Bár a mérkőzés kétharmadában Nigéria egyenrangú partnere volt Franciaországnak, a mérkőzés végére a statisztikák is megmutatták, hogy jogosan győztek, és jutottak tovább a franciák. Didier Deschamps csapata (meglepetésre) sokáig hátrányban volt mind a passzok számát, mind azok pontosságát tekintve, de a hajrában fölénybe került, és végül minden játékelemben Nigéria fölé nőtt.
Franciaország többet és (nagyon kicsit) jobban passzolt ellenfelénél, a különbség valószínűleg abból adódik, hogy a beszoruló nigériaiak többször voltak kénytelenek hosszú passzal próbálkozni (az összes passz 13 százaléka), ezeket pedig a feltolt francia védelem könnyedén védekezte le.
Nigéria többször próbálkozott lövéssel a 16-oson kívülről, az afrikaiak nem bíztak a tiki-takában, és igyekeztek gyorsan lövőhelyzetig játszani az akcióikat, amit nem is tettek rosszul, mert az ellenfél térfelén elég gyenge százalékkal passzoltak. A franciák ezzel szemben inkább addig keresték a rést, míg valahogy be nem tudták vinni a labdát a nigériaiak büntetőterületére.
Ez egyébként is sajátosságuk: a franciák még nem lőttek gólt a 16-oson kívülről, és 13 lövésükből Nigéria ellen is 9-et a büntetőterületen belülről küldtek kapura (igaz, Yohan Cabaye oltári nagy felső lécet lőtt az első félidőben), és mindkét góljuk közelről született.
Franciaország nyerőembere Paul Pogba volt, aki tökéletesen foglalta össze, mit takar a box-to-box középpályás: mindkét kapu előtt feltűnt, védekezésben és támadásban is hatékony volt, és bár a nigériaiak hasonló poszton szereplő játékosa, John Obi Mikel pontosabban passzolt nála, Pogba nem véletlenül lett a mérkőzés legjobbja a FIFA-nál.
A Juventus fiatal középpályása 10 párharcából 7-et megnyert, ő lőtt a legtöbbször kapura az egész mezőnyből, és a védekezésből is alaposan kivette a részét: összesen 11 labdát szerzett, amivel szintén a mezőny legjobbja lett.