Társoldalunk:

Mosolyogva dobnám az aligátorok közé Tom Brady holttestét

2020.06.02. 06:55

Ahogy azt sejteni lehetett, a Michael Jordan és a Chicago Bulls sikertörténetét bemutató The Last Dance dokusorozat elindított egy hullámot. Már az adások között is sorra jöttek a hírek, hogy kiről és miről születik újabb portré, konkrétumokról viszont sokáig nem esett szó. Aztán a befejező dupla epizód után nem sokkal napvilágot látott az első bejelentés: az NFL történetének legsikeresebb játékosáról, Tom Bradyről szintén az ESPN készít egy kilencfelvonásos darabot, amely 2021-ben fog megjelenni. Az egyperces ajánlón kívül mást viszont nem árultak el, tehát a nézők egyelőre sötétben tapogatóznak azzal kapcsolatban, hogyan mutatják be a kiváló irányító páratlan karrierjét. Mi most egy kicsit rendhagyó módon megpróbáljuk megjósolni, mert bár a történelmi tények adottak, a The Last Dance óta tudjuk, azokat sokféleképpen lehet tálalni. Nézzük, a vélt szereplők hogyan szólalhatnak majd meg a Man in the Arena című produkcióban.

Az alábbi sorok a képzelet szüleményei, bárminemű jövőbeni egyezés kizárólag a véletlen műve. Vagy a szereplők őszinteségéé.

"Ebben a sorozatban bemutatjuk azokat a pillanatokat és kihívásokat, amelyek megoldhatatlannak tűntek, de kemény munkával és kitartással mégis megküzdöttünk velük, és amelyek a pályafutásunk jelentős mérföldköveivé váltak, legyen a végeredmény győzelem vagy vereség. Ez az ellenállhatatlan és megérintő sorozat szórakoztatni és inspirálni fogja a nézőket, akik egy percig sem fognak unatkozni. Alig várjuk, hogy a világ elé tárjuk" - nyilatkozta a hatszoros Super Bowl-győztes Tom Brady, minden idők legjobb irányítója és talán legjobb NFL-játékosa.
Egyértelmű, hogy fantasztikus karrier az övé, még úgy is, hogy 20 év után idén tavasszal elhagyta sikerei színhelyét, a New England Patriots csapatát, és 42 évesen két évre aláírt a Tampa Bay Buccaneershez. A címeit és rekordjait napestig lehetne sorolni, ezért bele sem vágunk. Inkább belebújunk a bőrébe, és megpróbáljuk megfejteni, hogyan fog felépülni a Man in the Arena.

A "Ha én rózsa volnék" című klasszikus mintájára induljunk el azon a vonalon, hogy ha én Tom Brady lennék.
Biztosan vigyáznék arra, hogy a The Last Dance-t ért legnagyobb kritikájával, azaz a főszereplő totális teljhatalmával ne gyanúsíthassanak. Bár Michael Jordanhez hasonló karakter vagyok, és én is bármit megtennék a győzelemért, bizonyos dolgokat okosabban, visszafogottabban tudok irányítani, akár a háttérből is. Muszáj beszélnem a leeresztett labdákról, azaz a Deflate Gate-ről és egyéb kellemetlen témákról, de persze elismerni nem fogok semmit.  Szerencsére itt a részletek nem olyan homályosak, mint Jordan kollégám piszkos ügyeinél, így esetleg 1-2 füllentéssel nem fogok lebukni. A kezemet úgysem kell a Bibliára tennem, igaz?

Nagyon szívesen felelevenítem a gyerekkoromat, ahogy a San Francisco 49ers meccsein csodáltam Joe Montanát, majd a Michigan Egyetemen eltöltött éveimet, amikor még a kezdőpozíciót sem tudtam végérvényesen kiharcolni magamnak. Persze ennél a résznél az akkori edzőm is sokat fog szerepelni. Aztán a 2000-es NFL-draftot, ahol, bár tudtam, hogy nem tartanak olyan sokra, mégis bíztam magamban. Ennek ellenére 198 játékost előbb választottak ki, mint engem, ami igencsak mellbe vágott, de motivációnak használtam.  Aztán amikor a New England kezdője, Drew Bledsoe megsérült, beszálltam, a többi meg már történelem. De most nem fogom elmondani az egészet, majd szépen sorjában az összes eseményhez hozzászólok. Lesz mihez. Ja, és Gisele néha üljön itt mellettem. Nem kell mindig, és persze ő is kaphat néhány mondatot, de szegény Wes Welkert most már hagyja békén.

