Zidane újra meghódította a szurkolókat

Hannoverben négy gólt és gall továbbjutást láthatott a stadionba kilátogató 45 ezer néző a Franciaország-Spanyolország világbajnoki mérkőzésen. Szép város, jó foci, hangulatos drukkerpárbajok. Kell ennél több egy focivébé európai rangadójára?

Juha Pál helyszíni tudósítása Hannoverből

• Képgaléria

Egy unalmasnak ígérkező Dortmund-Hannover vasúti vonalon akár magyar vonatkozású információkhoz is hozzá lehet jutni. Szemközti utazótársunk egy skót újságíró volt, s mivel nyár elején Király Gábort, a Crystal Palace magyar kapusát szóba hozták a Glasgow Rangersszel, persze, hogy megkérdeztük, van-e valami friss hír az átigazolással kapcsolatosan.

"A pizsamás kapus? Persze, ismerem, és szerintem rendkívül jó képességekkel rendelkezik" - mondta a skóciai hírlapíró, majd fogta a telefonját, és csak a kedvünkért felhívta a munkatársát, s máris mondta az újdonságot: "A kollégám épp a minap volt a Rangers sajtótájékoztatóján, ahol fel is tették ezt a kérdést: kapusposzton is fog erősíteni a csapat? Nos, a glasgowiak menedzsere leszögezte, mivel Stefan Klos felépült, és egy fiatal tehetséget felhoztak a tartalékcsapatból, az egyes posztra senkit nem fog szerződtetni a Rangers. Sajnálom, szerintem jól járt volna vele a klub."

A skót szintén Hannoverbe igyekezett, a 2000-es világkiállítás városába, ahol még most sem feledkeztek meg a hat évvel ezelőtti eseményről: a település centrumában megemlékeznek az expóról,egy kijelzőn azt számolgatják, mennyi idő telt el azóta: 2216 nap, avagy 53 177 óra.

A félmilliós lakosú vb-helyszínen egy remek sétát lehet megtenni a pályaudvartól a stadionig. A 25 perces gyalogút legelején az arcukat festő, az esti Franciaország-Spanyolország nyolcaddöntőre készülődő drukkereket lehetett látni, s már ekkor meg lehetett jósolni: a nap színe a piros-sárga lesz.

A sétálóutca első nagy "kereszteződésénél" egy égbe nyúló söröző és több száz, önfeledten ugráló és éljenző spanyolok köszöntötték az arra járót. A Raúlék sikeréért szorítók kedvenc énekszáma a "Viva Espana" volt, amelyet a három fúvósból álló helyi "zenekar" is megtanult mára, szórakoztatás és a pénzszerzés reményében.

Az említett téren előkerült egy focilabda is, és érdekes játékba kezdett a tömeg: aki megkaparintotta a labdát, fogta, és megpróbálta olyan magasba rúgni, amennyire csak tudja: a többség éljenzett, az "átlagos" járókelők viszont nem fogadták kitörő örömmel a mellettük, esetleg rajtuk csattanó bombát. Az ügyesebbek persze vagy elhúzódtak a lefelé csapódó bőrgolyó elől, de a legtöbben értették a poént, és megpróbáltak magassági rekordot dönteni.

Ekkorra már pár francia mezes Zidane- és Henry-szimpatizáns is megjelent, akik a spanyol keménymaghoz somfordáltak, majd együtt dalolt és ugrándozott a két tábor. A hispánok vezérszurkolói egy bikát (amelyet ugye imádnak futtatni) ábrázoló fekete kartonnal járkáltak, kezükben egy "borcsapolóval", a szomjas fanatikusoknak pedig egy szóra fejtek pár decit az eredeti bikavérből. Menő volt a Jáksó-paróka, az arcra és testre felvitt színes vignetta, a szintén nemzeti színű műpunk-frizura egyaránt.

A stadiontól két kőhajításnyira lévő Fan Fest óriás kivetítőjén több ezer drukker bámulta - természetesen sörrel a kézben - a Brazília-Ghána meccset, és az óriási területen elterülő fesztivál annyira telített volt, hogy az italrendelésen és a brazil gólok nézésén kívül mást nem nagyon lehetett csinálni. Ezért gondoltak egyet a ghánaiak, elbújtak a kivetítő elől (talán 0-1-nél dönthettek így), nem kértek ők a zsúfoltságból, inkább hangszeres mulatozásba kezdtek, látványos afrikai körtáncot járva.