Társoldalunk:

A megrendelt bírói ámokfutás, ami később egy egész csapat szétesését okozta

2020.07.04. 06:30

A sport egyik szerves velejárója a kudarc és ennek feldolgozása. Amikor a vesztes keresi a magyarázatokat, vagy egyszerűen csalást kiált. Sőt, van olyan, amikor még csak ki sem kell mondani, annyira egyértelmű, hogy a végeredményt külső tényezők befolyásolták, még akkor is, ha ezt soha senki nem fogja beismerni. Ez történt az NBA 2002-es nyugati főcsoport-döntőjében, ahol a Sacramento Kings továbbjutását a liga, valamint három bíró egészen pofátlan és látványos módon akadályozta meg azzal a céllal, hogy kierőszakoljanak egy mindent eldöntő, hetedik mérkőzést, és abból befolyjon még néhány extra millió dollár. Az már teljesen mindegy, hogy a korszak egyik legszimpatikusabb csapata végül bajnoki cím nélkül hullott szét.

Az észak-amerikai sportok sajátossága, hogy a zárt ligák miatt csapatszinten iszonyatosan nehéz a trófeahalmozás. Van egyetlen győztes, aki mindent visz, akié a bajnoki cím lesz. Nincs más alternatíva, nincs hazai és nemzetközi kupa, szuperkupa, klub-vb, stb. Vagy nyersz bajnokságot, vagy nem. Persze bizonyos sportágakban a válogatottal lehet nyerni világbajnokságot és olimpiát is, de az első számú cél mindig a bajnoki cím. Pont ezért értékelődik fel ennek a jelentősége, és pont ezért lesz örökké beforratlan a seb mindenkinek a szívében, ha nélküle kell visszavonulnia. Michael Jordan a '90-es években rengeteg legendát küldött nyugdíjba gyűrű nélkül (Karl Malone, John Stockton, Charles Barkley, Reggie Miller, Patrick Ewing, hogy csak a legnagyobbakat említsük), ami kitűnően mutatja az ő nagyságát. Az ő visszavonulása után két csapat uralta az NBA-t, a San Antonio Spurs és a Los Angeles Lakers a következő hét szezonból hatot megnyert. Utóbbi azt a bravúrt is végrehajtotta, hogy egymás után háromszor lett bajnok, a legyőzöttek között pedig több olyan klasszis is játszott, akik szintén úgy vonultak vissza később, hogy annál közelebb nem kerültek a végső győzelemhez.

Van egy csapat, amely 2002-ben hajszálnyira került attól, hogy megtörje a Lakers uralmát, amely aztán szinte biztosan megnyerte volna a nagydöntőt is. Ekkor viszont közbelépett az NBA és a bírói had, amely ordas nagy csalással segítette a kétszeres címvédőt, megfosztva ezzel nemcsak kiváló játékosokat, de egy teljes csapatot attól, hogy végre egyszer a csúcsra érjen.

A Sacramento játékosai joggal hihették, hogy 2002 az ő évük leszForrás: AFP/Robert Sullivan

A Sacramento Kings az NBA történetének egyik leginkább hányattatott sorsú klubja. Még a hőskorban, 1951-ben, Rochester Royals néven szerezte meg első és idáig egyetlen bajnoki címét, úgyhogy azt is érdemes a helyén kezelni. Utána többször költözött el, mint amennyi bajnoki döntőt játszott, egy tizenhárom éves kansasi kitérő után végül 1985-ben érkezett meg Sacramentóba, ahol azóta is "boldogítja" a szurkolókat. Az itt eltöltött 35 év alatt sok örömet nem okozott a drukkereknek, kivéve az ezredforduló környékén, amikor az NBA legizgalmasabb, és az egyik, ha nem a legjobb csapata volt.

Ha a Kings nyert volna bármi is, írhatnánk azt, hogy a sikersztorijuk 1998-ban kezdődött, ekkor került a csapathoz az újonc irányító, az elképesztően látványosan játszó Jason Williams, a két évvel korábban draftolt és Európából végre átköltöző vajkezű Predrag "Peja" Sztojakovics, a Charlotte-ból menekülő, az európai centeriskolát magas szinten képviselő Vlade Divac, valamint Washingtonból egy cserével az All-Star Chris Webber.