Természetesen egy Bradyről szóló eposzban nem lehet megkerülni a New England két másik sikerkovácsát, Robert Kraftot és Bill Belichicket.
Ha én lennék az előbbi, akkor bizony önelégülten ülnék valami díszes fotelban, elmondanám, hogy én már az első másodpercben tudtam, hogy Brady mekkora király lesz, és hogy az első találkozásunkkor így mutatkozott be: "Üdvözlöm, Mr. Kraft, Tom Brady vagyok. A legjobb dolog, ami ezzel a klubbal valaha történt." Vagy valami ilyesmi, öreg vagyok, nem emlékszem pontosan. Tomra mindig is fiamként tekintettem, a széltől is óvtam, és ha kellett, Bill Belichickkel is összevesztem érte.  Ő a New England Patriots szent tehene, aki egy addig középszerű franchise-t egy teljesen egyedi branddé tett. Addig sem kellett kuporgatnom a centeket, hogy még jusson száraz kenyérre, Tom színre lépése óta viszont én vagyok Amerika egyik legfontosabb üzletembere. Ha esetleg megkérdezitek az életutamat és a politikai befolyásomat, arról is mesélek szívesen. Milyen masszőrlányok és prostitúció? Hogy merészeled!? Az nem én voltam, vége, leállunk!

Ha már Bill Belichick szóba került, amennyiben a helyében lennék, elgondolkoznék azon, hogy másik arcomat mutassam-e. Bár talán nincs is olyan. Az emberek biztosan kíváncsiak arra, milyen lehetek a magánéletben. Hagyom, hogy a kutyám üljön a gépem elé az online drafton, szóval sejtik, hogy jó fej vagyok, bár mosolyogni nem igazán láthattak.

Az igazi páratlan párosForrás: AFP/2017 Getty Images/Jim Rogash

Fanyar humorom van, de nem valószínű, hogy ezt megcsillogtatom a sorozatban. Amúgy is dolgom lenne, vagy meg kellene figyeltetnem az egyik rivális edzését, esetleg éppen egy félmondattal földbe döngölhetnék néhány riportert. Persze, bírom Tomot, meg azért nekem is volt közöm ahhoz a hat Super Bowlhoz, de nem siethetnénk? Azt tudták, hogy egyébként én már előtte nyertem kétszer védőkoordinátorként? A hitelesség kedvéért azért ezt ne hagyják ki, amikor bemutatnak engem. Tomról mit mondjak? Do your job. Ügyes srác, edzők álma, fagyálló folyik az ereiben, keményen dolgozik, másokat is arra sarkall, a Patriots-kultúrát ketten alkottuk meg.  Kulisszatitkokra kíváncsiak? Mi vagyok én, a TMZ? Jól van, elmondok néhány sztorit, de a Spygate-et hagyjuk, és hadd ne kelljen összetett mondatokban beszélnem.

Roger Goodell, az NFL első embere is kihagyhatatlan a történetmesélésből. Ha ő lennék, legszívesebben arról beszélnék, miként vinném ki Brady holttestét a floridai mocsárba, aztán végignézném, ahogy az aligátorok lakmároznak belőle. Nagy kár, hogy ezt nem tehetem meg, ezért magamra erőltetek egy bárgyú mosolyt. Illetve nem is kell erőltetni, óriási rutinom van benne. Szóval szépen, az őszinteség legmagasabb fokú imitációjával előadom, hogy Brady mennyire különleges, mennyit jelent a ligának, a közösségnek, a sportnak, Bostonnak, a gyerekeknek, meg ilyenek. Tudják, hogy megy ez, a sztori ugyanaz, csak a nevet kell cserélgetni.  Jó, azt nem lehet elvitatni tőle, hogy minden idők legjobbja, így kivételesen nem is fogok hazudni. Deflate gate? Érzékeny téma, mert bár a csatát megnyertem azzal, hogy eltiltottam négy meccsre, a háború viszont az övé volt.

Na, kinek őszintébb a mosolya?Forrás: AFP/2017 Getty Images/Bob Levey

Azt ne várják, hogy elmondjam, hogy a sporttörténelem egyik legkínosabb pillanata volt utána átadni neki a Super Bowl MVP-trófeát. Higgyék el, inkább a fejét vertem volna szét vele. De ezt biztos tudják. Maradjunk annyiban, hogy nem mondok semmi sértőt, csak dicsérek, közben kiszabok néhány teljesen következetlen büntetést néhány játékosra.

