Az ütnivaló gazdag pávagyerek a suliból, aki a legjobb lehetett volna

fbl Horizontal
Brazil's forward Neymar reacts to their defeat at the end of the Russia 2018 World Cup quarter-final football match between Brazil and Belgium at the Kazan Arena in Kazan on July 6, 2018. / AFP PHOTO / Manan VATSYAYANA / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - NO MOBILE PUSH ALERTS/DOWNLOADS
Vágólapra másolva!
Neymar a brazil válogatott egyik legjobbja volt ezen a világbajnokságon. A baj, hogy senki sem fog emlékezni erre, mindenkiben a fetrengései és az abból születő mémek maradnak majd meg. Neymar tett is azért, hogy ez így legyen. Arról viszont senki nem beszél, hogy most már évek óta vadásznak rá az ellenfelek, csak azért, mert ügyesebb és jobb, mint a többiek. Mindegy, hogy klub- vagy válogatott foci, őt faragják a legtöbbet, de a világnak az a baja, hogy színészkedik. Miért? Mert ő a hivalkodó srác, akinek mindene megvan, aki jó abban, amit csinál, ezért az emberek imádják gyűlölni.
Vágólapra másolva!

Neymar a legjobbá válhatott volna. Nemcsak azért, mert két legfőbb riválisa, Messi és Ronaldo már a nyolcaddöntőben búcsúzott, hanem mert körülötte volt egy erős és egységes csapat. Hiába volt az ő nyakában az összes felelősség, hiába, hogy tőle várta mindenki Brazília hatodik vb-címét, rajta kívül volt egy Coutinho, aki szép csöndben a hátán vitte a válogatottat, volt egy Jesús, aki mozgásával területet nyitott neki, volt egy Marcelo, aki segítette őt a bal oldalon, volt egy brutális fizikumú középpálya, és volt egy biztos védelem, amely a belgák elleni összeomlásig kapura lövést sem nagyon engedett az ellenfeleknek.

A brazil válogatott nem egyenlő Neymarral, de egy kicsit azért mégis Forrás: AFP/Manan Vatsyayana

Nem ez volt minden idők legjobb brazil válogatottja, de tény, hogy Tite vezetésével majd' két éven át nem veszítettek tétmeccset. Tite sohasem dolgozott Európában, ellenben végigturnézta Brazíliát, a Corinthiansszal 2012-ben Libertadores-kupát és klubvilágbajnokságot nyert. Nem egy nagy taktikai guru, de van tekintélye a játékosok előtt. Legalábbis annak, aki ilyen meggyőzően tud fellépni a sajtó előtt kell hogy legyen. A braziloknál tehát minden adott volt ahhoz, hogy újra világbajnokok legyenek. Biztosak lehetünk benne: ha azok lettek volna, tök mindegy, hányszor választják meg Coutinhót az adott meccs legjobbjának, hogy mennyit melózik Jesús és a védelem, hogy mennyire mutat jól a kamerák előtt Tite, a sikert Neymar aratta volna le. Mert ő a legnagyobb celeb, ő a valaha volt legdrágább játékos, és jelenleg ő a legeladhatóbb brand.

Kétszázmillió brazil elvárása törheti darabokra Neymar álmait

Minden idők legdrágább futballistája, a 26 éves Neymar pályafutása talán legnehezebb idényén van túl. A Barcelonából Párizsba való költözése nem úgy sült el, ahogyan azt várta, sem szakmailag, sem magánéletileg. A Real Madrid elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntőben élete legfontosabb meccsét játszotta, de megbukott.

Nem így írták meg

Négy éve a németek 7–1-re verték a brazilokat az elődöntőben, de annak a megalázó vereségnek taktikai okai voltak. Akkor a legtrendibb játékrendszer a 4-2-3-1 volt, ami eredetileg két faktor miatt jelent meg a futballban: a két védekező középpályás az ellenfél irányítóját lehetetleníti el, miközben a négy támadó hatékonyan használható a letámadásban. Csakhogy időközben a nagy irányítók kikoptak a játékból, Scolari mégis ragaszkodott a két védekező középpályáshoz, akiknek így nem volt konkrét feladatkörük. A németek viszont eldobták a 4-2-3-1 ezen tulajdonságát, és csak a letámadást hagyták meg a formáció kínálta előnyökből. Az elődöntőben Scolarit és a két védekező középpályást felkészületlenül érte a németek letámadása, az első tizenöt percben mindössze két labdát tudtak eljuttatni a csatár mögött játszó Oscarhoz. Brazília kizökkent a játékából, Silva nélkül fejetlen volt a védelem, Neymar nélkül nem épültek a támadások. A tanácstalanságot kétségbeesés váltotta fel, aminek csak katasztrófa lehetett a vége.

