Az édesanyja menedzseli az NFL legújabb szenzációját

Kétségkívül Lamar Jacksontól, a Baltimore Ravens másodéves irányítójától hangos az NFL. Szerencsére nem azért, amiket mond, hanem azért, amiket a pályán művel. Kijelenthetjük, hogy hozzá hasonló csak egy játékos volt eddig, méghozzá Michael Vick, de még ő maga is azt mondja, hogy Jackson jobb lesz nála. Pedig hiába nyerte magát halomra az egyetemen, az NFL-ben nagyon féltek tőle, mert azt hitték nem tud dobni. Mostanra bebizonyította: tud, nem is akárhogyan. Ha így folytatja, ő már idén ő lesz az MVP, és ezt a fogadóirodák is így gondolják.

Az NFL-ben nem újdonság azoknak az irányítóknak a jelenléte, akik nemcsak kézzel, hanem lábbal is hatékonyak. Akik feltalálják magukat akkor is, ha menekülniük kell az ellenfél védői elől, és megvan a sebességük ahhoz, hogy fontos yardokat, esetleg touchdownokat is szerezzenek a csapatuknak.
Fran Tarkenton a '60-as és '70-es, Steve Young és Randall Cunningham a '80-as és '90-es években képviselte az úgynevezett "dual threat", azaz kettős veszély kategóriát, és akármennyire hihetetlen, John Elway is közéjük tartozott. Persze a prímet továbbra is a főleg a karerejükkel és pontosságukkal operáló irányítók vitték, mint Dan Marino, vagy Joe Montana, később Brett Favre, aztán Peyton Manning és Tom Brady.

Aztán 2001-ben megérkezett Michael Vick, aki új dimenziót nyitott irányítóposzton:

a legjobb atletikus képességekkel megáldott QB volt, akit addig láttak, nemcsak poszttársainál, hanem szinte minden játékosnál gyorsabb volt. Habár passzpontossága sosem volt elit, a legtöbb védelmet így is megoldhatatlan feladat elé állította, hiszen ha kiszabadult a zsebből, onnantól nagyon nehéz volt megállítani.

Nem csoda, hogy azok a srácok, akik a 2000-es években kezdtek el amerikaifocizni, próbálták róla mintázni játékukat. Így került a ligába Vince Young és JaMarcus Russell (mindketten elbuktak), később Cam Newton, Tim Tebow, Colin Kaepernick, Robert Griffin III, vagy Russell Wilson. Közülük aztán Tebowról gyorsan kiderült, hogy passzolni nem igazán tud, Griffint tönkretették a sérülések, és Kaepernick is kikopott a ligából három éve (épp most próbál meg visszatérni), habár úgy tűnt, ő lesz az, aki megreformálhatja az NFL-t, amely azonban hamarabb találta meg az ellenszerét, mint bárki gondolta volna. Newton viszont mindig is hozott egy jó átlagot passzolásban,

Wilson pedig egyenesen az NFL egyik legjobbja, és többnyire azért fut, hogy mentse az életét, miután a fala sosem tudja megvédeni.

Azt gondolhattuk, a gyorslábú irányítók kora leáldozott: Newton 2015-ben még MVP volt, jövőre viszont már lehet, hogy csapata sem lesz, Wilson is elsősorban passzol, és nem fut. Persze továbbra is vannak olyan QB-k, akik lábon is meg tudják oldani a feladatot, ha kell (Aaron Rodgers, Carson Wentz, Dak Prescott, Deshaun Watson, Patrick Mahomes, stb...), de a Vick-hasonmások eltűntek.
Aztán jött Lamar Jackson, aki a feje tetejére állította az NFL-t, még Vicknél is jobban fut, jelenleg pedig a fogadóirodáknál ő a legesélyesebb a 2019-es MVP-címre. Pedig még csak másodéves.

Mama kedvence nagyon gyorsan tud futni

Lamar 8 éves volt, amikor ugyanazon a napon elveszítette édesapját és a nagymamáját is. Addig az apja volt a mindene, innentől viszont csak anyjára, Feliciára, valamint testvérére, Jamarra számíthatott. Felicia is tudta, hogy a sport lehet a kiút a család számára, és mivel régen ő is kosarazott, ezért sokat dobált a fiaival, de keményen is edzette őket: naponta többször futottak át a közelükben található hosszú hídon, majd felvették a fociszerelést, és mehetett a fizikális felkészítés.

