Társoldalunk:

Az NFL legjobb stábja állíthatja meg a legjobb játékost a Super Bowlban

2020.02.01. 07:01

Az amerikaifutball az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb csapatsport. Persze ebből a laikusok csak annyit látnak, hogy egymásnak feszül 10 hegyomlás méretű ember a labda vonalánál, aztán valaki vagy próbál rajtuk átfutni, vagy előrehajítja a labdát, amit aztán lehet, hogy elkapnak, lehet, hogy nem. Pedig ennél sokkal komplexebb a dolog: százfajta játék létezik, és ezekben mindig mindenkinek megvan a feladata és a felelőssége. Ha porszem kerül a gépezetbe, azt az ellenfél rögtön észreveszi és kihasználja. De ahogy minden sportban, a végén itt is az egyéni különbségek döntenek majd, legyen szó játékosról, vagy edzőről. Nem véletlen, hogy az 54. Super Bowlba az egyik oldalról napjaink legjobb irányítója, a másikról pedig a legjobb stáb jutott be. Őket mutatjuk most be.

Patrick Mahomesról minden NFL-t szerető ember hallott már. Habár a neve még nem szárnyalta túl a ligát, ez csak idő kérdése, mert egészen különleges képességekkel van megáldva.  A Texas Tech egyetemen töltött évei alatt is látszott rajta, hogy különleges tehetség, harmadik évében az Oklahoma elleni meccsen például 734 (!) yardot passzolt, amivel beállította az egyetemi liga (NCAA) rekordját. Ekkor már csak az amerikaifocira fókuszált, korábban az intézmény baseballcsapatában is játszott, ráadásul az MLB-ben szereplő Detroit Tigers draftolta már korábban.

Ő azonban a futballra koncentrált és jelentkezett a 2017-es draftra. A felmérőn is megcsillogtatta tudását, beállította a legerősebb dobás rekordját, viszont mivel irányítóként nem számít magasnak, valamint a pontosságát is megkérdőjelezték többen, ezért nem ő lett az első irányító, akit a drafton kiválasztottak, hanem Mitch Trubisky.  Mahomes egészen a 10. helyig "csúszott", ahova felcserélt érte a Kansas City Chiefs, amely akkor még talán nem tudta, maximum csak sejtette, hogy megütötte a főnyereményt. Abban a szezonban Mahomes csak az utolsó mérkőzésen kapott lehetőséget, addig a kispadon ült Alex Smith mögött, és tanult. A profi játékot, a ligát, az életstílust.

Mahomes (középen) az első évben még csak tanulta az NFL-t Alex Smith (balra) mögöttForrás: AFP/2017 Getty Images/Jamie Squire

Aztán az utolsó héten beállt, és bár statisztikailag nem hozott kiemelkedő meccset, 1-1 dobásával és megoldásával meggyőzte a vezetőséget, hogy készen áll. Bár Smith maga volt az enciklopédiai értelemben vett megbízhatóság, tehetségben fényévekre volt Mahomestól, éppen ezért vele a Chiefs egy bizonyos szintet már nem tudott megugrani. A csapat stábja úgy döntött, itt az ideje a váltásnak, így Smitht Washingtonba cserélte az együttes, Mahomes pedig megkapta a karmesteri pálcát.  Biztosan nehéz, de - mint később kiderült - tökéletes döntés volt.

A 2018-as szezon első két fordulójában máris megkezdte a rekordgyártást: a két meccs alatt 10 (!) touchdownt passzolt, és olyan látványosan, örömtől és önbizalomtól duzzadva játszott, hogy egy csapásra maga mögé állította a szurkolókat. Még a vesztes meccseken is rendre kiváló teljesítményt nyújtott, az alapszakaszt a Chiefs 12-4-es mutatóval, Mahomes pedig félelmetes számokkal, 5097 yarddal és 50 TD-vel fejezte be. Ezzel Peyton Manningen kívül ő lett az egyetlen játékos, aki egy szezonban minimum 5000 yardot és 50 touchdownt passzolt. Mindezt hivatalosan a második, gyakorlatilag az első teljes évében. Nem is maradt el az elismerés, megválasztották a szezon legértékesebb játékosának (MVP).

A rájátszásban sem vallott kudarcot, nem úgy, mint a csapat védelme, így  a Chiefs végül az AFC-döntőben hosszabbításban alulmaradt a későbbi bajnok New England Patriots ellen. A KC-nél tudták, hogy Mahomes vezetésével minden adott (minimum) egy Super Bowlhoz, ezért szélnek eresztették a védelemért felelős stábot, valamint bevásároltak minőségi játékosokból is a hátsó sorba, a cél pedig egyértelmű lett: bajnoki cím, vagy bukás.

Mahomes 2019-ben sem fékezett, és bár nem hozott az előző évéhez hasonló űrszámokat, ráadásul meg is sérült, és ki kellett hagynia két meccset, azért így is voltak olyan megmozdulásai, amikkel mindenkit emlékeztetett a klasszisára. Aztán a rájátszásra feljebb kapcsolt, a Houston ellen 0-24-es, a Tennessee ellen 0-10-es hátrányból hozta vissza csapatát, méghozzá lenyűgözően simán. Hiába lesz Lamar Jackson az alapszakasz legjobbja, Mahomes bizonyította, hogy ő a liga jelene és jövője is. Mindössze 24 éves, de már MVP, és Super Bowlt játszhat.  Eddig két embernek sikerült profi karrierje első három évében ez a bravúr: Dan Marinónak és Kurt Warnernek. Persze neki sem menne egyedül, a liga leggyorsabb elkapója (Tyreek Hill), legmegbízhatóbb tight endje (Travis Kelce) és az irányítók fejlesztéséhez legjobban értő edzője (Andy Reid) nélkül aligha tartana itt.

