Spanyolország

Vágólapra másolva!
A spanyol fociválogatott eddigi vb-szereplései.
Vágólapra másolva!

Bármilyen meglepő, 2010-ig a világbajnoki szereplések sohasem sikerültek jól a spanyol fociválogatottnak. Addigi legnagyobb sikerüket - egy negyedik helyezést - akkor érték el, amikor a mezőny erősen hiányos volt, és szó sem volt arról, hogy nemzetközileg is elismert sztárok alkották volna csapatukat.

Pedig rögtön az első vb-szereplésük alkalmával emlékezeteset nyújtottak: az 1934-es torna nyolcaddöntőjében 3-1-re legyőzték a brazil válogatottat, majd a legjobb négy közé jutásért az olaszokkal kerültek szembe - a két európai nagyágyú egy rendkívül durva mérkőzésen 1-1-es döntetlenre végzett. A megismételt mérkőzést az olaszok nyerték meg 1-0-ra, és később elhódították a világbajnoksági trófeát is.

Négy évvel később az ország válogatottja a polgárháború miatt visszalépett az indulástól, 1950-ben azonban a legtöbb európai nemzettel ellentétben elutazott Brazíliába. Ennek meg is lett a jutalma: csoportjából százszázalékos teljesítménnyel ment tovább, legyőzve az angolokat, az amerikaiakat és a chileieket, bejutva a legjobb négy közé. A végső fázisban már nem ment ilyen jól, a svédektől és a braziloktól is kikapott, a végső győztes uruguayiakkal ikszelt, és így végül negyedik lett.

Az 1954-es vébére rendkívül balszerencsés körülmények között nem jutott ki a csapat, mivel a törökök elleni selejtezőn hazai pályán hiába nyert 4-1-re, a visszavágón 1-0-ra kikapott, így harmadik meccsre volt szükség (a gólkülönbség nem számított), ami döntetlen lett, és a félholdasok sorsolással jutottak tovább.

Négy évvel később a skótok ütötték el a kijutástól, az 1962-es chilei tornán viszont a titkos esélyesek közé sorolták, elvégre olyan klasszisok szerepelt, mint Puskás Ferenc, Francisco Gento vagy Luis Suárez - az együttes mégis utolsó lett a csoportjában. A továbbjutás az egyenes kieséses szakaszra 1966-ban sem jött össze, az 1970-es és az 1974-es viadalra pedig még kvalifikálnia sem sikerült magát a spanyol nemzeti tizenegynek - utóbbi esetben a jugoszlávok elleni pótselejtezőt bukta el a gárda.

1978-ban végre megint ott volt a 16-os mezőnyben a spanyol együttes, ám ebben megint nem volt sok köszönet: hiába játszott a brazilokkal gól nélküli döntetlent, majd győzte le a svédeket, az osztrákok elleni vereség sorsdöntőnek bizonyult, és megint nem jutott tovább a csapat.

Az 1982-es torna előtt hatalmas volt a várakozás spanyol részről, elvégre házigazdái voltak a viadalnak, és végre-valahára sikerült bejutniuk a második körbe, amely akkor a legjobb 12 válogatottat jelentette. Ott viszont már nem termett sok babér a számukra, a legjobb négy közé kerülés nem jött össze.

1986-ban viszont végre úgy tűnt, hogy a spanyol csapat beválthatja a hozzá fűzött vérmes reményeket: a csoportból való sima továbbjutást követően (a braziloktól ugyan kikaptak, de Míchel teljesen szabályos gólját nem adta meg a bíró, mondván, a labda a felső kapufáról a gólvonal elé pattant) a nyolcaddöntőben valósággal lemosták a pályáról a dánokat. Az 5-1-es végeredménnyel zárult összecsapás Emilio Butragueno nagy meccse volt, a Real Madrid támadója mesternégyest ért el. A negyeddöntőben a belgák voltak a spanyolok ellenfelei, és ott már esélyesnek számítottak, mégis ők húzták a rövidebbet: a rendes játékidő 1-1-es döntetlennel ért véget, a büntetőpárbajban pedig a belga kapus, Jean-Marie Pfaff lépett elő főhőssé, kivédve Eloy tizenegyesét, így a belgák mentek tovább.

1990-ben a legjobb nyolc közé jutásért a jugoszlávok ütötték el őket, mégpedig hosszabbításban, négy évvel később a csoportból való továbbjutás után a svájciakat még simán verték, de a negyeddöntőben az olaszok jobbnak bizonyultak, 1998-ban pedig még a csoportból sem tudott továbbmenni az együttes.

2002-ben a csoportkört megint simán vette az együttes, majd a második fordulóban büntetőpárbajban búcsúztatta az íreket, az elődöntőbe kerülésért azonban a házigazda dél-koreaiakkal kellett meccselniük. A mérkőzésen a játékvezető két szabályosnak tűnő gólt sem adott meg az európaiaknak, és a tizenegyesrúgások után az ázsiai csapat ünnepelhetett - a spanyoloknak tehát akkor sem jött össze a nagy áttörés.

2006-ban ellenállhatatlanul futballozott a csoportkörben, Ukrajnát 4-0-ra, Tunéziát 3-1-re, Szaúd-Arábiát 1-0-ra verte, majd a legjobb 16 között beleszaladt egy 3-1-es vereségbe a franciák ellen, és kiesett.

Oly sok balszerencse után négy éve azonban végre kijött a lépés. Pedig úgy tűnt, a svájciak elleni 1-0-s vereség megfogja a csapatot, de a rossz nyitány után Hondurast 2-0-ra, Chilét 2-1-re verve továbbjutott, majd sorrendben Portugáliát, Paraguayt és Németországot is 1-0-ra verve döntőbe jutott, ahol - minő meglepetés - Hollandiát is 1-0-ra győzte le Iniesta 116. percben szerzett góljával.