Lamarról hamar kiderült, hogy remek adottságai vannak, gyorsaságát és fürgeségét pedig az amerikaifoci- és az atlétikapályán kamatoztatta. 17 évesen 11.45 másodperc alatt futotta a 100 métert, de a labdát nem akarta letenni. Az egyik floridai gimnáziumban játszott irányítót, méghozzá annyira nem is rosszul, több egyetem is bejelentkezett érte, ő végül a Louisville-hez kötelezte el magát, főleg azért, mert megígérték neki, hogy csak irányítót kell játszania.
Aztán ez nem így lett, az első edzéseken elkezdték visszahordóként is próbálgatni.

Az egyik tréning után aztán megcsörrent a vezetőedző, Bobby Petrino telefonja, a túloldalon pedig Felicia beszélt, aki szépen elmagyarázta neki, hogy márpedig a fia csak akkor marad Louisville-ben, ha ők is tartják magukat az ígéretükhöz.

Ez szerencsé(jük)re így történt, Lamar pedig 12-ből 8 meccsen kezdett újoncévében. Klasszikus irányítóként visszafogott teljesítményt nyújtott, de amikor futni kellett a labdával, megállíthatatlan volt.

Egyeduralkodó az egyetemen, de ez is kevés

Aztán jött a 2016-os szezon, amikor az egész ország megismerte a nevét. Már az első meccsen rárúgta az ajtót az egyetemi ligára (NCAA), ugyanis a szezonnyitó első félidejében összesen 8 (!) touchdownt szerzett (hat passzolt, két futott). De a folytatásban sem lassított, az ország legjobb védelmeit szedte ízekre, ha kellett kézzel, ha kellett lábbal. 13 meccsen összesen 3543 passzolt yarddal, 30 TD-vel és 9 interceptionnel végzett, ezekhez még hozzátett 1571 futott yardot és 21 futott touchdownt. Természetesen az összes létező egyéni egyetemi elismerést besöpörte, köztük a legrangosabbat, a Heisman-trófeát, amelynek ő lett a legfiatalabb nyertese.

Lamar Jackson és édesanyja, Felicia Jones a Hiesman-trófeával 2016-ban Forrás: AFP/2016 Getty Images/Michael Reaves

Egy évvel később hasonló statisztikákat produkált (3660 passzolt yard, 27 TD, 10 interception, 1660 futott yard, 18 futott TD), viszont a sokat kritizált passzpontosságán három százalékot javított, de még így is 60 alatt maradt. Jelentkezett a 2018-as NFL újoncbörzére (draft), a szakértőket azonban rendkívül megosztotta: volt, aki szerint korszakos tehetség, és az egész liga legjobb atlétája lehet, de olyan véleményeket is lehetett hallani, vagy olvasni, amelyek

dobómozdulata és célzásbeli hiányosságai miatt aggódtak, kihegyezve arra, hogy hiába eszméletlenül gyors, ha nem tud passzolni.Néhány játékosmegfigyelő odáig merészkedett, hogy át kellene képezni elkapóvá, ahogyan azt Terrelle Pryorral is tették néhány évvel korábban, mérsékelt eredménnyel.

Jackson azonban hallani sem akart erről, és kijelentette, hogy ő márpedig irányítóként fog játszani. Az újoncok fizikai erőfelmérőjén (combine) kihagyta az atlétikai számokat, és csak a dobásokra koncentrált. Ügynököt sem fogadott, inkább kinevezte Feliciát a menedzserévé, így várta a draftot.

Senkinek sem kellett elsőre, ez motiválja azóta is

Mivel az irányító a legfontosabb poszt az amerikaifutballban, ezért a tehetségesebbek már a draft legelején elkelnek, mert leginkább tőlük lehet várni a megváltást, vagy sorsfordítást egy gyengélkedő csapatnál, főleg akkor, ha nincs is megfelelő QB-ja. Jackson hiába halmozta az egyetemen az elismeréseket, a draft előtt nem lehetett megjósolni, melyik csapat és mikor csap le rá, mert a már fent említett kételyeken kívül az is zavarta a klubokat, hogy nem tudták eldönteni, miként fog helytállni egy NFL-csapat támadórendszerében.