Az újonnan kinevezett vezetőedző, Rick Adelman irányításával a Kings a következő szezonban azonnal pozitív mérleggel végzett, a Sacramentóba költözés óta először volt több győzelme mint veresége. A fejlődés konstans volt, a csapat egyre jobban teljesített az alapszakaszokban, de a rájátszásban vagy a Lakers, vagy a Utah Jazz rendre erősebbnek bizonyult.

2001-ben aztán merészet húzott a vezetőség, amely megunta Williams többnyire felelőtlen játékát (imádott belehalni a szépségbe), ezért elcserélte Mike Bibbyért. Korábban megérkezett már Doug Christie és Hedo Türkoglu is, minden kirakós a helyére került. Bár Bibby jóval felelősségteljesebb karmestere lett a gárdának, ez nem ment teljesen a látványos játék rovására, a Kings a folyamatos labdajáratással és az önzetlen csapatjátékkal rengeteg szurkolót szerzett magának.

Bibby és főleg Christie érkezésével az addig gyenge védekezés is masszívabb lett, a Kings innentől kezdve nemcsak szimpatikus, hanem eredményes játékot játszott. A 2001-2002-es alapszakaszt ligaelsőként zárta a csapat, amely aztán a rájátszás első (a Utah ellen) és a második (a Dallas ellen) körét is könnyedén abszolválta. Jöhetett a Lakers elleni főcsoportdöntő, amely egyébként is pikánsnak ígérkezett, és végül az NBA történetének egyik legszínvonalasabb, legizgalmasabb és leghíresebb párharca lett.

Mivel a Sacramento az elmúlt években releváns együttessé vált, ezért a földrajzi közelség miatt akarva akaratlanul is komoly rivalizáció alakult ki a Los Angeles Lakersszel (amelynek a városi rivális Clippers szinte sosem volt méltó ellenfele). A sok egymás elleni alapszakaszmeccs és a rájátszásbeli összecsapások igencsak színessé tették a 2002-es csata előzményét, a játékosok pedig ki nem állhatták egymást. Chris Webber a médián keresztül megüzente, hogy ledöntik a Lakers szobrát, mire jött a válasz Shaquille O'Nealtől, hogy ők bizony minimálisan sem félnek a Sacramento Queenstől.

Shaquille O'Neal (balra) rendkívül utálta a SacramentótForrás: AFP/Monica Davey

Azt is borítékolni lehetett, hogy amelyik csapat itt továbbjut, az utána a nagydöntőben tarolni fog a lehetséges keleti ellenféllel szemben (amely végül a New Jersey Nets lett), akkoriban ugyanis a nyugati főcsoport óriási erőfölényben volt a keletihez képest, ergo ezt előrehozott döntőnek is lehetett tekinteni.

A négy nyert meccsig tartó párharcban a pályaelőny a jobb alapszakaszmérleg miatt a Sacramentóé volt, ehhez képest a Lakers iszonyatosan kezdett, az első meccs első negyedében szétdobta ellenfelét, az előnyt pedig a lefújásig sikerült megtartania a 30 pontos Kobe Bryant és a 26 pontos O'Neal vezetésével. Tovább nehezítette a Kings dolgát, hogy az NBA legjobb dobójának számító Sztojakovics nem léphetett pályára, ennek ellenére a második mérkőzésen tudott egyenlíteni csapat. 1-1-es állással költöztek át Los Angelesbe a felek, ahol a harmadik meccset 13 ponttal nyerte idegenben a Kings, majd jött a negyedik, amelyen az első igazán emlékezetes fejezete lett a párharcnak.

