Társoldalunk:

Az orosz szupersztár elveheti Gretzky megdönthetetlennek hitt gólrekordját

2020.02.23. 09:59

Amikor minden idők legjobb jégkorongozója, Wayne Gretzky visszavonult 1999-ben, összesen 61 (!) NHL-rekordot tartott. Azóta ezek közül néhányat elveszített, de a fő statisztikai csúcsairól úgy tartják: megdönthetetlenek. Ha egy gólt sem lőtt volna, gólpasszaival akkor is vezetné az NHL örökös pontlistáját. De lőtt, nem is keveset, összesen 894-et, amire korábban szintén azt mondták, hogy ember nem érhet a közelébe. Azóta tudjuk viszont: van egy orosz szupersztár, aki 34 évesen is ipari mennyiségben termeli a gólokat, és reális esélye van a csúcsdöntésre. Ő Alekszandr Ovecskin, a kiegyensúlyozottság iskolapéldája, aki már 700-nál jár, és akihez foghatót talán sosem fogunk látni.

Csalni is megpróbáltak érte az NHL-ben

Azok a sportolók talán mindig előnyből indulnak pályatársaikhoz képest, akik sportolócsaládba születtek. Alekszandr Ovecskin édesanyja kétszeres olimpiai bajnok kosaras volt, édesapja pedig profi focista. A kis Alekszet viszont egyik sem érdekelte igazán, kétéves korában eldőlt a sorsa, amikor először ragadott hokiütőt. Bátyja (aki azóta elhunyt, és Ovecskin sokszor tiszteleg neki gólörömével), Szergej vitte el először csapatba, méghozzá a Dinamo Moszkva fiataljai közé. Már akkor lehetett tudni, hogy kivételes tehetség, mindig 1-2 korosztállyal feljebb játszott, az orosz élvonalban 16 évesen bemutatkozott. Észak-Amerikába is eljutott a hír egy srácról, aki elképesztően gyors, erős, és olyan ösztönös érzéke van a gólszerzéshez, hogy Pavel Buréhoz hasonlították, akinek több ifjúsági rekordját is megdöntötte. 
A 2003-as újoncbörzén a Florida Panthers több körön keresztül próbálta őt megszerezni, de az NHL ezt folyamatosan megvétózta, ugyanis Ovecskinnek a határidő után két nappal volt a 18. születésnapja (egy játékost akkor lehet draftolni, ha még az adott év szeptember 15-éig betölti a 18-at). Az utolsó próbálkozást a Panthers írásban tette meg, hogy legyen nyoma, majd az NHL felülvizsgálatát kérte, mert szerintük Ovecskinnek elérhetőnek kellett volna lennie a sok korosztályos ugrás miatt. A liga végül ezt elutasította, így az orosz egy évvel később, 2004-ben kelt el (természetesen a draft első helyén) a Washington Capitals által.

Érthető Ted Leonsis, a Washington tulajdonosának öröme, bár akkor még talán ő sem tudta, micsoda kincs hullott az ölükbeForrás: Getty Images/AFP/2005 Getty Images/Mitchell Layton

A debütálásra azonban még egy évet várni kellett, ugyanis a teljes 2004-05-ös szezon elmaradt a bérvita miatt.

Berobbantotta az NHL ajtaját

A 2005-06-os NHL-szezont óriási várakozások előzték meg. Mivel egy év kimaradt, a szurkolók epekedtek a folytatásra, egyben mindenki kíváncsi volt az új NHL-re, amit ekkortól szabálymódosítások, valamint a fizetési sapka és a paritás elve uralt. És persze volt két újonc, akiknek a párharca azóta is az NHL alfája és omegája: Sidney Crosby és Alekszandr Ovecskin végre bemutatkozhatott, és már az első évükben ízelítőt adtak abból, mi várható a következő (eddig) másfél évtizedben. Habár Crosby is fantasztikusan szerepelt, Ovecskin ellopta a show-t.

