Világsiker után lincshangulat a Keleti pályaudvaron

World Champion: Italy's national football team beats Hungary in the 1938 FIFA World Cup final. On the picture: Amedeo Biavati, Vittorio Pozzo with World Cup trophy, Silvio Piola, Giovanni Ferrari and Gino Colaussi; Ugo Locatelli, Giuseppe Meazza, Alfredo Foni, Aldo Olivieri, Pietro Rava, Michele Andreolo and Pietro Serantonini.

Nagyon sokan úgy tudják, hogy Magyarország labdarúgó-válogatottja mindössze egy érmet szerzett a világbajnokságok történetében: ki ne ismerné az Aranycsapat 1954-es ezüstérmének történetét? 16 évvel korábban azonban a Zsengellér Gyula és Sárosi György fémjelezte csapat ugyanúgy eljutott a döntőig, ott viszont fejet kellett hajtania a címvédő Olaszország előtt - de vajon volt-e ennek külső oka? Ez volt egyébként az utolsó világbajnokság, amelyet egyenes kieséses rendszerben rendeztek meg és az első, ahol olyan ország ünnepelhetett, amely korábban már nyert vb-aranyat.

Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságot jelentősen beárnyékolták azok a nemzetközi konfliktusok, amelyek a második világháború előszelei voltak. Négy évvel korábban Mussolini teljes gőzzel futtatta a propagandát az olaszországi vb-n, míg 1936-ban Hitler tett így a berlini olimpia alatt.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek (FIFA) emiatt rendkívül óvatosnak kellett lennie a helyszín kijelölésekor, ugyanis itt nemcsak sport-, hanem a világpolitikai diplomáciát is szem előtt kellett tartania.

Az 1934-es világbajnokságon a későbbi győztes olasz válogatott minden mérkőzését fasiszta karlendítéssel kezdte Forrás: limesonline.com

Argentína, Németország és Franciaország pályázott a rendezésre. A dél-amerikaiak biztosan voltak abban, hogy elnyerik a jogot, de a FIFA jól emlékezett az 1930-as uruguayi tornára és annak körülményeire, ráadásul

akkoriban az utazás és utaztatás jóval nagyobb gondot jelentett, mint manapság, a résztvevők között pedig hatalmas volt az európai fölény.

Németország a fentebb említett okok miatt nem jöhetett szóba, így Franciaországot hirdették ki győztesnek, amelyben a FIFA akkori elnöke, Jules Rimet is nagy szerepet játszott. A viadalt végül 15 csapattal rendezték meg, Ausztria ugyanis az Anschluss miatt visszalépett, néhány osztrák játékos így a német válogatottban lépett pályára.

Magyarország az első körben a torna egyetlen ázsiai válogatottjával, Holland-Indiával (mai nevén Indonézia) játszott, és

viszonylag tartalékos összeállításban is 6-0-val átgázolt ellenfelén

Dietz Károly csapata, Zsengellér Gyula és Sárosi György is duplázni tudott.

A negyeddöntőben jöhetett a két legjobbját nélkülöző Svájc, amely megismételt mérkőzés után meglepetésre továbbjutott Németország ellen. Ez az összecsapás sem jelentett különösebb problémát a magyar válogatottnak, Sárosi a 40. percben szerzett vezetést, majd a győzelmet Zsengellér biztosította be a 89.-ben. Azt persze meg kell jegyezni, hogy

a mérkőzés előestéjén Lille városát (ahol rendezték az összecsapást) földrengés rázta meg,

így rendkívüli körülmények előzték meg a találkozót.

A magyar válogatott vízparti edzéssel készült a svédek elleni elődöntőre Forrás: AFP

Az elődöntőben a Nagy József által irányított Svédország várta a magyarokat. A skandinávok ünneplésre készültek, hiszen az előző körben 8-0-ra kiütötték Kubát,

valamint az elődöntő napján ünnepelte V. Gusztáv svéd király a 80. születésnapját,

így szerették volna megörvendeztetni egy vb-döntővel. A párizsi Parc des Princes Stadionban rendezett összecsapást ennek megfelelően kezdték a svédek, akik Nyberg révén már a 15. másodpercben előnybe kerültek. Bő negyedórával később Jacobsson öngóljával egyenlítettek a magyarok, majd a későbbi egyiptomi szövetségi kapitány, Titkos Pál (aki Kohut Vilmos helyére került be erre a mérkőzésre a kezdőbe) és Zsengellér is betalált még az első félidőben. A szünet után Sárosi és Zsengellér újabb gólja 5-1-es magyar sikert jelentett, elrontva ezzel a svédek ünnepét.

