Napok óta jó idő volt, talán túlságosan is. A Marmoladaát szikrázó napsütésben másztuk meg, igaz, jó korán kellett indulnunk, hogy a délutánokra előre beharangozott, nagyobb magasságokban bekövetkező zivatarokból ne kapjuk meg a magunkét.
A hágó után rövid ereszkedés következett Corvara felé, majd a későbbi visszavezető útként szolgáló Setus-völgy alatt találtuk meg aznapi parkolóhelyünket. Körben hatalmas hegyek, sziklafalak, az erdők zöldjét csak a távoli Corvara háztetőinek színe törte meg. Nem kapkodtuk el az utat, így a kb. félnaposnak tervezett túrára 10 órakor indultunk el. A Brigata Tridentina ferratat a parkolótól félórás gyaloglással értük el.
A ferrata első szakasza közepesen nehéz, kifejezetten kényelmes, jól kialakított és élvezetes mászást jelentett. Néhol rövid kitett, szögekkel, kiépített lépésekkel könnyített szakaszokkal váltakozva, szerpentinszerűen kúszik a torony alá, majd annak K-i oldala felé. Útközben egy 8-10 év körüli gyerekekkel mászó családdal is találkoztunk.
A torony alá érve az út kettévált. Mi a meredekebb, de nem különösebben nehéz folytatás mellett voksoltunk. Hosszabb létrák és jóval kitettebb szakaszok következtek ezután. Néhol karból vagy a sziklán fogásokat keresve kellett előrejutásunkat segíteni. Utunk végét itt egy függőhíd jelentette, mely a csúcs alatt néhány méterrel a szemközti sziklafalra vezetett át.
Innen lehetett igazán látni, hogy a torony "csupán" egy nagyobb tömb levált része, mely a Sella egyik nagy É-i platójához csatlakozik. Az ösvény innen szintben vitt a Pisciadu-házig, ahol ebédünket elköltöttük. A platóról szép kilátás nyílt a Gardena hágó és Corvara között elnyúló völgyre ... és a közelgő méretes felhőkre, melyek irányát ekkor még nem lehetett megbecsülni.