Társoldalunk:

A sarkaiból fordítja ki Amerikát egy kanadai kosárlabdacsapat

2019.06.14. 06:18

Magyar idő szerint péntek hajnalban a Toronto Raptors megnyerte fennállása első NBA-bajnoki címét, ami azt is jelenti, hogy az észak-amerikai profiliga 72 éve íródó történetében először fordult elő, hogy nem egy USA-beli csapat győzött. Ez még akkor is sokkoló, ha eláruljuk, hogy a kosárlabda atyja, Dr. James Naismith kanadai volt. De mi vezetett idáig, egyáltalán érdekel-e ez bárkit is egy olyan országban, ahol mindenki a jégkoronggal kel és fekszik, és amiben 26 éve folyamatosan csalódnak? És miért van az, hogy három állam kivételével az egész Egyesült Államok egy kanadai klubnak drukkolt a fináléban?

A hoki 26 éve okoz csalódást a kanadaiaknak

Ha 1993-ban Kanadában bárki azt merészelte volna mondani, hogy a jövőben egy helyi kosárcsapat előbb nyeri meg az NBA-t, mint egy hokicsapat az NHL-t, jobb esetben csak kiröhögik, rosszabb esetben be is záratják. Egyrészt, akkoriban a kanadai klubok sikert sikerre halmoztak az NHL-ben, 1984 és 1993 között az Edmonton Oilers, a Montreal Canadiens és a Calgary Flames összesen nyolcszor nyerte meg a Stanley-kupát, a hegemóniát csak a Mario Lemieux, Ron Francis, Jaromir Jágr fémjelezte Pittsburgh Penguins tudta megtörni 1991-ben és 1992-ben.
Másrészt azért, mert Kanadának ekkor még nem is volt NBA-csapata.1993-ban a Montreal Canadiens összesítésben 4-1-re legyőzte a Wayne Gretzky vezette Los Angeles Kingst, azóta viszont borzalmas lejtmenetbe kerültek a kanadai csapatok.

A legendás Patrick Roy volt a Montreal 1993-as bajnokcsapatának a kapusa. Két kupát nyert a Canadiensszel, majd még kettőt a Colorado Avalanche játékosakéntForrás: AFP/-

A következő évben a zseniális Pavel Bure még bevitte a döntőbe a Vancouver Canucksot, de ott a New York Rangers hét meccsen jobbnak bizonyult.
Azóta 2004-ben (Calgary), 2006-ban (Edmonton), 2007-ben (Ottawa Senators) és 2011-ben (Vancouver) fordult meg kanadai csapat a fináléban, de egyik sem tudott nyerni, az ínséges időszak továbbra is tart a hoki őshazájában.

Persze meg lehet említeni a Toronto Blue Jays 1993-as MLB bajnoki címét, a Toronto FC 2017-ben megnyerte az MLS-t, a hokiválogatott pedig 2002-ben, 2010-ben és 2014-ben is olimpiai bajnok lett, de egyik sem hasonlítható össze azzal, amikor egy kanadai csapat elhódítja a Stanley-kupát.Az ország legnagyobb városában, Torontóban ez hatványozottan igaz. A Maple Leafs egyike volt az NHL-t megalapító hat csapatnak, jelenleg a második legértékesebb klub a 31-ből, de 1967 (!) óta nem ünnepelhetett bajnoki címet, sőt, még döntőbe sem jutott. Az elmúlt 52 évben megfordulhatott a csapatban bármilyen korszakos egyéniség, vagy szupersztár, a Maple Leafs nem tudta átlépni saját árnyékát. A jelenlegi csapat is bivalyerős, de sorozatban harmadik alkalommal már a rájátszás első körében kiesett, a városnak pedig ismét a szomorkodás és csalódás jutott.
De csak szűk két hónapig.

Vegetálás, stagnálás, LeBron-átok, és egy nem szívbajos igazgató

Ugorjunk vissza 1995-be. Az NBA kanadai terjeszkedési terve sikeresnek bizonyult, két franchise is elindult ebben az évben, az egyik a Toronto Raptors, a másik a Vancouver Grizzlies. Utóbbit zárjuk le annyival, hogy nem volt túl sikeres projekt, a csapat 2001-ben átköltözött Memphisbe. Azóta a Raptors az egyetlen kanadai klub, amely szintén nem indult zökkenőmentesen, bár újoncként legyőzte azt a Chicago Bullst, amely abban a szezonban 72-10-es alapszakaszmérleggel végzett, ami 2016-ig NBA-rekord volt. 1998-ig nem sok pozitívum érte a csapatot, ekkor viszont megérkezett Vince Carter, aki feltette a térképre a Raptorst. Minden idők egyik leglátványosabban játszó kosarasa a hátára vette egész Kanadát, 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is bejutott a playoffba a csapattal.

