Totóbotrányhős gólkirályt egy tricikliért

Vágólapra másolva!
Az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon már nem 16, hanem 24 válogatott szerepelt, az aranyérmet pedig az olasz csapat szerezte meg, amely a csoportkörben mérkőzést sem tudott nyerni. A vb legjobbját és gólkirályát még a torna során is pokolba kívánták honfitársai, a német kommentátor pedig fogadást ajánlott Paolo Rossi lecserélésére.
Vágólapra másolva!

A spanyolországi torna Paolo Rossi világbajnokságaként vonult be a történelemkönyvekbe, pedig a csoportkör után semmi jel nem mutatott arra, hogy az olasz csatárból nemzeti hős lesz. Sőt, a személye miatt a szövetségi kapitány, Enzo Bearzot rengeteg kritikát kapott, jogosan: Rossi az 1980-as totóbotrány után hároméves eltiltást kapott, amit később két esztendőre csökkentettek, de így is csak kevéssel a vébé előtt tért vissza a pályára.

Bearzot ennek ellenére beválogatta őt, viszont kihagyta a keretből az AS Roma sztárját, Roberto Pruzzót, ami miatt az olasz média rendkívül sokat kritizálta.

Az első három mérkőzésen az olaszok csak szenvedtek, Rossi különösen, az olasz lapok pedig nem kímélték sem őt, sem a csapatot. A bulvársajtó egyenesen arról cikkezett, hogy Rossit intim kapcsolat fűzi Antonio Cabrinihez, mire Bearzot sajtócsendet rendelt el, és csak ő, illetve a csapatkapitány Dino Zoff állt szóba az újságírókkal.

Rossi gyatra teljesítményét bizonyítja, hogy a német televízió kommentátora a Kamerun elleni csoportmérkőzésen kijelentette: "Lefogadnám egy triciklibe egy Porsche ellenében, hogy Rossit lecserélik". Rossi végig a pályán maradt, a ZDF pedig zsáknyi levelet kapott a nézőktől, amelyekben tricikliket ajánlottak fel.


A középdöntőben aztán az argentinok ellen 2-1-re nyertek az olaszok, a brazilok ellen pedig Rossi magára talált. Mesterhármasával eldöntötte a találkozót, és innentől kezdve megállíthatatlan volt: az elődöntőben a lengyeleknek kettőt vágott, majd a fináléban is betalált, és így nem csak világbajnok, hanem gólkirály is lett.

Schumacher: negatív szereplőből főhős

A döntőben az a NSZK volt az ellenfél, amely két botrányos mérkőzést is játszott a tornán. A csoportkörben Ausztriát úgy verte 1-0-ra, hogy a végeredmény már a 11. percben kialakult, és mivel ez mindkét csapat továbbjutását jelentette, a hátralévő időben a játékosok látványosan csalták a focit, gyakorlatilag keresztbe fociztak a pályán.

Az elődöntőben a franciák ellen pedig Harald Schumacher lépett elő főszereplővé: előbb azért, mert letarolta Patrick Battistont (a játékvezető még csak szabadrúgást sem ítélt), majd pedig a büntetőpárbajban két tizenegyes is hárított.


Ott volt Spanyolországban a magyar együttes is, amely világbajnoki rekorddal 10-1-re verte Salvadort, de mégsem jutott tovább a csoportból, mert az utolsó meccsen csak döntetlent játszott Belgiummal.

Pfaff drága poénja

Ez volt az egyetlen sorozat, ahol két válogatott is pályára küldte mindhárom kapusát. A FIFA rendelkezései szerint minden válogatottnak három kapust kell neveznie a vébére, ám mindössze négyszer fordult elő, hogy valamennyien játéklehetőséget kaptak. Csehszlovákia kapujában az első, Kuvait elleni találkozón Zdenek Hruska állt, Anglia ellen viszont már Stanislav Seman védett, aki a 75. percben megsérült, és a helyére Karel Stromsik állt be.