Élete első meccsén kétszer beköszönt, 2006 januárjában pedig az is megjegyezte a nevét, aki addig nem is hallott róla. Január 13-án meglőtte első mesterhármasát, de az igazi produkció a következő meccsen, három nappal később következett a Phoenix vendégeként. A 20 éves szupertehetség vezetésével a Capitals 5-1-re vezetett, amikor bő nyolc perccel a vége előtt megindult a koronggal, egy az egyben vezette a Coyotes védőjére, Paul Marára, aki mindent megcsinált ellene, amit csak lehetett. Ahogy azt tanítják, nem a koronggal, hanem a támadóval foglalkozott, fel is lökte Ovecskint. Ez talán a világ összes játékosa ellen hatásos lett volna, az orosz azonban a hátán csúszva is be tudta kanalazni a korongot Brian Boucher kapujába. A Coyotes akkori vezetőedzője, egy bizonyos Wayne Gretzky is hitetlenkedve bámulta az ismétlést, még ő sem látott hasonlót.

A történelem egyik legszebb gólján kívül még 51-et lőtt első NHL-es szezonjában, amivel harmadik lett a góllövőlistán, ugyanígy végzett a kanadai táblázaton (106 pont). Mindkettőn megelőzte Crosbyt, elnyerte a legjobb elsőévesnek járó Calder-trófeát is. 1991 és Ed Belfour után ő lett az első újonc, aki bekerült a szezon első számú álomcsapatába.

Egyéni elismerések tömkelege, kudarcok a playoffban

Második éve kicsit visszafogottabbra sikerült (már ha a 46 gólt lehet annak titulálni), aztán a 2007-08-as szezonban egyértelművé tette, hogy ő a világ legjobbja. 65 gólt lőtt, amire Mario Lemieux óta senki nem volt képes. Gól- és pontkirály lett, a média és a játékostársak is megválasztották a legértékesebb játékosnak, és végre a playoffba is belekóstolhatott, de a Philadelphia 7 meccsen kiejtette a Washingtont. Közben aláírta az NHL történetének legdrágább szerződését is, 13 évre kötelezte el magát 124 millió dollárért, mindezt ügynök nélkül. Innentől már ott volt mellette a nála is fiatalabb svéd center, Nicklas Backström, akivel azóta is fantasztikus a kémiájuk a jégen.

A Capitals kezdett topcsapattá érni, Ovecskin szállította az egyéni díjakat, ő lett az NHL első játékosa, aki első öt szezonjában kivétel nélkül ott volt a szezonvégi álomcsapatban, egymás után háromszor választotta meg a többi játékos a legjobbnak, de a Washington nem tudta átlépni saját árnyékát. 2010-ben megnyerték az alapszakaszt, és favoritként vágtak neki a rájátszásnak, azonban a nyolcadik kiemelt Montreal az első körben kiejtette őket. Ovecskint egyre több kritika érte, hogy ő nem csapatjátékos, a saját statisztikái mindennél fontosabbak, és egyébként is hajlamos a fegyelmezetlenségre, legyen szó védekezésbeli kihagyásról, vagy felesleges és túlságosan kemény ütközésekről.

Az ilyen védekező hozzáállása miatt jogosan érte kritika. Minimális erőbedobással megakadályozhatta volna a bekapott gólt.

Edzőkeringő, posztkeresés, olimpiai blama

A sorozatos fiaskók miatt a támadófelfogású edzőnek, Bruce Boudreau-nak mennie kellett, a helyét Dale Hunter vette át, aki a védekezésre épített. Ez Ovecskin teljesítményén is meglátszott, egymás után két évben is 40 gól alatt zárt. Hunter 2012-ben visszatért a London Knights juniorcsapathoz, a Capst onnantól Adam Oates irányította. Ő találta ki, hogy Ovecskint át kellene tenni a jobbszélre, ezzel hátha több teret tud biztosítani a sortársaknak.