Fejlődni viszont nem sikerült, Carter sokat hisztizett, végül 2004-ben kierőszakolta, hogy cseréljék el New Jerseybe. A fiatal Chris Bosh lett a vezér, de az eredmények vele sem jöttek, ő pedig 2010-ben lelépett Miamiba, hogy összeálljon LeBron Jamesszel és Dwyane Wade-del. Következhetett az újabb újjáépítés, ezúttal DeMar DeRozan és Jonas Valanciunas köré, akik mellé megszerezték Kyle Lowry-t is. A legnagyobb fogás azonban nem egy játékos volt, hanem a nigériai születésű általános igazgató, Masai Ujiri kinevezése 2013-ban, akit a Denver Nuggetstől csábítottak át Kanadába. A vezető azonnal hozzálátott a keret kipucolásához, irgalmatlanul lerabolta a New York Knicks-et Andrea Bargnani elcserélésével, valamint Rudy Gayt is elpasszolta, a Toronto pedig megnyerte saját csoportját, és hat év szünet után ismét bejutott a playoffba, ahol azóta is bérelt helye van. Igaz, eleinte még az első forduló jelentette a végállomást, 2016-ban már a főcsoportdöntő is összejött, de LeBron James (akkor már ismét clevelandiként) az útjukat állta.

A következő két év viszont hiába sikerült jól az alapszakasz szempontjából, James mindkétszer lemészárolta őket, 2017-ben és 2018-ban is söpréssel esett ki a Toronto. Ujiri érezte, hogy fel kell kavarnia az állóvizet, ezért a 2018-as kiesés után először kirúgta a csapatot 2011 óta irányító Dwane Caseyt (akit egyébként megválasztottak az év edzőjének ugyanebben az évben), helyére kinevezte a vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkező Nick Nurse-t.

Ezután elcserélte DeRozant, aki 2009 óta volt a csapatnál. Érte viszont nem mást szerzett meg, mint a San Antonióból teljesen érthetetlen körülmények közepette elvágyódó Kawhi Leonardot.

Masai Ujiri (jobbra) azok után rúgta ki 2018-ban Dwane Caseyt (balra), hogy a tréner klubrekordot jelentő 59 győzelmet szerzett az alapszakaszban, és megválasztották az NBA-ben az év edzőjének. De Ujiri nem alapszakaszdíjakban, hanem bajnoki címekben gondolkodikForrás: QMI Agency/QMI Agency/Craig Robertson

A döntés roppant kockázatosnak tűnt akkor, hiszen egyrészt LeBron nyugatra költözött, másrészt Leonard mindössze 9 meccsen lépett pályára az előző szezonban, és nem lehetett tudni, lesz-e kedve Torontóban játszani, ráadásul 2019 nyarán ingyen távozhat.

Egy év alatt a csúcson, Kanadában kitör az őrület

A többi már ismert, a Raptors magabiztosan bejutott ismét a playoffba, Leonard akkor pihent, amikor csak akart (82 meccsből csak 60-at játszott), viszont a rájátszásra elővette a világklasszis-énjét. Összesen 14-szer dobott minimum 30 pontot, erre az utóbbi 10 évben csak LeBron James és Kobe Bryant volt képes, emellett lenyűgöző védőmunkát mutatott be az egész utószezonban, főleg a keleti döntőben nyújtott emlékezeteset Giannis Antetokounmpo ellen. Ő végzett az élen dobott pontokban, játékpercekben, lepattanókban, labdaszerzésekben, bedobott kosarakban és büntetőkben is.

Leonard mindent eldöntő, továbbjutást érő kosara a Philadelphia elleni párharc hetedik meccsén, különböző nyelveken:

Nem meglepő, hogy 2014 után idén is őt választották a nagydöntő MVP-jének, bátran ki lehet jelenteni, hogy jelenleg ő a világ legjobb játékosa, Masai Ujiri húzása tehát ismét bejött.
A Raptors annak ellenére volt Kanada mostohagyereke, hogy a kosárlabda feltalálója, Dr. James Naismith Kanadában született. A hoki mindig is az első számú sport volt, most viszont a Raptors menetelése elképesztő őrületet hozott a sikerre epekedő helyieknek.

A Scotiabank Arenától nem messze felállított, Jurassic Parkra keresztelt szurkolói faluban meccsnapokon több 10000 ember szurkolt együtt a kosarasoknak, a döntő ötödik mérkőzésén becslések szerint ez a szám elérte a félmilliót. A tehetősebbek/elvetemültebbek átlagosan 6000 (amerikai) dollárért (1,7 millió forint) vehettek jegyet erre az összecsapásra, és voltak olyanok is, akik elutaztak a csapattal a Golden State elleni döntő idegenbeli meccseire. Az oaklandi Oracle Arena is a hangulatáról, valamint a lelkes közönségéről híres, a negyedik találkozó előtt (ami egyébként az Oracle utolsó előtti meccse volt, ugyanis a Golden State a következő szezontól San Franciscóba költözik) mégis a kanadai himnusztól volt hangos a csarnok. Akárcsak a Scotiabank Arena az ötödik meccsen, ahol senki nem adta elő külön a kanadai himnuszt, hanem a közönség kórusára bízták a dolgot.

