Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A németek Dél-Afrikával vívtak hatalmas harcot a rendezés jogáért, az utolsó körben pedig 12-11-es szavazati aránnyal végül az európai ország diadalmaskodott.
Ám a hírek szerint megvesztegetéssel érték el a sikert, Óceánia FIFA-küldöttje ugyanis „elviselhetetlen nyomásra” hivatkozva tartózkodott, ez pedig hatalmas támadási felületet jelentett.
Dél-Afrika négy évvel később vigasztalódhatott, hiszen a történelem első tornájának házigazdája volt, amelyet a fekete kontinensen rendeztek.
A csoportmeccseken igazán komoly meglepetés nem történt,
szinte minden négyesből az előzetesen két legerősebbnek vélt alakulat lépett tovább az egyenes kieséses szakaszba.
Talán a lengyelek és a csehek búcsúján lehetett csodálkozni, előbbit Németország és Ecuador, utóbbit Olaszország és Ghána előzte meg.
A négy évvel ezelőtti, hazai környezetben erős hátszéllel az elődöntőig menetelő, ezzel a világ népharagját kiváltó Dél-Korea Svájc és Franciaország mögött szintén harmadik lett, így három meccs után csomagolhatott. Graham Poll nevét érdemes még megemlíteni, az angol sípmester bebizonyította, hogy miért nem matematikatanárként kereste a kenyerét;
a Horvátország-Ausztrália összecsapáson csak a harmadik sárga lapja után állította ki a horvátok hátvédjét, Josip Simunicset.
Hogy a statisztika szerelmeseinek is kedveskedjünk, az Anglia-Svédország találkozón
a svéd Marcus Allbäck a vb-k történetének 2000. gólját szerezte.
A történelmi találat 04:18-től látható.
A nyolcaddöntők már tartogattak pikáns csatákat, a Portugália-Hollandia és a Spanyolország-Franciaország rangadó azonban a többi közül is kiemelkedett. A franciák mesteri taktikával, valamint Ribery, Vieira és Zidane góljaival viszonylag könnyedén intézték el a spanyolokat, David Villa gólja csak a szépítésre volt elegendő.
A másik összecsapás viszont végletekig kiélezett, férfias küzdelmet hozott -
bár az orosz Ivanov által kiosztott 16 (!) sárga és 4 (!) piros lap egy cseppet túlzó volt, természetesen a 20 színes lapos találkozó világbajnoki rekordot jelentett.
A meccset egyébként Maniche góljával a portugálok nyerték.
Svájc végrehajtotta azt a bravúrt, hogy kapott gól nélkül zúgott ki a világbajnokságról,
a csoportmeccseken Franciaország, Dél-Korea és Togo sem tudta bevenni a kapuját, ahogyan a nyolcaddöntőben Ukrajna sem, hiába volt rá 120 perce. A jó védelem persze mit sem ér, ha a tizenegyesrúgás nem megy, márpedig Koebi Kühn játékosai közül háromból hárman hagyták ki aktuális kísérletüket a büntetőpárbajban, ez pedig az álmoskönyvek szerint sem jelent semmi jót, utazhattak is haza.
Az olaszok csak szenvedtek Ausztrália ellen, a 94. percben azonban megkegyelmeztek nekik, kaptak egy erősen véleményes büntetőt, amelyet Totti bevágott, így továbbmentek.
Azt viszont talán még ők sem gondolták, hogy meddig jutnak majd.
A negyeddöntőkben két csata is tizenegyesekkel dőlt el,
Anglia szokásához híven el is vérzett a portugálok elleni párbajban,
az akkor még szárnyait bontogató Cristiano Ronaldo lőtte be a mindent eldöntő büntetőt.
Argentína és Németország sem bírta dűlőre vinni a dolgot 120 perc alatt, így ott is jöhettek a tizenegyesek.
A németek a rájuk jellemző precizitást azonban egészen új szintre emelték: két évre visszamenőleg a vb-n részt vevő összes játékos tizenegyeslövését megfigyelték, az elemzések után pedig Lehmann lábszárvédőjében ott volt egy cetlin a tipp, hogy kinél merre kell vetődnie.