Katasztrófa most is volt Forrás: AGIF/Ale Cabral/AGIF/Ale Cabral

A 7–1 ellenére ez a mostani kiesés még fájóbb lehet a braziloknak. Minden mellettük szólt, az ő továbbjutásuk volt megírva. A belgák az első 20-25 percben tökéletesen végrehajtották a tervüket, utána viszont folyamatosan fáradtak, a második félidőben gyakran elcsúszott a védekezésük, a brazilok sorra dolgozták ki a helyzeteket. Ha sikerült volna egyenlíteniük, valószínűleg a 2x15 perces hosszabbításban bedarálták volna a belgákat. Ennek a kiesésnek pszichés okai voltak. A belgák rezzenéstelen arccal, katonai fegyelemmel csinálták azt, amit Martínez kapitány felrajzolt a mágnestáblára, a brazilok viszont későn ébredtek, és már nem tudtak visszajönni a meccsbe. A kapura lövések száma 27-9 volt. Ha ez egy Barcelona–Las Palmas bajnokin történik, az rendben van, de ez egy vb-negyeddöntő volt, és egy olyan válogatott, amelynek minden tagja világklasszis.

Neymar (csakúgy, mint az összes többi meccsen) most is csapata egyik legjobbja volt. Hét kulcspasszt osztott ki (olyan passz, ami után a társ közvetlen lövőhelyzetbe kerül). Szinte minden mutatóban top3-ban volt ezen a vb-n. Ehhez képest nem a játéka, hanem a fetrengései és az azokból születő mémek maradnak meg az emberek fejében.

Neymar túljátszotta

Neymart előbb Adam Ljajic rúgta föl a Szerbia elleni csoportmeccsen, majd a mexikói Miguel Layún taposott rá a bokájára a nyolcaddöntőben. Mindkét esetben szándékos szabálytalanság történt, de azt nem indokolta semmi, hogy a brazil végigguruljon a pályán (majd az autópályán, a reptéren, és még Isten tudja, hol), és hogy a vb egyik legnevetségesebb színészkedését mutassa be.

Gary Lineker jól mondta, amióta az Opta elkezdte vezetni a statisztikákat, a brazil játékosoknak a legalacsonyabb a fájdalomküszöbük:

A nyilvánvaló szabálytalanságok ellenére Neymar túljátszotta ezt az egészet, amivel csak azt érte el, hogy elvonta a figyelmet az amúgy nagyszerű teljesítményéről. Meg azt, hogy most már a bírók sem hisznek neki. Lehet, hogy ha nem lettek volna ezek a szituációk, Brazíliának befújtak volna legalább egy tizenegyest Belgium ellen. Nem tudni. De még mielőtt színészkedő hülyegyereknek állítanánk őt be, nézzük meg a másik oldalát is a dolognak.

A világ szerint rendben van, hogy szétrúgják

A nyolcaddöntő után Juan Carlos Osorio, Mexikó szövetségi kapitánya azt mondta, hogy a „futball szégyene, amit Neymar csinál”. Rajta kívül is rengetegen megszólaltak az ügyben, a konklúzió szinte mindenkinél ugyanaz volt: Neymar csak egy nevetséges bohóc, aki rossz példát mutat az érte rajongó gyerekeknek. A világnak tehát baja van azzal, hogy színészkedik, rájátszik, de azzal nincs, hogy a védők utaznak rá, és szándékosan szabálytalankodnak ellene.

„A szakértőknek szerintem most nincs igazuk Neymar színészkedésével kapcsolatban. Neymar intelligens játékos, tudja, hogy védje meg magát, de a játékvezetőknek is nagyobb lenne a feladatuk ebben. Ha folyamatosan rúgnak valakit, az jogosan érezheti azt igazságtalannak. Az újságok csak ki akarják tölteni a helyet ezzel” – kelt Neymar védelmére a brazil Ronaldo.