A nagy elődökhöz tehát már csatlakozott, de látva azt, ahogy játszik, bátran kijelenthető: függetlenül az 54. Super Bowl végeredményétől, amennyiben elkerülik a sérülések, 15 év múlva úgy fogunk rá gondolni, mint minden idők egyik legjobbja.

San Franciscóban nem egy játékos az, aki a többiek közül kiemelkedve, a csapat teljes sorsát megfordítva vitte a klubot a Super Bowlba. Persze, mondhatnánk Jimmy Garoppolót, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor belátjuk, hogy Mahomesszal össze sem lehet hasonlítani. A védelemben is ott van Richard Sherman, Nick Bosa, vagy Arik Armstead, de egyikük sem akkora kaliber (már, vagy még), hogy egy lapon lehessen említeni a KC irányítójával. A Frisco sikerének a kulcsát nem is a pályán kell keresni.

John Lynch és Kyle Shanahan, a San Francisco fő sikerkovácsaiForrás: AFP/2019 Getty Images/Lachlan Cunningham

Azok után, hogy 2013-ban még Super Bowlt játszott a 49ers, két év alatt minden megváltozott. Jim Harbaugh-t menesztették, utódai (Jim Tomsula és Chip Kelly) csúnyán megbuktak, kulcsjátékosok vonultak vissza, vagy hagyták ott a csapatot, Colin Kaepernick pedig inkább a himnuszok alatti térdelésével, mintsem a játékával alkotott maradandót, egyszóval katasztrofális időket élt meg a Niners. 
2016 októberében az ESPN az észak-amerikai profi sportcsapatok közül a legrosszabbnak titulálta a klubot.  Igen, rosszabbnak, mint mondjuk az Edmonton Oilerst, a New York Knickst, a Sacramento Kingst, vagy éppen a Cleveland Brownst, hogy az évtized legnagyobb bohóccsapatait említsük. Aztán 2017 januárjában a teljes újrakezdés jegyében megérkezett az új általános igazgató John Lynch személyében, aki egykor a liga egyik legjobb söprögetője volt, de hasonló munkakörben még nem dolgozott. Mellette kinevezték vezetőedzőnek azt a Kyle Shanahant, aki addig az Atlanta Falcons támadókoordinátora volt, amellyel előtte - ki ne emlékezne - 28-3-as előnyről veszítette el a Super Bowlt a New England ellen.

És ezzel sikerült is letenni az új Frisco legfontosabb alapköveit, habár ez nem látszott elsőre. A csapat 0-9-cel rajtolt 2017-ben, viszont közben megszerezte a Patriotstól a Brady mögött padozó Garoppolót, akinek a vezetésével zsinórban öt meccset nyert a Frisco, máris fényesebben festett a jövő. Nyáron aztán adtak az újdonsült irányítónak egy brutális szerződést, amin sokan hüledeztek, ráadásul az új szezon harmadik meccsén Jimmy G-nek elszakadt a térdszalagja, ezzel a szezon egészére kidőlt. Ez az idény is kárba ment, 4-12-vel végzett az együttes. A vigaszdíj miatt viszont nem panaszkodhatott, a drafton Lynch kiválaszthatta Nick Bosát.

A teljes ráncfelvarráson átesett csapat vele, valamint az ismét egészséges irányítójával villámrajtot vett, és óriási meglepetésre 9-0-val kezdte az évet, valamint szerzett egy remek elkapót, Emmanuel Sanderst, így a tight end George Kittle mellett újabb használható célpontot kapott Garoppolo.

Habár a passzjáték kifogástalanul működött többnyire, mégsem erre, hanem a futójátékra épített Shanahan. Édesapja, Mike korábban két Super Bowlt nyert a Denver Broncosszal, amely a nyugdíjba készülő John Elway mellett egy zseniális futóval, Terrell Davisszel masírozott át mindenkin. A kulcs Shanahan zónablokkolós futójátéka volt, ahol a támadófalemberek nem a velük szemben álló védőfalembereket próbálták megtartani vagy blokkolni, hanem (nagyon leegyszerűsítve) egyszerre elindultak egy irányba, és mindenkit ledózeroltak, ezzel utat nyitva a futónak.

Kyle ugyanezt a játéksémát honosította meg és turbózta fel már a Falconsnál is, a Friscónál pedig idén járatta csúcsra annak ellenére, hogy kezdő futója, Jerick McKinnon a szezon elején kiesett sérülés miatt. Jött Matt Breida és Raheem Mostert, akik éltek a lehetőséggel, ezt láthattuk a rájátszásban is, ahol Garoppolo gyakorlatilag alig csinált valamit, mert nem is kellett, hiszen szétfutották az ellenfelet.

És akkor még nem is szóltunk a védelemről, amely a már fent említett Bosa-Armstead-Sherman trión kívül is szemtelenül fiatal, de annál jobb játékosokból áll, az egység az összes számottevő statisztikai mutatóban a legjobbak között volt az NFL-ben az alapszakaszban.
Az együttes tehát tökéletes iskolapéldája a szisztematikus építkezésnek. A néhány évnyi pokoljárás után nyomtak egy teljes resetet, jött Lynch, aki remek cserékkel (Garoppolo, Sanders), igazolásokkal (Sherman) és drafttal (Kittle, Bosa, Breida) adott egy jó keretet Shanahan kezébe, ő pedig megalkotott egy olyan rendszert, amelyben mindenki a képességeinek megfelelően játszhat.  Az év elején még iszonyatosan lesajnált csapatból így lett főcsoportgyőztes. Egyszerű receptnek tűnik, nem? Már csak egy kérdés maradt: mit tudnak kezdeni a Kansas City eddig fékezhetetlennek tűnő támadóegységével a Super Bowlban.