Botrányos brazilok

Brazília egyetlen országként képviselte Dél-Amerikát, viszont a torna egyik favoritjának számított, soraiban a világ akkori talán legjobb játékosával, Leonidasszal. A brazilok első meccse rögtön bevonult a történelemkönyvekbe mint minden idők egyik legjobb vb-meccse, amelyet végül hosszabbítás után 6-5-re megnyertek Lengyelország ellen, Leonidasz triplázott. A negyeddöntőben sem volt egyszerű dolguk Csehszlovákia ellen, az 1-1-gyel végződött találkozó meglehetősen brutálisra sikerült: az európaiak kapusának, Frantisek Planikának a karja, az 1934-es vb gólkirályának, Oldrich Nejedlynek pedig a lába tört el. A megismételt meccsen végül 2-1-re nyertek a brazilok, Leonidas mindkétszer betalált. Ennek ellenére Ademar Pimenta szövetségi kapitány kihagyta az Olaszország elleni elődöntőben a csapatból - máig ismeretlen okok miatt. Brazília vereséget szenvedett, a bronzmeccsen viszont megint játszhatott a klasszis, aki két góllal járult hozzá a 4-2-es Svédország elleni sikerhez és a bronzéremhez, valamint a torna gólkirálya lett 7 találattal.

Jöhetett a döntő, ahol a címvédő, világklasszisokat a soraiban tudó Olaszországgal csapott össze Magyarország. Az ellenfélnél olyan legendák játszottak, mint

Giuseppe Meazza és Giovanni Ferrari (akik négy évvel korábban már világbajnokok lettek),

három olimpiai bajnok Alfredo Foni, Ugo Locatelli és Pietro Rava személyében, valamint a kor legjobb középcsatára, Silvio Piola, akit a torna legjobb játékosának is megválasztottak. A kispadon pedig egy géniusz, Vittorio Pozzo ült, akárcsak az 1934-es győztes vb-n.

A magyar válogatott nem számíthatott a svédek ellen megsérült Turay Józsefre, továbbá Korányi Lajosra és Toldi Gézára sem.

A korabeli hírek szerint politikai okai voltak annak, hogy utóbbi kettő kimaradt, Toldi vehemenciájától egyenesen féltek az olasz játékosok, az olaszbarát magyar kormány pedig vélhetően beleszólt a csapatösszeállításba, "jobb a békesség" alapon.

Jól kezdték az olaszok a finálét, Gino Colaussi teljesen egyedül maradt a kapu előterében a 6. percben, és megszerezte a vezetést a címvédőnek. Szerencsére kettő perccel később Titkos gyorsan egyenlített egy éles szögből leadott lövéssel. Nem telt el sok idő az olaszok második találatáig, Piola vette be egy közeli jól helyezett bombával Szabó Antal kapuját, sőt, a 35. percben Colaussi második góljának örülhettek az olaszok.

A második félidő sokáig eseménytelenül zajlott, amikor a 70. percben Sárosi talált be közelről, ismét egygólosra csökkent a különbség. A válogatott csapatkapitánya ezzel végrehajtotta azt a bravúrt, hogy a torna minden mérkőzésén eredményes volt.

A 82. percben viszont Piola lehűtötte a kedélyeket, amikor jól érkezett egy beadásra, és kilőtte a jobb alsó sarkot. Ezzel beállította a 4-2-es végeredményt, azaz Olaszország lett a történelem első többszörös vb-aranyérmese, míg Vittorio Pozzo mindmáig az egyetlen szövetségi kapitány, akinek egynél több világbajnoki címe van.

A döntő

Párizs, 1938. június 19 - Stade Colombes

Olaszország-Magyarország 4-2 (3-1)

Gólszerzők: Colaussi (6., 35.), Piola (15., 80.), illetve Titkos (8.), Sárosi (70.)

Olaszoroszág: Olivieri, Foni, Rava, Serantoni, Andreolo, Locatelli, Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi.

Magyarország: Szabó, Polgár, Bíró, Szalay, Szűcs, Lázár, Sas, Zsengellér, Sárosi, Vincze, Titkos.

Játékvezető: Georges Capdeville (Franciaország)
Nézőszám: 55.000

Szabó Antal kapus a második félidőben több bravúrt is bemutatott, de négyszer ő is tehetetlen volt Forrás: AFP/-

A magyar válogatott tehát megszerezte első világbajnoki érmét, a csapatot idehaza rengetegen méltatták a kiváló szereplés miatt, hiszen mindeneki tudta, hogy az olasz csapat akkoriban kiemelkedett a mezőnyből. Ennek ellenére

Dietz Károly szövetségi kapitánynak a hazaérkezés után azonnal menekülnie kellett, mert a Keleti pályaudvaron lincshangulat fogadta a döntőre felforgatott összeállítás miatt.

Azt a mai napig nem tudni, hogy saját fejéből pattant ki az ötlet, hogy variáljon, vagy rászóltak „fentről", Zsengellér Gyula elmondása szerint utóbbi történt. Valószínűleg ezt már sosem tudjuk meg, annyi azonban biztos, hogy rendkívül büszkék lehetünk ennek a válogatottnak a teljesítményére is.

A második világháború mintegy 14 hónappal később tört ki, emiatt elmaradt az 1942-es és az 1946-os világbajnokság is, így 1950-ben rendezték meg az újabb tornát. Következő részünkben ezt elevenítjük fel.