A játék képét látva igencsak meglepő statisztika, hogy a bosnyákok néggyel többször lőttek kapura, ráadásul pontosabban is céloztak, hatszor találták el a kaput, míg az argentinok csak kétszer.
A vb-újonc játékosai főleg a tizenhatoson kívülről voltak aktívak, kétszer annyiszor tüzeltek, mint az ellenfél, távolról mégis csak Argentína volt eredményes gólt Messi révén, aki ezzel elmondhatja, hogy olyat tett, amit Diego Maradona nem: az 1986-os csapat sztárja ugyanis vébén nem szerzett gólt a büntetőterületen kívülről.
Az öt védővel kezdő argentinok több párharcot nyertek meg, de a levegőben erősebbek voltak a bosnyákok, főleg a védők hagytak kevés esélyt a beíveléseknél a két alacsony zseninek, Messinek és Agüerónak. A bosnyákok sokkal jobban használták a széleket, jóval többször lőttek középre a labdát oldalról, de hasztalanul, mert a gól végül egy jó ütempasszból és Ibisevic beindulásából született.
A győztes gólt szerző Messi az első félidőben nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, a bosnyákok kapuja előtt tizenegy passzából csak három volt pontos. Fásultnak és ötlettelennek tűnt a négyszeres aranylabdás, aztán a szünet után a csapat Gago és Higuaín beállásával 5-3-2-ről 4-3-3-ra váltott, és ebben a rendszerben már Messi is sokkal jobban érezte magát.
Összesen hetven passza volt a meccsen, ez a második legjobb volt a csapatában, csak Mascherano volt többet játékban (102). A meccs végére már a pontosságon is javított, az ellenfél térfelén majdnem 76 százalékkal játszotta meg a labdákat, a saját térfelén pedig nem rontott, igaz, sokat nem is járt arra.
Az első félidőben még csak egy lövése volt, ezt a végére feltornázta háromra, de ebből csak egy talált kaput - az eredményezte a győztes gólt. Összesen négy helyzetet dolgozott ki, de ez a szám lehetett volna magasabb is, ha a végén például éles szögből nem lövi el a labdát, hanem középre gurítja a benn álló Higuaínnak.