A photographer takes pictures of a bronze sculpture by French Algerian born artist Adel Abdessemed during its installation on October 4, 2013 on the Corniche in Doha after it was bought by the Qatar Museums Authority. The statue, titled "Coup de Tete" immortalizes the "headbutt" given by the French former football champion Zinedine Zidane to Italian player Marco Materazzi during the World Cup final in 2006. AFP PHOTO / AL-WATAN DOHA / KARIM JAAFAR == QATAR OUT ==
== RESTRICTED TO EDITORIAL USE, MANDATORY MENTION OF THE ARTIST UPON PUBLICATION, TO ILLUSTRATE THE EVENT AS SPECIFIED IN THE CAPTION
Vágólapra másolva!
Focivébé a fotelből: 50 százalék szotyi, 50 százalék foci. Focivébé a helyszínről: 70 százalék ünneplés a drukkerekkel, 30 százalék foci. Közben Olaszország két kapott góllal vb-t nyert, a németek meg dobhatták a kukába a győzelmi pólóikat. Az Origo Sport rovatának munkatársai az utóbbi nyolc vb-ről őriznek személyes emlékeket, sorozatunkban ezeket idézzük fel.
Mindenki tudja, hogy a tévén jobban lehet látni a meccseket, mint a helyszínről. Én – több tízezer szurkolótársammal egyetemben – még azt is csak többperces csúszással tudtam meg, hogy a döntőben Zidane lefejelte Materazzit. Aztán később ez lett a vb jelképe: a futball egyik legintelligensebbnek tartott géniusza ahelyett, hogy két gólt fejelt volna, mint az 1998-as vb-n, csak egyet fejelt, de az piros lapot és végül bukást eredményezett.
De ne menjünk ennyire előre, hiszen a vébék legszebb része a csoportkör. Futballorgazmus a javából, meccsek mindennap, a Föld minden pontjáról a helyszínre sereglő szurkolók pedig a legmorcosabb ember arcára is mosolyt tudnak csalni. Aki benne van a buliban, az sohasem felejti el, milyen egy dél-amerikai vagy egy afrikai csapat szurkolóival együtt ünnepelni.
Felejthetetlen szurkolás, tökéletes német rendezés Forrás: AFP/Johannes Eisele
A nyitónapon, Gelsenkirchenben megismerhettem a villamosdugó fogalmát. Egészen elképesztő volt, amint több száz, dobokat püfölő, torka szakadtából éljenző Ecuador-drukker próbál feljutni egy szerelvényre, és az ember biztos lehetett benne, hogy a haja szála sem fog görbülni, viszont könnyedén elkaphatja a hév, hogy együtt énekeljen spanyolul a dél-amerikaiakkal. Nagyszerű dolog együtt vonulni több tízezer drukkerrel a stadion felé, fogni a zászlójukat, elbeszélgetni a várakozásokról, netán csatlakozni a táncolókhoz.
Aztán jön a pillanat, amikor a korábban maximum a lepukkant Puskás-stadionban szocializálódott újságíró belép a stadionba. A gelsenkircheni stadion már üresen is megdöbbentő, hát még amikor 62 ezer ember üvölti a kedvencek nevét. Nem gondoltam volna ekkor, hogy ez a stadion pár év múlva egy magyar futballista otthona lesz, persze ront a leányzó fekvésén, hogy a fiunk idén csak a kispadon üldögél.
Egy ilyen eseményen persze mindig keresi az ember a sztárokat, össze is futottam Fredrik Ljungberg ausztrál hasonmásával, akivel már más is akart interjút készíteni, mert összekeverték az akkori arsenalos svéddel. José Luis Chilavert valóban a gólvágó paraguayi kapusnak bizonyult, de tévés szerződése miatt csak elnézést kérhetett, interjút nem adhatott.
Tavaly leplezték le Dohában a Zidane–Materazzi-affér óriásszobrát. Egy évvel korábban Párizsban is kapott egy szobrot a duó Forrás: AFP/Karim Jaafar
Petr Cech viszont szívesen beszélt a rövid interjúkészítésre létrehozott vegyes zónában, később csak azért sajnáltam a cseh kapust, mert a csapata a jó kezdet után már a csoportkörben kiesett. (Érdekes, hogy hat évvel később, a nyári olimpia egyik teniszmeccsén is összefutottam a kapussal, ám amilyen szimpatikus volt Németországban, annyira elutasító Wimbledonban).
A többség a brazilokat kedvelte a vb-n, a meccsükre (magyar) újságíróként is esélytelen volt bejutni, a szurkolási moráljukat viszont egy kivetítő alatt is hamar megismerhettem, a bochumi stadionban néhány szambázó, lenge öltözetű brazil nő próbált minibemutatót tartani abból, hogy milyen lehet a riói karnevál. Úgy tűnt, a férfi drukkerek inkább őket nézik, nem pedig Kaká gólját, én pedig konstatáltam, hogy Ronaldinho és Prso még tévén keresztül is nagyobb vonzerőt jelent, mint egy NB I-es meccs, mivel az arénában a kivetítő is sok-sok nézőt kicsalt a helyszínre.
Cannavaróék megérdemelten nyertek vb-t a calciopoli évében, amikor a Juvétól két aranyat is elvettek Forrás: AFP/Odd Andersen
A németek tökéletes vébét rendeztek, a veszteseken kívül talán senki sem volt, aki elégedetlenül távozott volna az országból. Igaz, a hazaiak hazai aranyat vártak, így dobhatták is a kukába az eseményre készített "1954, 1974, 1990, 2006" feliratú pólókat, hiszen nem sikerült negyedszer aranyat nyerniük. Aztán leleményesen új pólókat nyomtattak, az új számmisztika így festett: "1954, 1974, 1990, 2010", az új cél tehát a dél-afrikai diadal lett – volna. Na, majd talán 2014-ben.
Az olaszok védekező stílussal, mindössze két kapott góllal (egy öngól és egy 11-es) viszont meg tudták nyerni a vb-t, Zidane a fejelés ellenére legenda maradt, Cannavaróék pedig soha nem felejtik ezt az esztendőt, a védő kapott is a győzelem után egy Aranylabdát. Zidane pedig szobrot, és ami borzasztó, de nem meglepő: nem a vb-döntős góljait, hanem a materazzis fejelését örökítették meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
