Vágólapra másolva!
Kevés olyan megrázó történetet lehet találni az egyetemes sportvilágban, mint amilyen Joe Murphyé. Az egykor szupertehetségnek kikiáltott jégkorongozó már pályafutása során is sokat ült az élet hullámvasútján, őt tartották a világ legjobb fiatal játékosának, aztán mégis döcögősen indult profi karrierje. Végül belerázódott, bajnok is lett, de sosem tudott kiteljesedni, aztán a sok agyrázkódás miatt megváltozott a személyisége, végül egy komoly balhé miatt visszavonult. Az utóbbi években pedig Kanadát járja, de nem kedvtelésből: hajléktalanként él, városról városra költözik, egy centje sem maradt a dollármilliókból, amit megkeresett, ráadásul súlyos mentális problémákkal küzd, és nagyon úgy fest, hogy segíteni sem lehet rajta.

Új csillag a láthatáron

Joe Murphy a kanadai Ontario tartományban található Londonban született 1967. október 16-án. Gyerekként itt kezdett el jégkorongozni, édesapja viszont később Brit Kolumbiában kapott munkát, így az egész család elköltözött oda. A kis Joe itt is talált magának csapatot, a Penticton Knightsban folytatta ígéretes pályafutását, amelynek színeiben a BCJHL nevű juniorligában 51 meccsen 68 gólt és 64 gólpasszt jegyzett, mindössze 17 évesen. Különleges tehetségű hokisról volt szó, korábbi csapattársai azt mondták, nem láttak nála jobban korcsolyázó, valamint keményebben dolgozó játékost.

A következő, 1985-86-os szezonra a Michigan State Egyetem ösztöndíjat ajánlott neki, ahol 35 találkozón 24+37 volt a mérlege. Közben bekerült a kanadai U20-as válogatottba is, amellyel a korosztályos világbajnokságon ezüstérmet szerzett.

Emellett holtversenyben ő lett a torna pontkirálya, mindezt a mezőny egyik legfiatalabb játékosaként,

melyben olyan későbbi nagyágyúk voltak jelen, mint Joe Nieuwendyk, Valerij Kamenszkij, Shayne Corson, Brian Leetch, Gary Roberts, Scott Mellanby, Luc Robitaille, Vlagyimir Konsztantinov, Jimmy Carson vagy Scott Young. Az ifivébén és az egyetemen nyújtott teljesítményének köszönhetően (amelyet egyébként megnyert az MS Spartansszal) egyre többen mondogatták, hogy ő a világ legjobb 18 éves hokisa, ez pedig igazolást nyert, amikor az NHL 1986-os újoncbörzéjén a Detroit Red Wings őt választotta ki elsőként.

Ezzel ő lett a történelem első játékosa, akit az amerikai egyetemi bajnokságból választottak ki az 1/1-es draftcetlivel.

A profivá válás meglehetősen nehézkesen indult az ifjú Murphynek: nagy elvárások közepette érkezett Detroitba, a csapathoz, amely az ezt megelőző időszakban története legsötétebb éveit élte, ekkor aggatták a csapatra a Red Wings helyett a "Dead Things" gúnynevet.

Az egyetemi éve után maradhatott Michigan államban, a Detroit Red Wings játékosaként, ahol fényes jövőt jósoltak neki Forrás: Sportsnet

Ekkorra viszont már kialakulóban volt egy fiatal mag, többek között Steve Yzermannel és Adam Oatescal, akik mögött Murphy centerként nem igazán jutott szóhoz. Ráadásul a bemutatkozása is borzalmasan sikerült, az első idegenbeli túra előtt véletlenül rossz reptérre ment, emiatt lekéste a csapat gépét, innentől kezdve pedig nehéz volt újraépíteni a megromlott viszonyt közte és Jacques Demers vezetőedző között. Öt meccs után leküldték a "tarcsiba", az AHL-ben szereplő Adirondackhoz, ahol viszont egészen jó szezont produkált. A második évében 50 meccset kapott a nagyok között, de csak 10 gólt lőtt.

A harmadik szezon még több szenvedést hozott neki, nehezen szokta meg, hogy jobbszélsőt kellett játszania,

az első 26 találkozó után (melyeken összesen egy gólt szerzett) ismét Adirondackba száműzték. Ott viszont parádézott, sőt, a szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett. Visszanyerte önbizalmát, az 1989-90-es idényben kilenc meccsen három gólt ütött, ekkor viszont Edmontonba cserélték Adam Gravesszel és Petr Klímával együtt.