Az addig világéletében a bal szélen játszó orosz eleinte nehezen szokta meg az új szerepkört, volt olyan, hogy edzésen összeütközött Marcus Johansonnal, az új balszélsővel, mert azt sem tudta, hova kellene helyezkednie. Ennek ellenére a gólok ismét jöttek (Oates rendszere inkább a csatároknak kedvezet), először 32-t, majd 51-et lőtt. A 32-t egyébként 48 meccsen szerezte, a többi elmaradt az újabb bérvita miatt. (Ha esetleg Ovecskinnek nem jönne össze a rekord, abban Gary Bettmannek, az NHL első emberének is komoly szerepe lesz, főleg ő okolható azért, hogy az orosznak a két lockout miatt összesen 116 meccset ki kellett hagynia.) 
Ekkor esett meg az az anomália is, ami ezelőtt sosem, és talán ezután sem fog: Ovecskin nemcsak a szezon első, hanem a második számú álomcsapatába is bekerült. Ez úgy történhetett, hogy sokan figyelmen kívül hagyták a posztváltását, és balszélsőként szavaztak rá, de jobbszélsőként is kapott voksokat. Így ő lett a legjobb jobbos és a második legjobb balos is az NHL-ben. Ezek után alig várta a 2013-14-es idényt, ami aztán totális kudarcba fulladt: a hazai rendezésű olimpián az orosz válogatott a legjobb négybe se jutott be (pedig bivalyerős volt a keret), a Capitals pedig lemaradt a playoffról. Oates-nak mennie kellett, de ennél jobb dolog nem is történhetett volna a Washingtonnal.

Megérkezett a világ legjobb edzője

Oates-ot a Nashville-t 15 szezon után elhagyó Barry Trotz váltotta, akinek a munkásságát az egész liga elismerte. A zseniális szakember segítségével Ovecskin és a Caps is visszatalált a helyes útra, megint összejött a rájátszás, ott azonban ismét a második kör volt a végállomás egy drámai, 7. meccs hosszabbításában elszenvedett vereséggel.

2015-ben és 2016-ban is magas elvárásokkal vágott neki a szezonnak a Washington, de a rájátszásban mindkétszer a csapat útját állta a Crosby vezette Penguins, amely meg is nyerte mindkét alkalommal a Stanley-kupát, így ebben az összevetésben a kanadai csillag 3-0-ra vezetett Ovecskin ellen. Ráadásul 2017 nyarán sokat gyengült a Capitals, Ovecskint a legtöbben úgy kezdték elkönyvelni, mint a valaha volt legjobb játékos, aki soha nem lesz bajnok.

Ő azonban ezt motivációnak használta, extra keményen dolgozott a holtszezonban, Trotzcal pedig volt egy hosszabb beszélgetése arról, hogyan építse fel magát újra, és miként lehet megint az az elsöprő erő, ami korábban is. Ezek után az új idényt úgy kezdte, hogy az első két meccsen hét gólt ütött. Végül "csak" 49-cel zárt, de ennél több nem is kellett a rájátszáshoz. Ott az első körben a csapat 2-0-s hátrányba került a Columbusszal szemben, de a következő négy meccset megnyerve fordított és továbbjutott. Jöhetett a kétszeres címvédő mumus Penguins, de ezúttal más eredmény született, a Washington 4-2-vel továbbjutott, és az Ovecskin-érában először főcsoportdöntőt játszhatott a Caps. A legnagyobb rivális kiejtése hatalmas löketet adott mindenkinek, a keleti fináléban a Tampát is búcsúztatták 7 meccsen, a Stanley-kupa döntőjében pedig az újonc Vegast intézték el 4-1-gyel úgy, hogy az első találkozót elvesztették. Ovecskin ezzel felért a csúcsra, és megkérdőjelezhetetlenül bebetonozta a helyét a sportág halhatatlanjai közé.  Ugyan nyert már addig is három vb-címet, de a hokiban az nem igazán számít. Az olimpiákon és az NHL rájátszásában is folyton megégett, de 2018 az ő éve lett (még úgy is, hogy Phjongcshangban nem lehetett ott a többi NHL-essel egyetemben). A kupa átvételének pillanata és az öröme pedig megválaszol minden olyan kérdést, hogy mennyit is számít neki a győzelem.

