Olyan csillaghullás ritkán van áprilisban, amilyen idén Amerikában volt. Ám senki ne egy különleges csillagászati jelenségre gondoljon, hanem az NHL-re, ahol már a rájátszás előtt is kiestek a legnagyobb sztárok csapatai, aztán eljött április utolsó napja, mely bevonul a sportág történetébe: egyszerre esett ki a címvédő, és az alapszakasz egyeduralkodója.
Még el sem kezdődött az észak-amerikai jégkorongliga, az NHL rájátszása, és máris egy óriási szenzáció részesei lehettünk: nem került ide a Pittsburgh.
A Penguins 2006 óta mindig ott volt a szezon legfontosabb szakaszában,
és ez idő alatt háromszor el is hódította a világ egyik legpatinásabb trófeáját. Annak érzékeltetésére, hogy ez mekkora szenzáció: nemcsak jégkorongban, hanem a másik három nagy amerikai sportot tekintve (kosárlabda, baseball, amerikai foci) sincs egyetlen gárda sem, mely 2006 óta mindig ott volt az alapszakasz utáni csatározásokban. Az NHL-ben csak a Boston és a Toronto az, amelyik a legutóbbi hat playoffban szerepelhetett, ezt figyelembe véve a Pittsburgh 16-os szériája utolérhetetlennek tűnik. Nem véletlenül nevezték a kiesésüket az évszázad sporttragédiájának az NHL-ben.
Nemcsak az elmúlt 15 év legjobbjai közé sorolható két varázsló, Sidney Crosby és Jevgenyij Malkin által húzott pingvinek nem jutottak a legjobb 16 közé, de a korszak harmadik nagy egyéniségének, Alekszander Ovecskinnek a társulata, a Washington sem.
Így aztán a nagy nevek, és sztárcsapatok kedvelőinek már a rájátszás kezdetekor is komoly hiányérzetük volt, majd ez az érzés fokozódott az első kör után.
Erre persze lehet mondani, hogy ez a kiszámíthatatlanság adja a sport igazi szépségét, de legyünk őszinték: ha egy foci világbajnokságon már a rajtvonalnál sincs ott Olaszország, a csoportkörben kiesik Németország, majd Brazília sem jut a legjobb négy közé, akkor a sportág sok rajongója joggal kesereg egy kicsit.
Így vagyunk az NHL idei rájátszásával.
Sokan szeretik ezt a rendszert, amikor mindent törölnek, ami hét hónap és csapatonként 82 találkozó alatt történt, és bő egyhetes párharcokkal döntik el: ki a jobb, Ám aki megpróbálja beleélni magát a bostoni játékosok és szurkolók lelkivilágába, azok minimum a pokolba kívánja ezt a lebonyolítást.
A Boston Bruins ugyanis olyan teljesítménnyel nyerte meg a 32 csapatos alapszakaszt, melyre még soha nem volt példa: a 82 meccsből 65-öt megnyert és 135 pontot szerzett.
Mind a kettő történelmi csúcs.
Jutalmul megkapták a rájátszásba befutóra becsúszó Floridát Pantherst. Az örökké napfényes Miami csapata az utolsó előtti napon biztosította a helyét a legjobb 16 között, 19 meccsel nyert kevesebbet, és 37 ponttal csipegetett kevesebbet, mint a Boston. Ha a pittsburghiek nem bohóckodják el a végjátékot, akkor Crosbyék folytathatták volna helyettük. Így is mindenki legyintett, és elkönyvelte, hogy a Párducok egy meccset sem nyernek, nemhogy négyet! Ennyi kell ugyanis egy párharcban a továbbjutáshoz.
A Bostonnak tulajdonképpen csak egy kötelező bemelegítő hétnek tűnt ez a párharc a nagyobb feladatok előtt. Két kedélyes teadélutánnak, és két beach-partynak. Mert számára az idei év olyan „most, vagy soha"! Ugyanis jövőre szinte teljesen új csapatot kell építeni. Tizenegy hokisnak jár le a szerződése a nyáron, köztük a két 37 éves klasszisnak, Patrice Bergeronnak és Dacid Krejcinek, továbbá a fiatalabb zsenik közül Dimitrij Orlovnak, Tyler Bertuzzinak és Jeremy Swaymannek.
Egy nem éppen szerencsés „nagyvad" utolsó nekirugaszkodása volt ez a Stanley-kupáért.
Mert az utóbbi bő évtizedben hiába volt folyamatosan az élmezőnyben, szinte mindig üldözte a balszerencse. A 2004-05-ös, törölt szezon óta a Bruins 14-szer jutott a rájátszásba, háromszor döntőt játszott, de bajnoki címet csak egyet szerzett, 2011-ben. Olyan kétes értékű történelmi tettet is végre hajtott, hogy 2010-ben
3-0-ra vezett egy párharcban, és mégis kikapott
a Philadelphia Flyerstől a második fordulóban. Ez volt annak a négy esetnek az egyike a liga történetében, amikor egy csapat az első három meccs megnyerése után sorozatot veszített. A „nagy csapat" nem biztos, hogy kihozta magából azt, ami benne volt!
