A lékhorgászatról

A "téli horgász" két lehetőség közül választhat: vagy az állóvizek elegendő vastagságúra hízott jegére merészkedik s lékből próbálkozik, vagy folyóink, a hideggel szemben ellenállóbb, még nem befagyott részein veti be horgait.

Ez még nem jó jég

Elsősorban ragadozó halakra, azok közül is csukára érdemes próbálkozni. A felszerelést, s a módszert erősen behatárolják a körülmények. A legjobban akkor járunk, ha úszós felszerelést állítunk össze, melynek segítségével a vízoszlop bármely magasságában kísérletezhetünk. A csali szinte kizárólag élő hal (bodorka, vörösszárnyú keszeg vagy kárász) lehet, s a méretéhez kell szabnunk az úszó nagyságát. Az úszó alá annyi súlyt tegyünk fel, mellyel már önmagában is függőlegesen áll a vízben, de ne olyan sokat, hogy a csalihal le tudja meríteni. Igyekezzünk a lehető legkisebb úszót és súlyt használni, hogy a ragadozónak minél kisebb ellenállást kelljen leküzdenie, amikor elragadja a csalihalat.

A csuka kapására az úszó eltűnése utal. Maradjunk mindig a készségek közelében, hogy tudjunk reagálni a történésekre. A csuka általában tovaúszik az elragadott csalihallal, s időbe telik, míg beforgatja, s elkezdi lenyelni. Hogy a horgunk elég mélyen legyen a szájában, zsinórt kell adnunk neki, hogy minél kevésbé vegye észre a bajt. Néhány méter elegendő, s ha úgy gondoljuk, hogy elérkezett a bevágás ideje, a mozdulat során igyekezzünk a lék esetleg éles peremét elkerülni a zsinórunkkal.