Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk jelenti Nyizsnyij Novgorodból.
Nyizsnyij Novgorod Oroszország ötödik legnagyobb városa, mégis olyan kicsinek tűnik Moszkva és Szentpétervár után. De lehet, hogy csak az a pici repülőgép zavart össze, amivel jöttem: ha megkérték volna a fedélzeten lévő körülbelül 50 utast, hogy fújja be a propellert, valószínűleg sikerült volna. A reptérről egy háromsávos autóút vezet a városba. Hiába főút, hosszú, forgalmas és egyenes, 500 méterenként van lámpa, de nem úgy ám, mint Pesten, hogy ha szerencséje van az embernek, egy lendülettel áthajt az összesen. Nem. Mindegyik pont akkor vált pirosra, amikor odaérsz. A városban nem lehet nem észrevenni hármasával közlekedő narancssárga színű (troli)buszokat, amelyek közül a legtöbbet szinte biztos, hogy már régen leselejteztek, csak most a világbajnokság miatt előkukázták őket. Az egyiknek konkrétan műanyag flaskával volt kitámasztva a motorházteteje (zseni az orosz leleményesség).
A hotel egy szűk sikátorban volt, megint, de ez most legalább tényleg úgy nézett ki kívülről, mint ahol embereket szállásolnak el. Ott volt a hotel neve a bejárati ajtó fölött, volt utcatábla, „Welcome"-szőnyeg, meg recepció is. Angolul ők sem beszéltek, de volt egy fiatal srác, aki igen, segített a vendégeknek. Munkakörét úgy lehetne definiálni a foci nyelvén, hogy ő felel az edző (recepció) és a játékosok (vendégek) közti kapcsolatért. Azonnal megtalálta a közös hangot mindenkivel (bár lehet, hogy ez csak egy felvett szerep volt), ha brazil jött, akkor a háromszoros Libertadores-kupa győztes Grémióról kezdett beszélni, ha francia, akkor Griezmannról és Mbappéról franciául (!), velem meg arról, hogy a világbajnokság kezdete előtt egy hónappal járt Budapesten, és hogy mennyire gyönyörű város. Dzsudzsák Balázsra is emlékezett, ő hozta fel (tökéletesen ejtve a nevét), mert szerinte „az orosz liga egyik legjobb középpályása volt a Dinamo Moszkvában". Az oroszokról azonban semmi jót nem tudott mondani, „a középpálya gyenge, a támadójáték pedig... olyanunk nincs is. Mondanám, hogy gyenge az is, de Panamáé és Tunéziáé volt gyenge, a miénk még azokénál is rosszabb." Azt elismerte, hogy a spanyolok kiejtése után óriási népünnepély volt az országban, és hogy az eddigi vb-teljesítmény hatalmas dicsőség az oroszoknak, főleg azért, mert „senki sem hitte, hogy ideáig eljuthatunk". Idáig és nem tovább! Szerinte ugyanis semmi esélyük nem lesz a negyeddöntőben, a horvátok „egytől egyig klasszis játékosokból állnak", majd itt elkezdte sorolni a neveket, de Rakiticet és Modricot – a csapat talán két legnagyobb sztárját – kihagyta, nem lenézésből, hanem, mert tényleg annyi jó játékosuk van (Megj.: a spanyolok ellen ugyanígy nézett ki, aztán Golovin valahogy futott 16 kilométert).
Hallgattam volna még, de Didier Deschamps francia szövetségi kapitány tartott sajtótájékoztatót a Nyizsnyij Novgorod Stadionban, így elköszöntem tőle. A stadionhoz most nem kellett két és fél órát taxizni, vagy ugyanennyit metrózni, gyalog is elérhető volt 35–40 perc alatt (közben lehetett csodálni a Volga-folyót, és az abba torkolló Okát). A sajtótájékoztató gyors és sablonszerű volt, Hugo Lloris kezdte, elmondta az összes létező panelt, majd Deschamps folytatta, aki azzal dobta fel a hangulatot, hogy elfelejtette, Uruguay már kapott gólt a világbajnokságon. Hazafelé Nyizsnyij Novgorod egyik történelmi utcáján, a Rozhdestvenskayán jöttem végig, ahol a kiülős bisztrókban, éttermekben már gyülekeztek az uruguayi és francia szurkolók.
