen kevesebb idő van a gyakorlásra, ezért lényegesen szűkebb a taktikai repertoár is. Csak ezen a világbajnokságon is több példát találunk erre, lásd Spanyolország, Portugália, Argentína és még Brazília is. Mindegyik olyan meccsen esett ki, amikor képtelen volt alkalmazkodni az ellenfél játékához, illetve a mérkőzésen kialakult taktikai-lélektani helyzethez. Ha az említett csapatoknak sem sikerült, nem tehetünk szemrehányást Svédországnak sem.
1-0-s hátrányban nyíltabban kellett játszaniuk, mint azt szeretik, s habár alakítottak ki helyzeteket, maguk is kinyíltak.
Hogy végül 2-0-ra kikaptak, az nemcsak a számukra komfortzónán kívüli helyzetnek tudható be, hanem annak is, hogy a svédek mindhárom kaput eltaláló lövését védte Pickford kapus – olykor nem kis bravúrral -, viszont az angolok mindkét kaput eltaláló labdája gólt ért.
Apropó! Mindkét angol gól fejes volt! Az ma már csak sztereotípia, hogy az angolok ívelgetnek és fejelnek. Viszont az, hogy a svéd védelem két ilyen gólt kapjon, az rendkívüli. Ezen a vébén összesen négy gólt kapott Svédország, abból kettőt a németek ellen és most kettőt az angolok ellen. Dél-Korea, Mexikó és Svájc nem tudta bevenni a kapujukat. Többek között minden kapu elé ívelt labdát hárítottak. A németek első gólja során a berobbanó Reus 6 méterről lőtt a hálóba egy alapvonalról laposan belőtt és megpattanó labdát, a másik gól pedig Kroos emlékezetes szabadrúgása volt.
Ehhez képest meglepetés, hogy az angolok két kapu elé beívelt labdából elért fejessel nyerték meg a meccset.
Ezzel szemben a svédek először a világbajnokságon nem tudtak egyetlen gólt sem szerezni. Azaz sem a védekező, sem a támadó játékuk nem működött olyan hatékonyan, mint korábban. Persze mint tudjuk, minden csapat annyit tud játszani, amennyit az ellenfél enged neki. Anglia ezúttal nem sokat engedett. Hogy mi a Southgate-csapat titka, miért pont ez az angol alakulat tudott 1966 és 1990 után újra a legjobb négy közé kerülni? Erről vannak gondolataim, de azt hiszem, még korai leírni. A csoportban Tunéziát 2-1-re verték, az így is nagyon elégedett Panamát 6-1-re, majd kikaptak Belgiumtól egy olyan meccsen, ahol ennek örültek. Kolumbia ellen kevés helyzetet kidolgozva végül csak 11-esekkel jutottak tovább, és most Svédország volt az ellenfél. Szóval talán még tényleg korai a következtetéseket levonni. De két meccset még játszanak a vébén, biztosan okosabbak leszünk.
Még mindig nincs jobb megoldás a tizenegyeseknél. Valahogy viszont dönteni kell. Az Oroszország-Horvátország meccsen legalább voltak gólok a hosszabbításban, az eddigi meccseken eseménytelenül pergett le a plusz 30 perc. Igaz, a horvátok és az oroszok is megtapasztalták az előző fordulóban, hogy ha a végén a büntetőkre marad a döntés, az mennyire vékony jég, és ha lehet, jobb elkerülni. Így azt követően, hogy az oroszok a 31. percben megszerezték a vezetést,
elkezdődött a futball, és gyakorlatilag végig eseménydús meccset láthattunk.
A második félidő első felében nagy fölényben játszottak a horvátok, de aztán kezdtek elfáradni. Az oroszok szemmel láthatóan jobban bírták erőnlétileg, pedig mindkét csapat múlt vasárnap játszott, aligha számít, hogy az oroszok délután 4-kor, a horvátok este 8-kor. Nyilván összefügg a fáradtsággal, hogy a horvátoknál többen is kisebb sérüléssel voltak kénytelenek játszani a hosszabbításban, sőt már a negyedik cseréjüket is sérülés miatt kellett végrehajtaniuk. Ennek ellenére Vida révén megszerezték a vezetést és közel kerültek a továbbjutáshoz.
Ám a végén olyan nagy volt az orosz nyomás, aminek nem tudtak ellenállni. Persze nemcsak a horvát játékosokon volt nagy a nyomás, hanem az oroszokon is, számos síró, reszkető, imádkozó nézőt mutattak közeliben a közvetítés során, sőt, Csercseszov szövetségi kapitány is elvesztette időnként a higgadtságát, és teátrális mozdulatokkal bíztatta a nézőket a nagyobb szurkolásra.
Ki tudja, talán pont ez az óriási elvárás késztette az oroszokat eggyel több hibára a büntetőpárbajban, amit Horvátország nyert meg, és jutott tovább a legjobb négy csapat közé.
Az az Anglia lesz az ellenfél, amely ezúttal csak 90 percet töltött a pályán és ezáltal lényegesen pihentebb lesz. Ráadásul most csak három nap pihenő jön, szerda este újra pályára kell lépni. De kedden még megnézhetik a felek az első elődöntőt Franciaország és Belgium között.
Két egyszeres világbajnok van a négy között, és két olyan csapat, amelyik még sohasem játszott döntőt. Viszont jelenleg mind a négy nagyon hasonló erőt képvisel. Már csak négy meccs van hátra a világbajnokságból, de dörzsölhetjük a tenyerünket, sok izgalom vár még ránk, és mivel egyik mérkőzés és egyik csapat kapcsán sem mehetünk biztosra, sok meglepő fordulat is.