Jó ez a csapat, de mégiscsak kanadai

A Toronto azonban hiába érkezett úgy a döntőbe, hogy a második körben egy heroikus, a dobás pillanatában legendássá váló Leonard-kosárral nyert a Philadelphia ellen, a főcsoportdöntőben pedig 0-2-ről fordított 4-2-re az alapszakaszgyőztes Milwaukee-val szemben, az amerikai médiában nem kapta meg a megérdemelt reflektorfényt.
Természetesen a döntő előtt is a Warriors volt a favorit, de hiányzott a szokásos narratíva, amely az elmúlt nyolc évben vagy a "LeBron a Warriors ellen" sztori volt, vagy csak simán LeBronra húzták fel. James keleti trónjára négy csapat pályázott a szezon elejétől kezdve, közülük a Toronto lett a győztes, de mindenki azt hitte, ezzel véget is ért a Raptors idénye.

Stephen A. Smith szeret nagyokat mondani, tippelni annál kevésbéForrás: AFP/2019 Getty Images/Rachel Luna
Évi 10 millió dollárt keres, de folyamatosan rossz lóra tesz

Az amerikai sportmédia egyik fenegyereke az ESPN megmondóembere, Stephen A. Smith. Az újságíró egészen odáig jutott, hogy a világ egyik legnagyobb sportcsatornája évente 10 millió dollárt fizet neki azért, hogy minden hétköznap reggel két órán keresztül hőbörögjön és vitázzon állandó partnerével, Max Kellermannal, néha kiegészülve meghívott vendégekkel. Az ESPN First Take című műsorában rendre a tengerentúli sportvilág aktualitásait szokták megtárgyalni, így természetesen amikor elérkezik az NBA döntője, akkor tippelnek a végső győztesre. Nos, a derék Stephen A. hiába járatos a sportban, főleg a kosárlabdában, 2011-től 2017-ig képtelen volt eltalálni a bajnok kilétét, hiába csak két csapat közül kellett választani. Ez pont olyan, mintha egymás után hétszer feldobnánk egy érmét, és mindig elhibáznánk, hogy fej, vagy írás lesz-e. Erre az esély egészen pontosan 0,781%. A műsorvezetőnek aztán 2018-ban végre bejött a tippje, a Warriors lett a bajnok (ami óriási papírforma volt, a döntőt 4-0-s söpréssel nyerte a Golden State), idén viszont ismét mellé trafált. Persze az évi 10 millió dollár biztos vigasztalja.

Csakhogy Nick Nurse-ék a döntőnek sem feltartott kézzel futottak neki, kihasználták, hogy Kevin Durant az első négy találkozón nem léphetett pályára, aztán az Achilles-ínszakadás miatt a hatodikon sem. Nurse remek védekezésbeli stratégiát alkalmazott (Steph Curry és Klay Thompson életét fojtogató emberfogással nehezítette meg, de volt, hogy Curry ellen elővette a szinte csak gimnáziumi meccseken látott box-and-one sémát, ahol négy ember zónázik, egy pedig piócaként tapad az ellenfél legjobbjára).

Amikor a Raptors megnyerte a 3. meccset (az első idegenbelit), és 2-1-re vezetett, az általános vélemény még mindig az volt, hogy "hát igen, a Raptors egy egész jó kosárcsapat".
Ezen háborodott fel a kanadai J.E. Skeets, az NBA TV-n futó The Starters (leánykori nevén The Basketball Jones) című műsor alapító társházigazdája, aki szerint igencsak frusztráló volt mindenhol az látni, hallani, olvasni, hogy mennyire lesajnálják a Torontót. Nem sokkal később jött a hír, hogy a show-t jövőre leveszi a műsorról az NBA TV, persze nem tudni, van-e összefüggés.

Annak ellenére lenézték a Torontót, hogy a második győzelemmel a Warriors felfoghatatlan sorozatát szakították meg. Ugyanis 2016. május 2. óta, ha bárki arra akart fogadni, ki lesz az NBA bajnoka, mindig a Golden State volt a favorit, ez a széria mintegy 1100 napig tartott.

A sors fintora, hogy a Warriors öt éve tartó dominanciája miatt gyakorlatilag egész Amerika (kivéve Kaliforniát, Nevadát és Hawaii-t) egy kanadai klubnak szurkolt.

Szinte az egész Egyesült Államok egy kanadai csapatnak drukkolt a döntőbenForrás: Twitter

Az emberek nem szeretik az egyhangúságot, valamint a semmiből milliószámra előkerülő és rettenetesen idegesítő divatdrukkereket, ezért már nagyon várták a Golden State bukását. Ez a döntő lezárhat egy érát (főleg, ha Durant eligazol, de még akár Thompson is leléphet), és új fejezetet nyithat mind az NBA, mind Kanada történetében. A világhírű rapper, Drake is fellélegezhet, miután kedvenc csapata bajnok lett, talán az ő átka is a múlté, és sportoló haverjai már nem fognak félni, ha velük fotózkodik, vagy megjelenik a meccseiken.
Már csak két kérdés maradt: Leonard marad-e, miután egy egész ország legkedveltebb embere lett, és hogy mikor nyer újra kanadai csapat Stanley-kupát.