Folyamatos újrakezdések és fejsérülések

Ez volt az Oilers második szezonja, mióta elboltolták Wayne Gretzkyt, a megújulás pedig fantasztikusan sikerült, Mark Messier vezetésével a klub 1990-ben is megnyerte a Stanley-kupát, ebben pedig Murphynek is komoly szerepe volt, a rájátszásban 22 meccsen 14 pontot szerzett, betalált a döntőben is. A vezetőedző, John Mucker által megálmodott "Kid Line" üde színfoltja volt az egész ligának a 22 éves Murphyvel, a 21 éves Gravesszel és a 19 éves Martin Gelinas-val.

22 évesen pezsgőt itatott vele Mark Messier a frissen megnyert Stanley-kupából. Ki ne akart volna vele cserélni? Forrás: Sportsnet

Úgy tűnt, megtalálta számítását, egy évvel később 80 meccsen 62, még egy évre rá 82 pontot szerzett, a rájátszásban pedig 16 meccsen 24-et, amivel holtversenyben negyedik lett a playoff kanadai táblázatán úgy, hogy az Oilers nem jutott döntőbe, így egy fordulóval kevesebbet játszott, mint az előtte végző Mario Lemieux-Kevin Stevens-Ron Francis-Jaromír Jágr négyes.

Nem volt kérdés, készen állt arra, hogy ő legyen a Gretzky-Messier-Kurri-Coffey éra utáni Oilers alapembere.

Mivel lejárt a szerződése, érthető módon komoly emelést várt, azonban Edmontonban még mindig az a Peter Pocklington volt az atyaúristen, aki négy évvel korábban Gretzkyt is elküldte azért, hogy spóroljon. A következő idény edzőtáboráig sem sikerült megegyezniük, Murphy pedig megsértődött, és egy sörligás csapattal edzett addig, amíg nem volt szerződése.

Több mint fél szezont kihagyott, mire sikerült megoldást találnia a két félnek, méghozzá egy harmadik bevonásával: az Oilers Chicagóba postázta, ahol rögtön kapott egy 3+1 éves kontraktust. A Blackhawks akkor a nyugati főcsoport egyik legjobb csapatának számított (az előző playoffban épp ők állították meg az Oilerst a főcsoportdöntőben), az első rájátszás azonban csúfos kudarccal ért véget Murphy és Darryl Sutter teljes legénysége számára.

Darryl Sutter többször is szárnyai alá vette Murphyt Forrás: AFP/2012 Getty Images/Jeff Gross

A túl korán jött szabadság pedig rendkívül rosszat tett Murphynek. Saját emlékei szerint még 1990-ben kapott egy akkora ütést a fejére, ami után agyrázkódást szenvedett, valamint betört a koponyája is, mégsem hagyott ki meccset, azaz nem jutott idő a felépülésre. Ez pedig elindított egy olyan folyamatot az agyában, ami korai stádiumú CTE-re utalt. A CTE, azaz krónikus traumatikus enkefalopátia az idegrendszer degeneratív betegsége, amely azoknál jelentkezhet, akiket gyakran ér fejsérülés vagy agyrázkódás, így a jégkorong mellett a boksz, az amerikaifutball és a pankráció is veszélyes sportnak számít.

Az agyrázkódás és a fejsérülések az agy szövetének kóros elváltozását és a tau fehérje felhalmozódását eredményezik, ami memóriavesztést, agressziót, elmezavart vagy depressziót válthat ki a betegből.

Sajnos az orvostudomány jelenlegi állása szerint a CTE-t csak halál után lehet diagnosztizálni, ezért Murphyről sem lehet biztosan megmondani, hogy abban szenved, de a memóriavesztés, az agresszió, a depresszió és az extrém hangulatingadozás is hamar jelentkezett nála.

- mondta nővére, Cathy egy 2018-as interjúban.

Lelkes, sikeres fiatalból kiállhatatlan veterán lett

Rászokott az alkoholra, egyre többet bulizott, emellett a jó kedélyű, mindenki által kitűnő csapattársként jellemzett Murphyből egy idő után teljesen más ember lett.

- mondta róla Sutter.

Második és főleg a harmadik chicagói éve még így is jól sikerült, a negyedikben viszont megkezdődött a mélyrepülés. Csalódást keltő teljesítménye miatt a Chicago nem hosszabbította meg a szerződését, a St. Louis Blues viszont látott benne fantáziát és aláíratta három évre, összesen 10 millió dollárért.
Ott viszont másfél szezon alatt 102 meccsen mindössze 58 pontot kapart össze, ezért San Joséba cserélték, ahol ismét Darryl Sutter keze alatt játszhatott.