Neymar ellen 26 szabálytalanságot követtek el ezen a vb-n – ez a legtöbb. A francia bajnokságban is ellene szabálytalankodtak a legtöbbször, 5,2-szer meccsenként. A Bajnokok Ligájában a Paris Saint-Germain már a legjobb 16 között kiesett, de még így is őt faragták a legtöbbet (négy szabálytalanság/meccs). Vissza lehetne keresni a barcelonai számokat is, ott sem lenne más a helyzet. Kérdezzük mi: ez rendben van? Ez normális? Ezzel nincs baja senkinek? Ráadásul Neymar egyszer már nagyon megjárta, a 2014-es vb-n a Kolumbia elleni negyeddöntőben Zúniga úgy hátba rúgta, hogy eltört az egyik csigolyája.

A játékáról senki nem beszél Forrás: Sputnik/Vladimir Astapkovich

Ő ilyen és kész

„Jó-jó, de akkor Messi meg Ronaldo miért nem színészkedik?” – merül fel a kérdés, jogosan. Általános példával élve, Neymar az a 70 kilós, ütnivaló, gazdag pávagyerek a suliból, aki menő cuccokban jár, fürdik a népszerűségben, és minden csaj odavan érte. A többi srác pedig gyűlöli ezért. De a gyűlöletük a féltékenységből fakad. Ez látszik a pályán is. Ő az, aki mindenkinél értékesebb, akire mindenkinél nagyobb figyelem hárul, aki mindenkinél ügyesebb, gyorsabb, bevállalósabb. A védők nem szeretik, ha hülyére veszik vagy megalázzák őket, ezért inkább belerúgnak egy jó nagyot – sokszor már a meccs elején, hogy elvegyék a kedvét. Neymarnak viszont ilyen a játéka. Ilyen volt a Santosban, ilyen volt a Barcelonában, ilyen a PSG-ben és ilyen a válogatottban. Hiába rúgják fel tízszer, tizenegyedszer is megcsinálja a cselt. Az eredmények pedig őt igazolják: már 26 évesen a brazil válogatott harmadik legjobb góllövője, kétszeres spanyol bajnok, francia bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, Konföderációs Kupa-győztes, olimpiai bajnok. Utolsó barcelonai évében sokan kritizálták, amiért kevés gólt lőtt, de valójában az volt az a szezon, amelyben szinte minden támadómutatóban (gólpassz, csel, kulcspassz) jobb volt, mint Messi.

Mr. Osoriónak az sem tetszett, hogy túl sok idő ment el Neymar színészkedései miatt. A svájci RTS közvetítőcég még a belgák elleni meccs előtt kiszámolta, hogy a fetrengései miatt 14 percet állt a játék, vagyis átlagban négy és fél percet meccsenként. Kontextusba helyezve, ez az ápolásokkal és a szögletrúgások elvégzéséhez szükséges idővel egyenlő:

Az ember, aki mindenki fölött áll

Ed Aarons újságíró az angol Guardianen osztott meg egy történetet Neymar brazíliai időszakából. 2010 szeptemberében, az akkor 18 éves Neymar durcás lett, amiért nem rúghatta a tizenegyest az Atlético Goianiense elleni meccsen. Dorival Junior edző kirakta őt az első csapatból, és a havi fizetésének egyharmadát is megvonta. „Nem azért büntettem meg, mert jólesett. Hanem, mert muszáj volt” – mondta. Huszonnégy órával később az a Dorival, akinek irányításával a Santos vezette a bajnokságot, és aki a meccseinek 65 százalékát megnyerte, a holmijait csomagolta az irodában. A brazil klub vezetősége elzavarta őt. Az üzenet egyértelmű volt: Neymar mindenkinél fontosabb.

Ez a jelenség végigkíséri Neymar pályafutását. A Barcelona korábbi elnöke, Sandro Rosell – aki 2010-ben elsöprő fölénnyel nyerte az elnökválasztást –, konkrétan az ő igazolásába bukott bele. A Paris Saint-Germainnél az a Cavani bánta az érkezését, aki öt éve számolatlanul rúgja a gólokat, és aki Ibrahimovicot is túlélte. De lehet, hogy ezen a világbajnokságon Neymar túl messzire ment? Egy biztos: már a brazilok is azt mondják, hogy ideje lenne felnőnie. „Neymar elbájolta Brazíliát, de felbosszantotta a világot" – írta a Globo napilap Mexikó legyőzése után. Juca Kfouri, az egyik legelismertebb brazil újságíró szerint Neymar Pán Péter-szindrómában szenved, olyan, mint „egy kisgyerek, aki addig nem nyugszik, amíg meg nem kapja, amit akar”.