Brady történetének van egy háttérszereplője, akinek azonban óriási szerepe van a sikerekben és abban, hogy Brady még ennyi idősen is csúcsformában van. Ő Alex Guerrero, Brady életmód-tanácsadója. A helyében megragadnám az alkalmat, hogy kilépjek az árnyékból. Elmondanám, hogy írtam már táplálkozási szakkönyvet 2004-ben, a legnagyobb sztárokkal dolgoztam Tomon kívül is, akivel ráadásul van közös cégünk, de sokan még mindig csak egy hippi gurunak tartanak. Na de majd most!

Az NFL történetének legjobb rúgója, Adam Vinatieri is biztosan szerepelni fog. Ha én lennék ő, alig várnám azokat a kérdéseket, amik arra emlékeztetnek, hogy Bradynek én nyertem meg az első három Super Bowlt.

Sőt, úton az első felé, az ominózus Tuck Rule Game-en is én mentettem hosszabbításra, ott pedig szintén az én rúgásommal nyertünk. De arról a meccsről kérdezzék Charles Woodsont, úgyis kell a dráma, meg a másik nézőpont. Na jó, a harmadik, Eagles elleni döntőben nem az utolsó másodpercben rúgtam a győztes field goalt, azt a bajnoki címet megadom Tomnak vagy Deion Branchnek. És igen, nem sokkal később az ősi riválishoz szegődtem, de nem bántam meg, és ha valaki, akkor én hitelesen tudok beszélni arról, milyen Tom Bradyvel és Peyton Manninggel is együtt játszani.

És ezzel el is érkeztünk az ellenfelekhez, akik közül ketten, a Manning testvérek kiemelkednek. Ha Peyton Manninget játszanám, zseniális, szarkasztikus humoromat csillogtatnám. Mióta visszavonultam, mindenki erről és a végtelen homlokomról ismer meg, szóval néhány "kedves" szót - a legmélyebb tisztelet mellett - azért tudnék Tomhoz is intézni, akárcsak a legutóbbi közös golfversenyünkön. Te jó ég, mekkora csatákat vívtunk! Kár, hogy többnyire ő nyerte ezeket. De szerencsére Eli visszavágott értem.

Köszi a szót, bátyó! Na igen, én vagyok az az ember, akit nemcsak a New York Giants szurkolói imádnak, de mindenki más is, aki utálja a New Englandet. És nagyon sok van belőlük. Szokták mondani, ha én nem vagyok, akkor Tom nyolcszoros bajnok. Még belegondolni is szörnyű, inkább arról beszélgessünk, ahogy David Tyree-val beleköptünk a levesükbe a 2008-as döntőben, és megfosztottuk őket a tökéletes szezontól.

Szegény Randy Moss miattunk nem lett bajnok soha. Aztán négy évvel később megint megleckéztettük őket, köszi Wes Welker, puszillak, Gisele!

És persze kötelező szereplő lesz Rob Gronkowski, Brady örökös kedvenc célpontja, aki reaktiválta magát azért, hogy követhesse Tampa Baybe is. Gronkként pedig végigbuliznám a forgatást is. Én lennék az, aki Dennis Rodman volt a Last Dance-ben. Néha káromkodnék, néha nem lehetne érteni, amit mondok, de sosem venném magam túl komolyan. Persze rengeteg nagy csatát vívtunk együtt Tommal, amiket szívesen felidézek, ha kell. A teljesítményem amúgy is tud helyettem beszélni, én vagyok a valaha volt legjobb tight end, mi kell még? Hé, asszisztens fiú, dobj még egy sört, mert ez a rekesz bizony elfogyott!

Komolyra fordítva a szót, természetesen ennél jóval több szereplő lesz, és valószínűleg senki sem így fog viselkedni, bár, ha tehetnék, talán igen. A Man in the Arenának az első és legfontosabb feladata, hogy ne legyen olyan, mint a The Last Dance. Habár a főhősök között több párhuzamot is lehet vonni, van egy-két olyan akna, amit jobb elkerülnie Bradynek és csapatának.  Nem kell antihős, nem kell a csapattársakat negatívan beállítani (felkészül Wes Welker, vagy akár Malcolm Butler, aki három év alatt lett megmentőből ősellenség), és tablettel a kézben sem kell utólag virtuálisan arcon röhögni a korábbi ellenfeleket. És a legfontosabb: ne erőltessék ránk azt, hogy Tom Brady egy legyőzhetetlen isten. Legyen "csak" minden idők legjobb NFL-játékosa, akinél 198 kortársát ítélték tehetségesebbnek, és aki a semmiből felépítette a saját amerikai álmát és örökségét.