Sokkal jobban szerették Baker Mayfieldet (aki 2017-ben nyerte meg a Heismant), Sam Darnoldot, Josh Allent, és Josh Rosent, akik kiszámíthatóbb, letisztultabb tehetségek voltak.

Nem csoda, hogy ez a négyes előbb kelt el börzén, Mayfield az első, Darnold a harmadik, Allen a hetedik, Rosen a tizedik helyen.

Azóta talán sokan megbánták, hogy nem őt választották:

A legjobbnak tartott újoncokat meghívják a draft helyszínére, hogy egyből bemutathassák őket a nagyérdeműnek, adhassanak interjút, és hogy egyáltalán átérezzék az NFL légkörét. A színpad mögött, egy szobában ülnek a többiekkel és családjukkal, ott várják a telefont az adott klub vezetőjétől, hogy "Hello, téged fogunk választani."

Jackson azonban nem kapott ilyen hívást. Kissé csalódott volt, több csapat is azt mondta, hogy számít rá, Baltimore-ból még egy titkos ígéretet is kapott, aztán a Ravens mégsem őt vitte a 25. helyen.

Az NFL Draft háromnapos rendezvény, az első nap csak az első kört, azaz az első 32 választást tartják meg, az ide várt játékosok ülnek a draft roomban. A 31. helyen a Super Bowl vesztese, a New England Patriots választhatott. "Ott ugyan van irányító, nem is rossz ez a Tom Brady, de csak gondolnak az utánpótlásra. Bár Bill Belichick nem kedveli a hozzám hasonló irányítókat" - gondolhatta Jackson, és igaza is lett: a Patriots a futó Sony Michelt választotta.

Utolsóként a Super Bowl győztese, a Philadelphia Eagles draftolhatott, amely két évvel korábban Carson Wentzet vitte el, aki az előző szezonban minden bizonnyal MVP lett volna, ha nem szakad el a térdszalagja az alapszakasz hajrájában. Jackson fejben már valószínűleg csomagolt, amikor megcsörrent a telefonja: a Baltimore Ravenstől hívták. John Harbaugh vezetőedző szólt bele a telefonba:

Gratulálok, haver! Emlékszel, erről beszélgettünk két hete? Nagyon örülök neked, és nagyon örülök magunknak. Hosszú út áll előttünk.

A Baltimore ugyanis cserélte az Eaglesszel, és megszerezte a bajnok draftjogát, ezzel együtt Lamar Jacksont. Rajta pedig látszott, hogy ez mit jelent neki. Órákig ült feszülten a draftszobában, megjárta a poklot, miközben azt sem tudta, mi történik vele. Majdnem mindegyik csapat lemondott róla, hogy ő bizony nem ér első kört. És az a néhány órányi szenvedés és őrlődés azóta is a legfőbb motivációja, legalábbis ezt állítja mentora, a már említett Michael Vick.

"Nem is rossz egy futótól, ugye?"

A Ravensnek akkor még volt irányítója, méghozzá a franchise addigi legjobbja, a 2013-ban Super Bowl-győzelmet szállító Joe Flacco. Az ominózus rájátszás után gigaszerződést adott neki a klub, de mivel egyre jobban esett vissza a teljesítménye és szemmel láthatóan az öregedés jeleit mutatta, ezért elkezdtek gondolkozni a pótlásán.

Eredetileg Jackson az egész 2018-as idényben padozott és tanult volna, de az élet máshogy hozta. Az "Olasz Csődör" a 10. játékhéten nem tudta vállalni a játékot, és bár Jackson 1-1 play erejéig az összes meccsen pályára lépett, ezúttal kezdenie kellett. Nagyjából a várakozásoknak megfelelően játszott: csupán 150 yardot passzolt és dobott egy interceptiont is, de a földön még hozzátett 117 yardot, amivel azonnal klubcsúcsot döntött irányítóposzton. Amikor kezdett, a Ravens 6-1-es mérleget hozott az alapszakaszban, azt az egyetlen vereséget is a konferencia első helyén végző Kansas Citytől szenvedte el hosszabbításban. 1201 passzolt yarddal, 6 TD-vel és 3 interceptionnel zárta az alapszakaszt, valamint 695 futott yarddal (a legtöbb az NFL-ben az irányítók között) és 5 futott touchdownnal.