A Sacramento villámrajtot vett, a második negyedben már 27 ponttal is vezetett, félidőben pedig 14-gyel (17-tel kellett volna, de a Lakers csatára, Samaki Walker időn túli hárompontosát megadták a bírók). A második félidőben folyamatosan zárkózott a hazai csapat, az utolsó másodpercekben az egyenlítésért támadott. Bryant kihagyta a nehéz közeli dobást, O'Neal sem tudta visszapöcköli a labdát, Divac pedig megpróbálta elütni, hogy időt nyerjen. Csakhogy a labda a hármason álló Robert Horryhoz került, "Big Shot Bob" pedig nevéhez hűen hidegvérrel elsüllyesztette a drámai, dudaszós hármast, amivel a Lakers 100-99-re nyert. Úgy, hogy egyetlen másodpercig sem vezetett.

A szívszorító vereség ellenére a Kings nem omlott össze és egyetlen ponttal megnyerte otthon az ötödik találkozót, ezzel karnyújtásra került a továbbjutástól, ráadásul Sztojakovics is visszatérhetett, igaz, egyelőre mérsékelt játékidővel.

Így utaztak vissza a csapatok Los Angelesbe a hatodik menetre, amely aztán az NBA történetének egyik leghírhedtebb mérkőzése lett.

A meccsen eleinte semmi nem utalt arra, hogy mekkora csalás, azaz tulajdonképpen színház az egész, amelyen csak egyféle végeredmény születhetett. Talán csak annyi, hogy a Kings cserecentere, a Shaquille O'Neal limitálására szánt Scot Pollard három személyi hibát is összegyűjtött az első félidőben. Ezzel együtt a Sacramento vezetett a nagyszünetben, három negyed után pedig 75-75 volt az állás. Majd megkezdődött a játékvezetők ámokfutása.Azzal kezdték, hogy az első 26 másodpercben Pollardra két nevetséges faultot fújtak, amivel a játékos kipontozódott. A négy személyivel ülő Divacnak vissza kellett jönnie, de később neki sem kegyelmezett az NBA legrutinosabb, de egyik legellenszenvesebb bírója, Dick Bavetta és csapata.

Bő három perccel a vége előtt, kétpontos Kings-vezetésnél Chris Webber is megkapta az ötödiket, ráadásul ahelyett, hogy egy 2+1-es akciót ítélt volna a bíró, amivel 4 vagy 5 ponttal megléphetett volna a vendégcsapat.

Mike Bibbyt arcon könyökölte Kobe Bryant a hajrában, ami után nem sokkal a Lakers sztárja dobhatott büntetőketForrás: AFP/Robert Sullivan

Ezután jött Divac hatodik személyije, ami szintén minimum véleményes volt, érdemes megnézni a sacramentói játékosok és Adelman reakcióját, miközben a korábbi kiváló kosaras, ezen a meccsen szakkommentátorként jelenlévő Bill Walton sem hiszi el, amit lát.

Ezt követően Webber kezét Horry dobás közben ütötte meg meg, nincs sípszó, majd a következő támadásban a harmadik számú center, Lawrence Funderburke kapott egy akkorát O'Nealtól, hogy az a világon mindenhol sportszerűtlen hiba, de ezen az estén a Lakers ellen csak emberölés esetén fújtak volna ilyet. Aztán hiába védekezett jól Kobe Bryant ellen Doug Christie és Webber, előbbire befújtak egy szintén fantom-szabálytalanságot, a koronát pedig az utolsó 10 másodpercben tették fel az teljesítményükre a játékvezetők.

Egypontos hátrányban letámadással igyekezett védekezni a Kings, Bryant pedig úgy tudott csak elszabadulni Mike Bibbytől, hogy szemből arcon könyökölte, mindezt a játékvezető szeme láttára, aki semmit nem ítélt, nem sokkal később pedig már Bryant dobhatott két büntetőt.

A Lakers végül 106-102-re nyert, amivel kiharcolta a mindent eldöntő, hetedik meccset.
Az NBA-nek pedig pontosan ez volt a célja. A mérkőzés után még a független szakírók is kemény hangvételű cikkekben kritizálták a játékvezetést, a napnál is világosabb volt, hogy ennyire nem lehet véletlenül egyoldalúan fújni. A Lakers 27 (!!!) büntetőt dobhatott rá csak a negyedik negyedben, a Kings kilencet. Emellett minden kétes szituációban a hazaiak számára kedveztek a bírók, a nemlétező faultokról nem is beszélve.A Kings tartását mutatja, hogy a hetedik meccsen sem tört össze, de hosszabbításban végül alulmaradt. A teljes igazsághoz tartozik, hogy azon a találkozón 14 büntetőt is kihagytak, így maguknak (is) köszönhetően maradtak le a döntőről.