A mostani bukása is bekerül a történelembe. Az első négy találkozóból ugyanis hármat megnyert, az ötödiken Brad Marchand az utolsó másodpercekben döntetlennél egyedül tört kapura, de nem tudta megnyerni a meccset és a szériát a csapatának. A hosszabbításban (ahogy arrafelé mondják: a hirtelen halálban)
Linus Ullmark kapus óriási hibája után kikapott.
A hatodik találkozón 4-3-ra és 5-4-re vezetett a harmadik harmadban , mégis 7-5-re veszített. Odalett két „meccslabda". Aztán a hetedik összecsapáson, hazai jégen még az eddigi balszerencsét is sikerült megfejelni! Ott, ahol az alapszakaszban 41 meccsből 34-et megnyert.
Most még az utolsó percben is vezetett, ám a kapusa helyett is mezőnyjátékost pályára küldő Panthers védője, Brandon Montour gólt szerzett, és megint jött a ráadás, és megint (ezúttal már végleg)
„hirtelen haltak" a bostoniak.
A csapat sok sztárjának egyik, Brad Marchand a következőket mondta a történelmi tragédia után:
Nyilvánvalóan más eredményekre számítottunk ebben a sorozatban, és a folytatásban, de mindent elveszítettünk. Ez örökké fájni fog!"
Aznap, amikor az alapszakasz királya kiesett, elbúcsúzott a címvédő is.
Ilyen csoda sem esett meg még soha egy napon!
A Colorado Avalanche tavaly igazán szórakoztató játékot produkálva jutott a csúcsra. Idén alig valami emlékeztetett arra a gárdára, de a két éve létező, rájátszás-újonc Seattle ellen mindenki biztosra vette a továbbjutását. Még akkor is ha a rájátszásban több meghatározó játékosát is nélkülöznie kellett. A világ egyik legjobb támadótriója nem tudott együtt szerepelni Gabriel Landeskog térdsérülése miatt.
Aztán jött egy olyan eset, mely lehet, hogy bekerül majd egy tankönyvbe.
Ám nem a sport, hanem a bűnügyi témájúba.
Egyik sztárja, a második meccsen a csapatot góljával 3-2-es győzelemhez segítő Valerij Nyicsuskin a harmadik (idegenben játszott) találkozó előtt néhány órával ugyanis egyszerűen eltűnt a szállodából, így értelemszerűen nem is lépett jégre. Később sem.
A meccs délutánján egy orosz nőt találtak a szállodai szobájában, aki ismeretlen tudatmódosító szertől olyan állapotba került, hogy szinte nem is tudott magáról. Egyebek mellett
nekitámadt az Avalanche orvosának,
Bradley Changstromnak, aki kénytelen volt a segélyvonalat hívni, mert képtelenek volt társaival kulturált módon eltávolítani a nőt a hotelből. A nő később valami elvett útlevélről zagyvált a rendőröknek, meg mindenféle zavaros dolgokról a magánéletéről, de a klasszis hokis hollétéről semmit.
Így a további meccseket a címvédő az „elveszett szélsője" nélkül játszotta le, és végül a Bostonhoz hasonlóan a hetedik meccsen, hazai pályán esett ki. Ennek a váratlan búcsúnak persze van köze Landeskoghoz, Nyicsuskinhoz, de még így is maradt elég klasszisa, akivel tovább menetelhetett volna. Nathan MacKinnon, Devon Toews, Cale Makar és Mikko Rantanen neve sokat mond a sportág szerelmeseinek. Ám ők sem tudtak mit kezdeni egykori kapusukkal, a most már a Seattle-ben védő Philipp Grubauerrel, aki az alapszakaszban csetlett-botlott, de a Lavinák ellen parádézott.
Ennek mi, magyarok azért örülhetünk, mert így
Philipp Grubauer tovább marad Amerikában, és (egyelőre) nem tud jönni a finnországi világbajnokságra.
Ő ugyanis német, és válogatottjával egy csoportba kerültek a mieink. Lehet, hogy éppen a német válogatott elleni találkozónk lesz sorsdöntő, és nem mindegy, hogy ő állja-e az útját a magyar próbálkozásoknak, vagy esetleg egy nála gyengébb (vagy legalábbis kisebb rutinnal rendelkező) kapus.
A világbajnokságot ugyanis akkor rendezik, amikor még tart a rájátszás Észak-Amerikában. Több csapat három-négy játékossal kevesebbet nevez a vb-re a lehetségesnél, és
az ország egy-egy rájátszást befejező sztárja azonnal repülőre ül, és utazik Európába.
A magyarokkal egy csoportban szereplő finnek legnagyobb sztárjai már jelezték, hogy ha rosszul állnak a csillagok számukra a tengeren túlon már repülnek is haza. Bár a már eddig az amerikai szezont befejezőkből is bombaerős gárdát lehet osszeállítani. Ausztriának is sokat jelent, hogy
a Minnesota Wild kiesett az első körben
a Dallas ellen, így számíthat az ott játszó Marco Rossira a vb-n. Az Egyesült Államok válogatottjának tagja lesz a pittsburgh-i kétszerers Stanley-kupa győztes, Nick Bonino, valamint a Buffalo Sabresben játszó Alex Tuch, aki 36 gólt szerzett az alapszakaszban.