Az a legendás 10-1 gyógyítani tudott

1982 labdarúgó vb foci
Hungary's Nyilasi (middle) makes his way past the two El Salvador players Ventura (no 6) and Rivas (no 13) during the 1982 FIFA World Cup match Hungary vs El Salvador on June 14th 1982 in Elche. The Central Americans lost almost every tackle against the Magyars. Hungary won big-time with 10:1.
Vágólapra másolva!
Ön mit vár a vb-től? Fél, hogy lesznek bekkelő válogatottak, unalmas 0-0-s döntetlenek? Ne aggódjon, egész biztosan remek lesz. Emlékezzen csak a korábbi tornák izgalmaira! Az Origo Sport rovatának munkatársai az utóbbi nyolc vb-ről őriznek személyes emlékeket, sorozatunkban ezeket idézzük fel. Elsőként 1982-ből, amikor a magyarok a vb-történelem legnagyobb győzelmét aratták Salvador ellen, a torna mégsem lett számunkra sikertörténet.
Vágólapra másolva!

Bár meg mernék esküdni, hogy emlékszem az 1978-as világbajnokságon Törőcsik András és Nyilasi Tibor kiállítására az argentinok elleni csoportmérkőzésen, illetve arra, hogy a konfetti- és papírszalag borította pályán Mario Kempes gólt szerez a döntőben Hollandia ellen, lehet, csak az azóta látott televíziós emlékek űznek tréfát a képzeletemmel.

Az viszont egészen biztos, hogy 82-ben már a tévé előtt szurkoltam a magyar válogatottnak. Igaz, sajnos nem 270 percen át. A magyar csapat egy kiváló selejtezősorozatban vívta ki a világbajnoki részvételt, Norvégiát, Svájcot, Romániát és Angliát is megelőzve csoportelső lett, úgy, hogy az angolok ellen két vereség is belefért.

A vb-nyitányon Salvador volt az ellenfél, készültem is rá, de lázas betegség miatt elnyomott az álom. Félidőben riadtam, addigra már 3-0-ra vezettünk, és pokoli mérges voltam a szüleimre, amiért nem ébresztettek fel, pedig tudhatták volna... Szerencsére a csapat nem állt le, a nagy kedvenc, Nyilasi Tibor még egyszer betalált, Kiss László mesterhármassal járult hozzá a gyógyulásomhoz, így napokig mesélhettem, hogy én bizony láttam a legendás 10-1-et, aminek azóta sem volt párja a világbajnokságokon.


A következő csoportmérkőzésen Argentína ellen ott lett volna a revánslehetőség, de jóformán ki se jöttünk a kapunk elől. Mészáros Bubu fantasztikusan védett, neki köszönhetően nem romlott le drasztikusan a gólkülönbségünk, de azért a 4-1-nek se örülhetett a Mészöly Kálmán, Mezey György edzőkettős. Diego Maradona kétszer is eredményes volt, egyszer egy lecsorgó labdát közelről fejelt a kapuba, majd 16-ról kilőtte a rövid sarkot is


De maradt még remény, Belgium ellen a győzelem a továbbjutást jelentette volna. Minden rendben is volt a 76. percig, Varga József góljával vezettünk, irányítottuk a meccset. Akkor azonban elég volt egy kis kihagyás, ami a továbbjutásunkba került: Jan Ceulemans a saját térfeléről gyakorlatilag helyzetig rohant, Csongrádi Ferenc és Kerekes Attila se tudta megállítani, centerezését pedig Alexandre Czerniatynski olyan gyengén lőtte meg, hogy a labda végeláthatatlan lassúsággal csorgott a jobb alsóba.


Belgium továbbjutott, Magyarország kiesett. Hétévesen igazából számomra véget is ért a vébé. Persze láttam szinte az össze többi meccset a tévé jóvoltából, láttam, hogy Paolo Rossi a gólkirályi cím mellett vb-aranyhoz segítette Enzo Bearzot válogatottját, de sok apró részlet csak később állt össze.

Bundától bundáig

Ki tudja, mit hozott volna a sors egy csoportelsőséggel és továbbjutással. A középdöntőben Lengyelország, illetve a Szovjetunió következett volna, előbbit két évvel korábban 2-1-re vertük barátságos mérkőzésen, utóbbitól - ugyancsak 1980-ban - 4-1-re kikaptunk a Népstadionban. Az biztos, hogy a két válogatott könnyedén verte a belgákat, és mivel egymás ellen 0-0-ra végeztek, a lengyelek jobb gólkülönbséggel elődöntőbe jutottak.

Emlékeznek, hogy a napjainkban elég gyenge formát futó Észak-Írország akkor a spanyolok és a jugoszlávok előtt csoportelsőként jutott tovább? És hogy NSZK állítólag bundázott egy nagyot Ausztriával csak azért, hogy mindketten továbbjussanak?

Utóbbi igazán érdekes sztori: a németek egy Algéria elleni 2-1-es vereséggel nyitottak (Rabah Madjer, az 1987-es Porto-Bayern BEK-döntőn pimasz gólt sarkazó játékos itt is betalált), majd legyőzte Chilét. Ausztria ugyanakkor megverte a két riválist, és miután az utolsó fordulóban Algéria 3-2-re nyert Chile ellen, az egy nappal később játszandó NSZK-Ausztria mérkőzés előtt tudni lehetett, hogy ha a németek nyernek, továbbjutnak, és ha háromnál több góllal nyernek, Ausztria is kiesik. Mi ad isten, az NSZK 1-0-s győzelmet aratott, Horst Hrubesch a 11. percben betalált, majd 79 percen át szemérmetlenül andalító labdázgatás folyt a pályán, kapura lövés nélkül. Algéria óvott, mindhiába.

Paolo Rossi a csoportmeccseken a kaput se nagyon találta el, aztán megnyerte az olaszoknak a vb-t Forrás: DPA/AFP/Staff

A négy közé végül Franciaország, az NSZK, Lengyelország és Olaszország jutott. Utóbbi nem kis részben Paolo Rossi feltámadása révén. A totonero néven elhíresült 1980-as fogadási botrány egyik érintettjeként kétéves eltiltást kapott, de így is bekerült a vb-csapatba. Az első mérkőzéseken saját közönsége is kifütyülte, aztán az utolsó középdöntőn mesterhármast vágott Brazíliának, és négy közé juttatta a csapatát. És nem állt le: az elődöntőben az ő két góljával nyertek a lengyelek ellen, de betalált az NSZK ellen 3-1-re megnyert fináléban is.

A 82-es vébéről még annyi emlékem maradt, hogy kaptam egy bőrlabdát, és büszke voltam, hiszen valaha az ötszögekből és hatszögekből összevarrt labdákat otthon, Simontornyán a helyi labdagyárban gyártották, innen látták el az egész világot. De erős a gyanúm, ez a spanyolországi vébé idején már nem volt igaz.