Illegális biciklizők

Vajon hányan tudják, hogy ha elmennek egy kicsit tekeregni a városszéli erdőbe, mondjuk Budapesten a Hűvösvölgybe vagy a János-hegyre, akkor szinte biztos, hogy törvényt sértenek? Szinte nincs olyan hely az országban, ahol a betonon kívül nem tilos bringázni.

Az 1996-os, az erdőről és az erdő védelméről szóló "erdőtörvény" egyértelműen kimondja, hogy "Az erdőterületen kerékpározni, és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad." A kijelölt "erdészeti magánútnak" szintén a szabály szerint legalább két méter szélesnek kell lennie.
Egyet is lehet érteni ezzel, hiszen a természet, az erdő védelme mára az egyik legfontosabb dologgá vált, és - bár az autóval és a motorral nehéz összehasonlítani ebből a szempontból - az erdei bringázás, a fékezések, a keréknyomok (az erózióval súlyosbítva) komoly károkat tudnak okozni a növényzetben, a talajban, főleg ha sokan és sokszor járnak egy helyre (lásd Budapest, Hármashatár-hegy vagy János-hegy). A sérülékeny helyeket tényleg a lehető legjobban el kell zárni a zavarás elől.

A gond azzal kezdődik, hogy bár egyre többen bringáznak az erdőben, mégis nagyon kevés kijelölt út van, pedig egyáltalán nem ritka az erre alkalmas, két méternél szélesebb "ösvény", ahol autók és munkagépek is rendszeresen járnak. Az erdőket nem lehet (legalábbis nagyon nehéz) körbekeríteni, és minden úthoz sem lehet őrt állítani, ezért a teljes tiltás tulajdonképpen nem tartatható be. De ha vannak olyan utak, ahol szabad menni, akkor már lehet azt mondani, hogy "van egy csomó hely, tekerjetek arrafelé, ott száguldozzatok, és ne menjetek oda, ahova nem akarjuk". Így már őrt lehet állítani a legértékesebb helyek mellé, aki keményen bünteti a tilosban járókat. Ha pedig nincsenek kijelölt utak, akkor csak azok tudják elkerülni az érzékeny, könnyen károsodó helyeket, akik jól ismerik a környéket és annak élővilágát.

Most, hogy szinte minden hegységünkben vannak már maratonversenyek, teljesítménytúrák, és szinte minden nagyobb városban van kerékpáros egyesület, kihasználva az ő helyismeretüket, tudásukat és lelkesedésüket, az egész országban mindenfelé meglévő turista és erdészeti úthálózaton ki lehetne jelölni olyan bringautakat, ahol minimális zavarással lehetne hódolni kedvenc sportunknak.

Szerencsére nem reménytelen a helyzet, többen próbálnak javítani a helyzeten, lassan nő a kijelölt utak hossza. A leghosszabb ilyen út Budapesttől a Dunakanyarig tart, amelyen az aszfaltos részek mellett erdőben, murvás-földes úton is lehet tekerni, és táblák, felfestések igazítanak útba, de más területeken, pl. a Bükkben, a Börzsönyben vagy Dél-Zalában is vannak hasonlóak.

Persze ez sok időbe, munkába és pénzbe kerül, de valószínűleg hatékonyabb megoldás, ha szabályozott keretek közé terelik a természet "használatát" - ez egy elég borzasztó szó, de mégis így mondják -, mint ha csupán a józan észre és a lelkiismeretre bízzuk, hogy ki mit tesz az erdőben.

Kun László