Vágólapra másolva!
Április 9-én véget ért az amerikai profi kosárlabda-bajnokság, az NBA alapszaka, szóval illendő lenne a liga sztárjairól és legjobb csapatairól értekezni. Például az 54-28-as mérleggel a 82 meccses alapszakasz harmadik legjobb mérlegét produkáló Philadelphia 76ers csapatáról is írthatnánk. És írunk is, csak éppen nem az idei, hanem az 50 évvel ezelőtti Sixersről, amelyik a mai napig tartja legrosszabb mérleg rekordját, és melynek egykori játékosai is úgy emlékeznek arra a csapatra, mint az NBA történetének legrosszabbja.

Az 1946-ban Syracusa Nationals néven alapított későbbi 76ers 1949-ben csatlakozott az NBA-mezőnyéhez, ahol hamar meghatározó erő lett: már 1955-ben bajnoki címet nyert, ahogy 1967-ben is, immár 76ers néven. Csak apró érekesség, de az 1955-ös bajnokcsapat egyik ásza a magyar származású irányító, Billy Gabor volt. A második, 1967-es bajnokcsapat sztárja pedig a liga történetének sok szempontból legnagyobb játékosa, az egyetlen, aki egy mérkőzésen 100 pontot szerzett, egy bizonyos Wilt Chamberlain volt, aki két évvel korábban csatlakozott a Sixershez.

Csakhogy a következő idény végén Chamberlain aláírt a Los Angeles Lakershez távozása pedig lejtőre tette a csapatot.

A Sixers innentől kezdve stabilan az NBA leggyengébb csapatainak egyike lett, igazi bokszzsák, amelyiktől nehezebb volt kikapni, mint jól helyben hagyni. A mélypont az 1972-73-as idényben jött el, amely a kosárlabda és az NBA rajongóit nem a 76ers mélyrepülése miatt töltötte el szomorúsággal, hanem azért, mert a szezon végén visszavonult Wilt Chamberlain.

A statisztikákat böngészők szeme azonban a mai napig a Philly eredménysorán akad meg: 73 vereség mellett mindössze 9 győzelmet könyvelhetett el a csapat, amit azóta, azaz immár 50 éve sem sikerült egyetlen csapatnak sem alulmúlnia - pedig azért voltak ígéretes próbálkozók. A csapat 0,11-es győzelmi mutatóját is csak a csonka 2011-12-es idényben tudta alulmúlni a Charlotte Bobcats (0,106-os győzelmi mutató, 7-59-es mérlege), de teljes, 82 meccses alapszakaszban legfeljebb csak megközelíteni sikerült a történelmi mélypontot.

Már az 1971-72-es szezont is erősen a negatív, 32-50-es mérleggel zárta, amit a vezetőség Jack Ramsay edző kirúgásával igyekezett orvosolni. Azonban a helyére kerülő, az egyetemi bajnokság második vonalából érkező Roy Rubin, mint az ábra mutatja, sem bizonyult a legjobb megoldásnak.

Talán nem véletlen, hogy a kinevezése előtt két jelölt is visszautasította a biztos bukással kecsegtető állást.

Még a Philadelphia Inquirerben feladott hirdetés is kidobott péznek bizonyult. A csapat úgy vágott neki az idénynek, hogy az öt évvel korábbi bajnokcsapatból már csak a klub történetének pontrekordere, az utolsó szezonjára készülő Hal Greer volt a keretben.

A Sixers egy 0-15-ös sorozattal kezdte az idényt. Az első győzelembe (a Houstont verték 114-112-re) pedig ki más, mint maga Rubin edző sérült bele, akinek elszakadt egy izom a combjában. A csapatnak később volt egy 0-20-as vereségszériája is, de azt már nem ő hozta össze, őt ugyanis 4-47-es mérleggel rúgták ki 1973 februárjában. A helyét a játékos-edzőként Kevin Loughery vette át, akinek az 5-26-os mérlege már egészen tisztességes volt. Idegenben mindössze 2 meccset tudott nyerni a Sixers, győzelmi sorozatuk pedig mindössze kétszer volt: mindkét alkalommal két meccset nyertek egymás után...

A szezon utolsó meccsét 1937 néző előtt 115-96-ra vesztette el a csapat a pittsburgh-i Civic Arénában, amitán Loughery edző így fogalmazott:

A csapat legjobbja 20 pontos meccsenkénti átlagával Fred "Veszett kutya" Carter volt, aki idény végén maga sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, amikor átvette a klub legjobbjának járó különdíjat.

"Nem egy olyan elismerés, amitől dagad az ember mellkasa. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy 9 győzelemre vagy 73 vereségre vezettem-e a csapatot" - idézi fel az egykori sztár a történteket. Elmondása szerint, ha idegenbe utaztak, a sporttáskájukat mindig úgy vitték, hogy ne látszódjon a 76ers logója, és ne váljanak országszerte közröhej tárgyává.

Carter szerint a jrengeteg vereség ellenére a csapaton belül nem volt széthúzás. "Egyszerűen beláttuk, hogy nem vagyunk elég jók, ennyit tudunk."

Érdekes módon a teljes szezonra vetítve éppen a Sixers járt a legközelebb a negatív rekord átírásához: a 2015-16-os idényben a 78. meccsig kellett izgulni, hogy összejön-e nekik a tizedik siker. Végül összejött tíz, Fred Carter pedig reméli, hogy soha nem döntik meg a szomorú rekordjukat.

"Amíg mi tartjuk a rekordot, addig vagyunk érdekesek. Ezért beszélnek még rólunk, ha nem mi lennénk a 9-73-asok, most aligha lenne ránk bárki kíváncsi" - mondta a Guardiannek.

Greer mellett a csapat másik legjobbja, John Quincy Trapp volt, aki az előző idény bajnokától, a Los Angeles Lakerstől érkezett a Testvéri Szeretet Városába. A detroiti származású Trapphez kapcsolódó sztori, hogy Rubin edző éppen a michiani városban akarta padoztatni a csapat sztárját, mire ő annyit mndott, hogy nézzen szét a csarnokban, biztos meg fogja találni az egyik barátját az alig 1600 néző között. Rubin szétnézett, és meg is találta a cimborát, aki kabátját kicsit szétnyitva megvillantotta a fegyverét - Trapp pedig játszott.

John Trapp (31) védekezik:

A szörnyű szezon után a Sixers ha lassan is, de elkezdett a megfelelő pályára állni, az 1975-76-os szezonban már bejutott a rájátszásba, majd a legendás Julius Erving érkezésével pedig ismét a legjobbak közé emelkedett, 1977-ben már az alapszakasz második legjobb mérlegével jutott el a nagydöntőbe, amit 4-2-re elveszített a Portland Trail Blazersszel szemben.

Íme a bizonyíték, hogy nincs az a mély gödör, amiből ne lenne visszaút a csúcsra.