A kétélű fegyver egyik éle már biztosan megvolt, a másodikat azonban még kovácsolni kellett.

Főleg a rájátszás első köre után, amikor teljes csődöt mondott, ugyanis a Chargers ellen több mint három negyed alatt mindössze 25 yardot passzolt. A hajrára összeszedte magát, akárcsak a csapata, de egyenlítenie már nem sikerült, és a Baltimore kiesett.

Előttem az utódom - Joe Flacco átadta a stafétát Lamar Jacksonnak Forrás: USA Today

Nem éppen úgy végződött a szezon, ahogy elképzelte, saját közönsége fújolta az utolsó mérkőzésen, miközben Flaccót követelte a pályára. Néhány héttel később aztán a Ravens vezetősége megválaszolt minden kérdést, hogy 2019-ben ki lesz a csapat vezére: Flaccót a Denver Broncoshoz cserélte a csapat. Jackson innentől kezdve kétszer annyi energiát fektetett a munkába, és már az edzőtáborban sokkal magabiztosabban jelent meg. A támadókoordinátor, Marty Mornhinweg korábban is dolgozott már mobilis irányítókkal, rengeteget foglalkozott Jacksonnal, de ő is távozott az idény végén, helyét Greg Roman vette át, ő pedig egy olyan rendszert rakott össze, amiben Lamar parádézhatott. A draftról még kapott két elkapót, hogy legyen célpontja is, már csak az volt a kérdés, ő maga tud-e fejlődni.

Aztán jött a 2019-es idény első meccse a Miami Dolphins ellen, Jackson pedig odalépett a gázpedálra: 20 passzkísérletéből 17 volt sikeres, 324 yardot és 5 TD-passzt hozott össze, emellett tökéletes, 158,3-es passer ratinget (legfiatalabbként az NFL történetében). A meccs utáni sajtótájékoztatón csak ennyit mondott:

Nem is rossz egy futójátékostól, ugye?

A következő héten 272 yardot passzolt és 120-at futott, ezzel az NFL történetében ő lett az első játékos, aki ugyanazon a meccsen minimum 250 yardot passzolt és 120-at futott. A hatodik fordulóban jött egy újabb rekord, előtte még senki nem csinált a levegőben minimum 200, a földön pedig 150 yardot. A Ravens négy meccs után 2-2-es mérleggel állt, azóta viszont feltartóztathatatlan, és legyőzte a Russell Wilson vezette Seattle-t, a Tom Bradyvel felálló, a találkozó előtt még veretlen New Englandet, a 11. héten pedig a Houston Texanst is, nagyobbnál nagyobb skalpokat gyűjtött be tehát a csapat.

Sőt, a 10. héten a Cincinnati ellen újabb rekordot állított be, amikor ismét 158,3-as irányítómutatóval végzett: rajta kívül csak Ben Roethlisberger mondhatja el magáról, hogy egy szezon alatt kétszer is sikerült neki ez a bravúr. Jegyezzük meg gyorsan: a passer ratingbe nem számít bele, ki mennyit fut, csak a passzolási statisztikákat értékelik.

Miközben nagyon úgy néz ki, hogy megdönti Vick 2006-os rekordját, amikor elődje 1039 yardot futott a szezonban.

Lélegzetellállító összeállítás az eddigi 17 meccséről:

Hétfőn pedig arra ébredhetett, hogy a Las Vegas-i fogadóirodák szerint immáron ő a legesélyesebb az MVP-címre, megelőzve Russell Wilsont. Mindezt úgy, hogy hiába nyert meg mindent az egyetemi évei alatt, folyamatosan kételkedtek benne, akárcsak a 2019-es szezon előtt. Azt mondták, nem tud passzolni, most pedig nemcsak futásban, de passzban is döntögeti a rekordokat. A fegyver mindkét oldala éles, és ennek nagyon örülnek Baltimore-ban, miközben Amerika-szerte pánikolnak, hogyan állíthatják meg ezt a még mindig csak 22 éves srácot. Ő már a drafton megígérte, hogy Super Bowlt nyer a Ravensnek, és jelenleg erre komoly esélye is van.