A focit nem Nyizsnyij Novgorodban játsszák
Bár Nyizsnyij Novgorod Oroszország ötödik legnagyobb városa, jelenleg nincs első osztályú futballcsapata. Pontosabban azóta nincs, hogy az FK Volga Nyizsnyij Novgorod a 2013/2014-es szezon végén kiesett a Premier League-ből. A klub annyira mélyre süllyedt, hogy 2016-ban feloszlatták, mert nem tudta kifizetni a tartozásait. Helyébe a 2015-ben alapított Olimpijec Nyizsnyij Novgorod lépett, amely a harmadik ligában kezdte szereplését, de elég volt neki két év, hogy osztályt ugorjon. A legutóbbi, 2017/2018-as idényt a 12. helyen zárta a csapat.Meccsnapon aztán az uruguayiak ellepték a várost. Én az ilyen helyzeteket jó érzékkel tudom elkerülni, arról, amerről én jöttem, csak szállingóztak az emberek. Ez négy és fél órával kezdés előtt volt, lehet ez volt a baj. Mikor a stadionhoz értem két uruguayi szurkolói csoport futott össze, köszöntek egymásnak, hogy Uruguay, és mindenki ment tovább. A cél közös, de nem annyira, hogy együtt bohóckodjanak a rájuk utazó tévések előtt (majd pár órával és pár sörrel később).
A médiaközpontban argentin újságírók települtek körém, arról beszéltek, hogy ott voltak pénteken az uruguayi sajtótájékoztatón, ahol Óscar Tabárez szövetségi kapitány azt mondta, hogy csak az utolsó pillanatban fog eldőlni, hogy Cavani játszhat-e. Nekik az volt a véleményük, hogy a PSG csatára biztosan nem lesz kezdő, és hogy Stuani fogja pótolni, de azt hozzátették, hogy „Uruguaynak szüksége lesz rá, ha elődöntőbe akar jutni".
Igazuk lett: Cavani csak a padon kezdett, Stuani játszott helyette.
A médiatribünön uruguayi újságírók ültek előttem (némelyik sörrel a kezében). Ők onnan voltak jól felismerhetők, hogy mindig mindent jobban tudtak a pályán lévőknél. Hogy mikor és kinek kell passzolni, hogy a földön vagy a levegőben kell játszani, és persze nem volt olyan, a franciák javát szolgáló bírói ítélet, amely jogos lett volna. A második félidőben, amikor a játékosok a legkönnyebb passzt is elrontották, értetlenkedve néztek egymásra. Az egyik annyira mondta a magáét, hogy a nyála is kifolyt közben.
Aki látott Atlético Madrid meccset az elmúlt hat és fél évben, az tud párhuzamot vonni a spanyol klub és az uruguayi válogatott között. Ugyanazt játsszák. A labda csak zavarja őket, de a két egymáshoz közel felhúzott négyes védelmi vonallal, és a sok-sok szabálytalansággal bármelyik ellenfél játékát tönkrevágják. Pont ezért nem is vártam sokat a meccstől (nem is csalódtam), amely tökéletesen beillett egy vb-negyeddöntőnek: nem túl magas színvonal, nagyfeszültség, pontrúgásból szerzett gól (meg egy kariusozás). Élőben nem volt egyértelmű a Mbappé-szituáció, hogy tényleg odaütöttek-e neki, vagy nem, mindenesetre Deschamps határozottan mutatta, hogy a jövőben az ilyeneket hanyagolni kéne, és a lecserélésekor is hosszasan magyarázott neki valamit. Mbappéról egyébként tényleg lejön, hogy nem egy hülyegyerek, nem páváskodik, nem hisztizik, egyszerűen csak focizik. Ráadásul elegánsan. Ezt nem a sprintjeiből meg a Laxaltnak kiosztot 112221312 kötényből lehetett leszűrni, hanem abból, hogy a srácnak gyakorlatilag nem volt egyetlen fölösleges mozdulata sem a meccsen.
A lefújás után szétszóródott a nép. Szerettem volna ugyanazon az útvonalon hazamenni, amelyiken jöttem, de a Kanavinsky-híd le volt zárva, még gyalog sem lehetett átkelni rajta. „Majd három órával a meccs után" – mondta egy önkéntes. Szerencsére a tiltás nem vonatkozott a shuttle buszokra, amelyek kétpercenként indultak hármasával abba az irányba, ami nekem is jó volt. A csapat vegyes volt, volt orosz, uruguayi és francia is, de sem letargia, sem túlzott öröm nem volt tapasztalható. Igazából a három és fél milliós Uruguay már azzal is túlteljesített, hogy a negyeddöntőbe jutott, ettől a francia válogatottól pedig a vb-cím is reális elvárás.
Vagy már csak megint én kerültem el a drámát/bulit jó érzékkel.
A képek Huawei P20 Próval készültek.
