Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Brazília egyszerűen minőségben volt jobb Mexikó ellen. Csak azért nem írom, hogy minden poszton, mert a mexikói kapus, Ochoa nagyszerűen védett, gyakorlatilag ő nehezítette meg a brazilok dolgát, míg a másik oldalon Allisonnak nem igazán volt komoly védeni valója. A brazil válogatott elbírja, hogy Dani Alves sérülés miatt kimaradt a keretből, elbírja, hogy Marcelo sérülés miatt a padon van, és elbírja, hogy Firmino, Fred, Fernandinho csak csere, mert nem férnek be a kezdőbe. Túl a vitathatatlan képességeken, minőség van a kispadon is. Sokszor bírálják Brazíliában a szövetségi kapitányt. Olykor még akkor is, ha világbajnokságot nyernek, mint 1994-ben Carlos Alberto Parreirát, mert nem játszottak elég szépen.
Most azonban Tite abszolút tekintély az öltözőben, a nézőtéren, sőt a sajtóban is.
Eddigi mérlege kapitányként 25 mérkőzés, 20 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség - tavaly májusban kaptak ki Argentínától egy Ausztráliában játszott barátságos meccsen 1-0-ra -, 54-6 a gólkülönbség. Ezzel azért elég nehéz vitatkozni.
Persze ha nem nyerik meg a vébét, az mindent felülír. Arrafelé ez a mérce.
A brazil csapategységet számomra tökéletesen mutatja, hogy van a pályán tíz zseni, aki csendben és alázatosan teszi a dolgát, és elviselik, hogy
van egy primadonna, Neymar, aki persze szintén zseni, gólt lő, cselez, és több védő figyelmét is leköti, ugyanakkor egoista pozőr.
Mostanra legalább a frizuráját rendbe rakatta, de ahogy viselkedik a pályán, az időnként bicskanyitogató. Nála csak Suarez a rosszabb színész. Amikor valóban aljasan, de nyilvánvalóan nem teljes erőből a lábára léptek, úgy dobálta magát, mint egy hisztis óvodás. Már nem is igazán veszik komolyan. De amikor gólt lő, akkor se jutott eszébe, hogy kitől kapta a passzt - Willian -, amikor meg ő adott egy pontosan ugyanolyan gólpasszt, akkor is magát ünnepeltette. Egyszóval óriási ego, de óriási játékos is.
Ugyanakkor le a kalappal az egész csapat előtt, hogy elviselik. Ez azért figyelemre méltó, mert például a PSG-nél ez nem sikerült. Már rögtön a szezon elején összekülönbözött Cavanival, az öltözőből pedig folyamatosan érkeztek a hírek Neymar sztárallűrjeiről. No meg arról, hogy máris elvágyódik a Real Madridba. Na, és ott vajon hogyan fogják elviselni a többiek, ha tényleg megérkezik?
Ronaldo szinte biztosan sehogy, ha Neymar jön, ő alighanem megy.
Ronaldo is szereti magát, meg a fodrászát, neki is jobb a barátjának, mint az ellenségének lenni. Hozzá képest Neymar biztosan nem lesz visszafogottabb, sőt. De lehet bármilyen, a brazil válogatott egységes, és ha esetleg vannak is konfliktusok, akkor sem jön ki semmi az öltözőből. Együtt haladnak az áhított világbajnoki cím felé. Ezt a pár hetet bárkivel ki lehet bírni egy ilyen cél érdekében, főleg ha kétségtelenül világklasszis az illető.
Ezt a labdarúgás nevű furcsa sportágat nem lehet megunni. Az ember azt hinné, hogy a Belgium–Japán meccs eleve lefutott kérdés. Sima ügy, egyáltalán, mit keres itt Japán? Aztán nagyon nem lett az. Hiába volt jobb az első félidőben Belgium, ebben a sportágban gólok kellenek.
„Na mindegy, majd a másodikban.” Jöttek is: 2-0-ra vezet Japán.
A belgáknak rengeteg helyzetük volt, de minden kimaradt, kipattant, elakadt. Lukaku ezen a meccsen akkor se rúgott volna gólt, ha éjfélig játszanak. A második japán gólnál Martinez mester mélázott pár percig, majd cserélt kettőt. A belgáknak annyira nem sikerült semmi, hogy Vertonghen rosszul középre fejelt labdája védhetetlenül hullott be a hosszú felsőbe. Fellaini fejese már az újra hittel játszó belgák tudatos akciója volt, a Manchester Unitedben is sokszor mentette meg a csapatát csereként azzal, hogy felküldték fejelni. A 94. percben az a kontra pedig már igazi mestermunka volt.
Curtois megfogta a beívelt szögletet, kitette a labdát, és 10 másodperc múlva gólt ünnepelt. Le a kalappal Belgium előtt, mert ugyan támadásban és védekezésben sem voltak olyan jók, mint ami tőlük elvárható,
több gyenge teljesítmény is volt, de 0-2-ről fordítani mindenképpen nagy dolog.
És le a kalappal Japán előtt is, mert sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint amit az eddigi meccseik alapján várhattunk tőlük. Szervezettek voltak, többen is kiemelkedőt nyújtottak, olykor kifejezetten tetszetős akciókat vezettek, lőttek két parádés gólt, és nagyon közel álltak a még nagyobb sikerhez.
De a labdarúgás ugyebár nem pontozásos sportág, és mindegy, hogy a végén mit érdemeltek volna a japánok, kikaptak rendes játékidőben. Mégiscsak létrejött a Brazília-Belgium összecsapás a legjobb négy közé jutásért, de a belgáknak sokkal hatékonyabban kell játszani elöl, és sokkal kevesebb hibával hátul, ha tovább akarnak jutni.
Svédország vagy Svájc be fog jutni a legjobb nyolc közé. Bármelyik is lesz a győztes, túlteljesíti a reálisan tőle várhatót, a vesztes pedig nem lesz nagyon csalódott. Egyrészt egyik csapat sem tartozik reálisan a világ nyolc legjobb csapata közé, másrészt ez az a hely a negyeddöntőben, ahova Németországot várta mindenki. De a németek már otthon vannak – Özil Santorinin. Anglia és Kolumbia várhatóan szintén kiegyensúlyozott csatát fog vívni, de egy kicsit más végkicsengéssel. A vesztes ugyanis egyértelműen csalódott lesz.