Neymar, az érinthetetlen Forrás: AFP/Manan Vatsyayana

Kfouri úgy véli, hogy Neymar legnagyobb problémája az, hogy az édesapja (aki az ügynöke is egyben), a reklámcégek, és mindenki, aki hasznot húz belőle, azzal az egyetlen céllal egyengeti a karrierjét, hogy ő legyen a világ legjobb játékosa – nem számít, hogy milyen károkat okoznak ezzel az aktuális csapatának (vagy a válogatottnak).

Ez még kellett

Neymar karrierje eddigi legnehezebb idényén van túl. A Barcelonából Párizsba való költözése nem úgy sült el, ahogy azt várta, sem szakmailag, sem magánéletileg. A Real Madrid elleni BL-nyolcaddöntőben élete talán legfontosabb meccsét játszotta, de megbukott. Pár napra rá megsérült, három és fél hónapot kellett kihagynia.

Egy ilyen megpróbáltatásokkal teli szezon után a legrosszabb dolog, ami vele történhetett, az ez a focivébé volt: összességében korrekt teljesítményt rakott fel a pályára (négymillió szavazat alapján 7-es értékelést kapott, ami Coutinho után a legjobb), a baj az, hogy senki nem fog emlékezni erre, csak arra, ahogy Mbappé végigfut vele az argentin térfélen.

A Barca elnöke belebukott Neymar leigazolásába

Neymar leigazolása Sandro Rosell személyes győzelme volt a Real Madrid elnöke, Florentino Pérez fölött 2013 nyarán. Az első jelentések szerint a Barcelona 57,1 millió eurót fizetett a brazilért, ám 2014 januárjában az El Mundo arról számolt be, hogy a valódi vételár elérhette a 95 milliót. A spanyol államügyész „szimulált szerződések" gyanújával bíróságra vitte az ügyet. Rosell meg volt róla győződve, hogy a háttérben a Real Madrid féltékenysége áll, de később kiderült, hogy nem Madridban borították a bilit, hanem a mindössze 22 ezer fős Esparreguerán, Barcelona tartományban. Jordi Cases, egy negyvenes éveiben járó gyógyszerész, a Barcelona bérletese, aki a klub által kiadott 178 oldalas financiális jelentésben kutakodva talált egy meg nem nevezett 10 milliós előleget egy 40 millió eurós megállapodás részeként (mint később kiderült, ez volt Neymar aláírási bónusza, amit három részletben fizetett ki a Barcelona). A részletekért Cases levelet írt a Barca vezetőinek, akik figyelmen kívül hagyták őt. Decemberben Cases panaszt nyújtott be a bíróságon. Elmondása szerint nem vádolta bűncselekménnyel az elnököt, csupán tudni akarta, hogy mire költi a pártoló tagok pénzét. Rosell meggondolatlannak nevezte a férfi tettét, majd a klub főtitkára, Toni Freixa levélben figyelmeztette Casest, hogy ha bizalmas információkat szivárogtat ki a Neymar-transzferrel kapcsolatban, kártérítést fognak követelni. Casest nem érdekelte. Akkor döbbent rá, hogy mekkora botrányt okozott, amikor a karácsonyi szünet után Pablo Ruz bíró eljárást indított Rosell ellen, aki azonnal lemondott az elnöki posztról. Az ellene felhozott vádakat továbbra is tagadta, de nem akarta, hogy az ügy rossz fényt vessen a klubra. Rosell lemondása után a Barcelona nyilvánosságra hozta az átigazolás részleteit, amiből kiderült: Neymarért 86,2 millió eurót fizettek.
Rosell volt a katalán klub történetének legtöbb szavazattal megválasztott elnöke. Három és fél éves elnöksége alatt a Barcelona két bajnoki címet, egy Bajnokok Ligáját, egy Király-kupát, három Spanyol Szuperkupát, egy Európai Szuperkupát és egy klubvilágbajnokságot nyert. De ő volt az, aki eladta a klubot a katariaknak. Aki ajtót mutatott Eric Abidalnak, aki eltávolította Johan Cruyffot a tiszteletbeli elnöki posztról, és aki összeveszett Pep Guardiolával. Aki lejáratta a Katalóniában népszerű Joan Laportát, a Barca korábbi elnökét, akinek árnyékából sohasem tudott kilépni. A Neymar-transzfer lehetett volna az ő nagy dobása, a Rosell-éra kezdete. Ehelyett a vége lett.