A fináléban a Lakers begyűjtötte zsinórban harmadik bajnoki címét, miután 4-0-s összesítéssel megsemmisítette a New Jerseyt, de senkinek ne legyen kétsége, hogy a Sacramento is simán tönkreverte volna Jason Kiddéket.

A történet itt akár véget is érhetne, ha de hat évvel később egy korábbi NBA-bíró, Tim Donaghy világgá kürtölte, hogy az ominózus hatodik meccs előtt az egyik játékvezető (neveket nem említett, de minden bizonnyal Bavettára gondolt, mint a "liga emberére") azt mondta neki, hogy ki kell kényszeríteni a hetedik meccset. Donaghy volt a széria tartalékbírója.Üzleti szempontból egyértelmű, miért érte volna meg: még egy főműsoridő, drága reklámszpotok, a két legjobb csapat magas színvonalú párharcának legkiélezettebb összecsapása. Nem véletlen, hogy végül így is alakult, ráadásul a Jordan-éra utáni legnézettebb, nem nagydöntőbeli meccse kerekedett a hetedikből.

Tim Donaghy évekig csalt el NBA-meccseketForrás: Basketball Forever

Hogy azt már meg se említsük, mennyivel piacképesebb volt egy olyan döntő, ahol a világ egyik kedvenc csapata, a Los Angeles Lakers próbálhatja meg zsinórban harmadik bajnoki címét megnyerni a "névtelen" Sacramento első próbálkozása helyett.
Donaghy 2008-ban jött elő ezekkel a vádakkal, van azonban egy elég komoly bökkenő, az pedig pontosan az ő személye. Donaghyt ugyanis 2007-ben törvényesen elítélték a mérkőzések manipulációja miatt, amiért letöltendő börtönbüntetést kapott (megkereste a maffia, hogy bizonyos meccsek végén a bukmékerek által előzetesen megadott pontkülönbség alá vagy fölé vigye a végeredményt). Természetesen mindent megtett volna azért, hogy az egész NBA-t magával rántsa és felfedje a liga sötét titkait (nem csak ezt a bizonyos 2002-es mérkőzést említette). Az NBA akkori vezetője, David Stern mosolyogva tagadta a vádakat, mondván, Donaghy egy bukott énekesmadár, aki szeret mindenfélét csicseregni és megpróbálni enyhíteni saját büntetését. Az ügyben vizsgálat indult, amely a legkevésbé meglepő eredményt hozta: a mérkőzést tényleg rosszul vezették a bírók, de semmiképp sem csaltak.

Ez pedig azóta is a hivatalos álláspontja a ligának. Stern "bizonyítatlan" húzásait ismerve (az 1985-ös draft elcsalása, Jordan eltiltása) azért egyáltalán nem tűnik ördögtől valónak az a felvetés, hogy 2002. május 31-én a Los Angeles Lakersnek nyernie kellett a Sacramento Kings ellen. Persze mindenki eldöntheti, kinek hisz: a saját szemének és egy bizonyítottan csaló játékvezetőnek, vagy egy köztudottan simlis, az üzleti érdekeket mindennél fontosabbnak tartó vezetőnek.

18 év elteltével már úgyis mindegy. A Kings a következő három évben szétesett, 2006 óta pedig be sem jutott az NBA rájátszásába, ami a leghosszabb aktív sorozat. A kulcsemberek közül később egyedül Sztojakovics ünnepelhetett bajnoki címet (2011-ben a Dallasszal), a többiek mind gyűrű nélkül vonultak vissza. Szóval őket még az sem kárpótolná, ha egyszer az NBA végre bevallaná, hogy tényleg csalás történt.