A kapus minden argentin próbálkozásnál jó irányba ment el, a négyből két lövést, Ayaláét és Cambiassóét hárította is, így a házigazda készülhetett az elődöntőre, amelyet az ukránokat játszi könnyedséggel verő olaszok ellen vívhatott.
A portugálok a címvédő brazilokat Henry góljával 1-0-ra verő franciákkal találkoztak a négy között. Brazília azzal vigasztalódhatott, hogy
Ronaldo megdöntötte Gerd Müller gólrekordját, a tornán szerzett 3 találatával összesen 15-nél járt már a vb-k történetében, mellyel egyeduralkodóvá vált.
Ezt adta át a múltnak 2014-ben, épp a Fenomén hazájában a német Miroslav Klose, aki 16 góljával máig csúcstartó.
Olaszország jelenléte az elődöntőben már önmagában a világ nyolcadik csodájával ért fel, és nem azért, mert a képességek alapján nem lett volna helye négy között a Squadra Azzurrának.
Májusban viszont kirobbant Itália történetének legnagyobb bundabotrányba, amelyben topcsapatok, menedzserek, játékosok egyaránt érintettek voltak,
ez pedig komoly félelmeket vetített előre az olaszok vb-szereplését illetően.
Alaptalanul, hiszen például a németekkel annak ellenére a világbajnokság legjobb meccsét játszották, hogy a rendes játékidő 0-0-lal zárult.
A hosszabbításban aztán olyan adok-kapokba mentek bele a csapatok, amit öröm volt nézni. Helyzetek, kapufák, gólok – utóbbiakat a torna felfedezettje, Fabio Grosso, valamint Alessandro Del Piero szerezték,
így Marcelo Lippi legénysége léphetett pályára a berlini döntőben a portugálokat Zidane góljával legyőző franciák ellen.
A finálé Marco Materazzi és Zinédine Zidane miatt vonult be a történelemkönyvekbe
és az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem amiatt, amiért ez a két játékos szerezte a döntő góljait. Az 1-1-el zárult rendes játékidőt követő
hosszabbítás 110. percében ugyanis a világ egyik legjobb játékosa, aki korábban már jelezte, a vb-döntő után befejezi játékos karrierjét, mellkason fejelte az Inter hátvédjét, amiért piros lapot kapott.
Ez volt Zizou pályafutásának utolsó momentuma. Hogy pontosan mivel dühítette fel az olasz a francia játékmestert, vélhetően soha nem fog kiderülni.
A büntetőpárbajba torkolló fináléban egyetlen hiba döntött, a 2000-es Eb-t a franciáknak megnyerő David Trezeguet ezúttal negatív hős lett, a felső lécre bombázta a labdát, míg a túloldalon senki nem hibázott,
így Olaszország negyedszer ült fel a világ trónjára.
A harmadik helyen a házigazda németek végeztek, miután 3-1-re verték a portugálokat a bronzmeccsen. A torna gólkirálya az 5 találatig jutó Miroslav Klose lett, a vb Aranylabdáját Zidane kapta, a legjobb kapusnak Gigi Buffont, míg a legjobb ifjúsági játékosnak Lukas Podolskit választották.
A döntő: Olaszország–Franciaország 1-1 (1-1), tizenegyesekkel 5-3
2006., július 9., Berlin
vezette: Horacio Elizondo (argentin)
Olaszország: Buffon - Zambrotta, Cannavaro, Materazzi, Grosso - Camoranesi (Del Piero 61.), Gattuso, Pirlo, Perrotta (de Rossi 61.) - Totti (Iaquinta 61.), Toni. Edző: Marcelo Lippi.
Franciaország: Barthez - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Vieira (A. Diarra 56.), Makélélé - Ribery (Trézéguet 100.), Zidane, Malouda - Henry (Wiltord 107.). Edző: Raymond Domenech.
gólszerző: Materazzi 19., ill. Zidane 7. (11-esből)
sárga lap: Zambrotta 5., ill. Sagnol 12., Makélélé 76., Malouda 111.
piros lap: Zidane 110.
Sorozatunk következő részében a 2010-es dél-afrikai világbajnokság következik.
