Negyed százada futunk az egészségünkért

"Ha nem vagy hivatásos futó, ez a könyv megmutatja számodra, hogyan legyél egészségesebb és boldogabb annál, mint ahogy valaha is remélted volna. Nem számít, milyen öreg, kövér, formán kívüli vagy esetlen vagy, és még az sem, hogy korábban hányszor próbálkoztál sikertelenül a testedzés különböző formáival."

A fitneszforradalmár tragédiája

Ezekkel a sorokkal kezdődik Fixx legendás, 314 oldalas könyve, amely valójában beindította a manapság is tartó fitneszforradalmat. Amerikaiak tízmilliói adták a fejüket futásra a hetvenes évek végén, és néhány hét után sokkal fittebbnek, erősebbnek, fiatalabbnak érezték magukat. Pontosan úgy, ahogy Fixx ígérte a könyvében...

Fixx mondanivalója mindenesetre úgy megdöbbentette az orvosokat, hogy ha ötszáz évvel korábban élünk, akkor talán még máglyára is vetették volna az eretnek újítót. Bármennyire is hasznos lehet a futás - érveltek -, ne feledjük: maga a folytonos rázkódás tönkreteszi a gerincoszlopot, nőknél a méhet, aztán a gyomrot. Hosszú távon kikészíti a csípő-, a boka- és a térdízületeket. És nyilvánvalóan megrövidíti azok életét, akik veleszületett szívbetegek.

S mintha csak őket akarta volna igazolni maga Fixx, a mozgalom atyja: 1984. július 20-án futás közben összeesett, és meghalt. A szíve vitte el, amint azt a boncolás megállapította.

Öröklött szívproblémák

Pedig semmi sem utalt arra, hogy a tragédia bekövetkezhet. Az akkor 52 éves Fixx formája és karrierje csúcsán állt. Elhízott láncdohányosból fitt, jó kiállású, javakorabeli férfiúvá alakította át önmagát, sikeres volt, könyvét világszerte milliós példányszámban publikálták, dőlt hozzá a pénz. Naponta tíz mérföldet - tizenhat kilométert - futott, teniszezett, mindenki őt csodálta.

Azon a bizonyos nyári péntek délutánon Fixx éppen Vermontban tartózkodott, üzleti ügyei oda szólították. Elhatározta, fut egyet. Elindult a motelből, ahol megszállt, és órákkal később egy motorkerékpáros bukkant rá a holttestére az országút mellett. A boncolás megállapította: Fixx szívének koszorúartériái közül három is súlyosan el volt meszesedve, az egyik olyannyira, hogy el is dugult. Ez okozta a halált.

Fixx halála - túl a gyászon - táptalajt adott a kétkedőknek. A futás guruja saját szenvedélyének esett áldozatul, és formálisan igazuk is volt, amikor ezt mondták.

Az igazság azonban ennél jóval bonyolultabb. Meglehet, ha nem fut, Fixx már jóval korábban meghalt volna. Édesapja már 35 éves korában infarktust kapott, és egy másik szívroham 43 évesen el is vitte. Visszaemlékezésekből egyértelműen kiderül, hogy Fixx vélhetően tudatában lehetett szívproblémáinak, a végzetes kocogást követő hétre már be is jelentkezett egy terheléses vizsgálatra.

Sajnos, arra már sohasem kerülhetett sor. Pedig ha egy héttel korábban megy el az orvoshoz, talán még ma is él.

És fut. Mert még mindig csak 70 éves lenne.

Több futás - hosszabb életkor

Ma már vitán felül bebizonyosodott: a rendszeres futás sokkal több előnnyel jár, mint hátránnyal. A futók várható élettartama 2-7 évvel meghaladja azokét, akik nem edzenek. Harminc-negyven százalékkal kisebb a szívbetegség kialakulásának valószínűsége, a cukorbetegség előfordulása pedig pontosan feleakkora a futóknál, mint azoknál, akik nem futnak.

Ha egy nem sportoló felnőtt elkezd futni - már heti három alkalommal fél óra is komoly változást eredményez -, annak látványosan megjavul az erőállapota, kedvezőbb értéket mutat a vérnyomása, és ugrásszerűen jobban kezdi érezni magát. S ha növeli a futás sebességét és távját - mondjuk, heti 65 kilométerig, ami egy pihenőnappal számolva durván napi két szigetkört jelent a Margitszigeten -, akkor még hatványozottabb lehet az eredmény és a komfortérzés.

Az érem másik oldala

Sajnos, vannak hátulütői is a futásnak. Főleg, ha rendszeresen kemény felületen, például betonon vagy aszfalton kocog az ember. "A mai futókból lesznek a holnap beültetett térdízületes nyomorékjai" - vallja sok ortopédorvos, és nem lehet tagadni, hogy van némi igazságuk.

Először is a futóknak jóval gyakrabban fordul ki a bokájuk, térdük, mint az átlagembernek. Ez megnyújtja a szalagokat, ami hosszú távon végzetes lehet.

És persze ott van az öregkor veszedelmes betegsége: az ízületi gyulladás. Sajnos, ez is gyakrabban fordul elő a futóknál...

Az orvosok javaslata: fussunk lassú, egyenletes tempóban, s akkor minden kellemetlenségtől megkímélhetjük az ízületeinket.

Másfelől, mint minden fajta testedzés, a futás is lelassítja a csontritkulás, az oszteoporózis - főleg a középkorú nőket sújtó - folyamatát. Azaz: nemcsak, hogy tovább élnek a futók, hanem a munkaképes, aktív életkoruk legalább tíz évvel kitolódik. Lehet, hogy nem élnek sokkal tovább, de ameddig élnek, azt teljes értékű, fiatalos emberként teszik.

Van persze egy másik veszély is: ha túlzásba visszük a futást. Amikor az illető kényszeresen teszi azt, amit tesz, amikor bűntudatot érez, ha nagy ritkán kénytelen kihagyni egy-egy edzést.

Ezeket hívják patológikus futóknak a tengerentúlon. Ezek túlerőltetik magukat, nem hagynak időt maguknak arra, hogy feltöltsék a kimerült energiatartalékokat. Ezeknél törvényszerűen bekövetkezik a sérülés, rossz esetben a szívinfarktus.

Fusd ki magadból a depressziót!

Befejezésül ne feledjük: nagyon kevés depressziós futóval lehet találkozni, sőt, talán nincs is depressziós futó. Napi fél óra rendszeres futás döntő mértékben csökkenti a stresszt, az idegességet, a depressziót pedig olyan messzire űzi, mintha soha nem is lett volna.

Ajánlat:

Mozgás-alternatívák a téli hónapokra

Ch. Gáll András