A belgáknál természetesen a világklasszis Jean-Marie Pfaff volt az első számú jelölt, a csoportkör során végig ő védett (és terítette le Fazekas Lászlót, amiért manapság piros lapot kapna, de akkor csak szabadrúgás volt a szankció), ám a szakvezető, Guy Thys ezt követően fegyelmezési okokból kihagyta a csapatból, az örök mókamester Pfaff ugyanis poénból eljátszotta, hogy belefulladt a szállodai medencébe.

A középdöntőben a lengyelek ellen így Theo Custers védett, mégpedig katasztrofálisan: a belgák 3-0-ra kikaptak, Custers pedig soha többé nem volt válogatott. A szovjetek ellen így jutott szóhoz Jacky Munaron.

Jelentkezési határidő: 1964. október 6., FIFA-kongresszus, Tokió
Pályázó: Spanyolország
Odaítélés időpontja: 1966. július 6., FIFA-kongresszus, London
Nevezési határidő: 1979. augusztus 31.
Nevezett országok száma: 109 (Európa 33, Afrika 29, Ázsia 19, Észak- és Közép-Amerika 15, Dél-Amerika 10, Óceánia 3)
A selejtező sorsolása: 1979. október 14., Zürich
Selejtező kezdete: 1980. március 26., Ciprus-Írország
Selejtezők vége: 1981. december 27., Új-Zéland-Kína
A torna sorsolása: 1982. január 16., Madrid
Torna időpontja: június 13-július 11.
Helyszín: 14 város (17 stadion)
Kabalafigura: Naranjito, egy spanyol mezes narancs
Vb-labda: Adidas Tango
Legnagyobb hiányzók: Hollandia, Mexikó, Svédország, Uruguay
Hiányzó sztárok: A Juventusban légióskodó ír középpályás, Liam Brady; az előző két vébén ezüstérmet nyert holland sztárok, mint Ruud Krol és Johnny Rep; az 1982-es KEK-győztes FC Barcelona dán támadója, Allan Simonsen; a Liverpool walesi gólvágója, Ian Rush; a Serie A kétszeres gólkirálya, Roberto Pruzzo
Legnagyobb meglepetés: Az afrikai csapatok kiváló szereplése, Algéria győzelme az NSZK ellen
Legnagyobb csalódás: A leglátványosabban futballozó Brazília nem jutott be a legjobb négy közé
Edzők a kispadon, de háttérben: A francia válogatott pályaedzője a későbbi szövetségi kapitány, Henri Michel volt; az NSZK kispadján két későbbi szakvezető is ült Erich Ribbeck és Berti Vogts személyében; a magyar válogatottnál Mezey György volt az asszisztens, a szovjeteknél pedig Valerij Lobanovszkij
Fő- és mellékszereplők: A tornán 396 futballista lépett pályára, közülük 99-en szereztek gólt.
Nézőszerepre kárhoztatva: az olaszok egyszer sem cserélték be a fiatal Franco Baresit; az argentinok cserekapusa a négy évvel később vébét nyert Nery Pumpido volt; a brazil csatár, Roberto Dinamite is a kispadról nézte végig a tornát
Nézőszám: 2 100 ezer fő
Átlagnézőszám: 40 ezer fő
Bevétel: 63 938 898 svájci frank (21 495 994 dollár)
A vb álomcsapata: Zoff (olasz) - Kaltz (NSZK-beli), Stielike (NSZK-beli), Passarella (argentin), Briegel (NSZK-beli), Conti (olasz), Zico (brazil), Falcao (brazil), Rummenigge (NSZK-beli), Rossi (olasz), Eder (brazil)
Legfiatalabb és legidősebb gólszerző: A világbajnokság legifjabb gólszerzője Pölöskei Gábor volt, aki 20 évesen és 247 naposan talált be. A torna legidősebb gólszerzője is a magyar csapatból került ki Fazekas László személyében - ő 34 évesen és 243 naposan volt eredményes
Extrák: A világbajnokságok során először került sor tizenegyespárbajra, mégpedig az NSZK-Franciaország elődöntőben - a németek győzelmével
Jubileumok: A Szovjetunió-Új-Zéland mérkőzésen Szergej Baltacsa szerezte a vébék történetének 1100. gólját
Gólok: A tornán 146 találat született, ez mérkőzésenkénti 2,81-es átlagot jelent



www.global-soccer.eu