A Stanley mellett még a Conn Smythe-trófeával is gazdagodott, amit az egész rájátszás legértékesebb játékosának ítélnek oda.

2019-ben az első körben megint egy hosszabbításos 7. meccsen estek ki, de ez már nem fájt annyira az előző évi győzelem után.

Mindenki rekordot szeretne

Idén minden esélyük megvan az újabb diadalra, minden szakértő szerint ott vannak az öt legerősebb csapat között, Ovecskin pedig ismét megállíthatatlan. Kettesével, hármasával lövöldözi a gólokat, már most átlépte a 40-et, és bár utána jött egy hosszabb gólcsend, az 50 alighanem megint összejön. Amennyiben igen, az lesz 9. ilyen idénye, ennyit csak Mike Bossynak és Gretzkynek jött össze. És ugye van egy 49-ese is.  Ha gólkirály lesz, az szintén a 9. címe lenne, amivel egyedül tartaná a csúcsot. Ez a 15. éve a ligában, mind a 15-ben eljutott legalább 30 gólig. Ugyanennyi 30-as szezonja van Mike Gartnernek és Jaromír Jágrnek, több senkinek. Neki összejöhet.

De Gretzky 894 gólja is. Most 700-nál jár, de jobb a gól/meccs átlaga egyelőre, a kérdés csak az, hogy ezt fenn tudja-e tartani még négy-öt évig. Gretzkynek volt 92 gólos szezonja is (ez is megdönthetetlen), az orosz viszont az állandóság mintapéldája. Ha szebben öregszik meg, mint a "Great One", akkor reális lehet a csúcstámadás. 
A sokak által félreértett Ovecskinnek egy emberként szurkol a világ, hiszen egy elérhetetlennek hitt rekord ostroma mindenkit lázba hoz.  Szurkolók, szakértők, legendás játékosok mondják el folyamatosan, hogy mennyire drukkolnak a Washington kapitányának. Kezdik felfogni, hogy az egykoron jócskán negatív megítélésű, sokak szerint magamutogató pojáca, mások szerint önző, megint mások szerint alattomosan játszó és ütköző Ovecskint félreismerték. Szinte az összes jelenlegi vagy korábbi csapattársa kiemelte, milyen remek és nyitott személyiség, de első NHL-es edzője, a most a DVTK-t irányító Glen Hanlon is hasonlóan vélekedett róla korábban.

A miskolci edző, akinek Wayne Gretzky lőtte élete első gólját

Amikor Glen Hanlon szerződtetését júniusban bejelentette a DVTK Jegesmedvék csapata, a magyar hokitársadalomnak szinte egyszerre akadt el a lélegzete. A 61 éves kanadai szakember NHL-es edzői tapasztalata olyan, amivel eddig Magyarországon nem találkozhattunk. Edzette Jaromír Jágrt és Alekszandr Ovecskint a Washington Capitalsnél, de vezetett olyan A-csoportos válogatottakat, mint a szlovák, a svájci és a fehérorosz, valamint a világ legerősebb nemzeti csapatánál, a kanadainál is dolgozott.

Ő csak egy moszkvai srác, aki mindenkinél jobb góllövésben. És ez akkor is így lesz, ha nem sikerül megdönteni egy olyan rekordot, ami még akkor született, amikor meccsenként átlagosan 8 gól született a mai alig hattal szemben. Amikor a kapusoknak jóval kisebb volt a védőfelszerelése, nem voltak szigorú védekezési sémák, és többször játszhattak emberelőnyben is a csapatok. Ezzel természetesen nem Gretzky fantasztikus érdemeit vitatjuk. Inkább arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a történelem épp a szemünk előtt játszódik, és csak akkor jövünk majd rá erre, amikor Ovecskin már nem lesz aktív. Bár, ahogyan azt viccesen az ESPN-nek megjegyezte nemrég, ha utoléri Gretzkyt, abban a pillanatban visszavonul.