Az ő, valamint régi-új sortársai, Bernie Nicholls és Murray Craven társasága lendített rajta egy nagyot, a csere után 10 meccsen 9 pontot szerzett, a következő idényben 25 találattal házi gólkirály lett.

Murphynek nem ment a játék a St. Louis Bluesban Forrás: Yahoo

A feje már nem volt a régi, a játékstílusa viszont igen.

"Mindenki a sebességét emeli ki, de nem láttam, hogy bárkinél is gyorsabb lett volna. Viszont mindenkinél bátrabban játszott. Nem ismert félelmet, folyamatosan kapura tört, és nem érdekelte, ha egy védő jégbe gyalulja. A mostani érában talán még jobb játékos is lehetne. Emellett a fontos pillanatokban mindig vezérré lépett elő, ezért volt sikeres a rájátszásban és ezért is néztek fel rá a csapattársai" - mondta Sutter a sharksos időszakáról.

Kaliforniában viszont egyre több kihágást követett el, nem tudott nemet mondani a pezsgő éjszakai életre.

1999-ben lejárt a szerződése, és ismét szabadon igazolhatóvá vált. A csapatok azonban nem kapkodtak a még mindig csak 31 éves, de már balhés, kiegyensúlyozatlan és olykor kiszámíthatatlan szélsőért, aki árnyéka volt önmagának.

Már javában zajlott a '99-2000-es szezon, amikor aláírt a Boston Bruinshoz. A lehetőséget főként Mike O'Connellnek köszönhette, akivel együtt játszott még a Red Wingsben, és aki ekkor tagja volt a Bruins vezetőségének.

"Fiatalként imádta a játékot. Tényleg imádta. Minden egyes részét: az edzéseket, a meccseket, a csapattársakat, és ők is viszontszerették.

Joe esetében sem merült fel ez a kérdés, mi csak azt néztük, hogy 25 gólt lőtt egy évvel korábban, és szükségünk volt valakire, aki a második sorból is tudja szállítani a gólokat" - indokolta az igazolást O'Connell.

Jégkorong után kéregetés

A bostoni kaland azonban kérészéletűre sikerült. A "jó csapattárs" titulus már rég a múlté volt, helyette folyamatosan szekálta őket, de még Pat Burns vezetőedzővel is összeveszett. 26 meccs után betelt a vezetőség pohara, először eltiltották, majd szabadlistára tették, ahonnan elvitte a Washington Capitals. A fővárosban két félszezon jutott neki, ugyanis 2000 decemberében ismét balhéba keveredett. A csapat New Yorkban játszott (Murphy sérülés miatt nem), a meccs után pedig közösen ment vacsorázni. Néhányan egy szórakozóhely felé vették az irányt, természetesen hősünk is, aki a klubban elkezdett zaklatni egy hölgyet, akinek a társasága ezt megelégelte.

Szó szót követett, majd tettlegességig fajult a helyzet, amikor egy Amin Kallimni nevű férfi fejbe verte egy üveggel.

A már így is labilis játékos számára ez szinte maga volt a halálos ítélet: a Washington a tarcsiba száműzte, ahol viszont nem volt hajlandó megjelenni, így a csapat szerződést bontott vele. Máshol sem kértek belőle, hirtelen munkanélküli lett, friss agyi traumával.

4:47-től a góljai. Érdemes megnézni az utolsót. 32 évesen még tudott ilyeneket.

"Úgy estem ki az NHL ajtaján, hogy semmim sem volt. Körülbelül 15-20 millió dollárt kerestem, annak nagy részét le kellett adózni, a maradékból rengeteget jótékonykodtam, mindenkinek megvettem mindent, vagy rosszul fektettem be, vagy feléltem. Nem sokkal a visszavonulásom után felhívtam Dan Cronint, az NHL Játékosok Szakszervezetének (NHLPA) tanácsadóját, elmondtam neki, hogy nem érzem jól magam. Rámrakta a telefont."

Teljesen egyedül maradt, miközben egyre intenzívebben jöttek ki rajta az agyrázkódás utáni tünetek.

Nem volt ez mindig így, 2013-ban ő lett az egyik kanadai junior hokiligában újoncként induló Alliston Coyotes vezetőedzője és igazgatója. De nem tudta megszokni azt, hogy dolgoznia kell, a fejsérüléseiből adódó mentális problémái közé tartozott az is, hogy sokszor annyira fájt a feje, hogy nem bírt ébren maradni, se felkelni, se koncentrálni. A drog- és alkoholfüggősége sem segített a helyzetén, ráadásul ismét bajba került, amikor ráhívták a rendőröket a csapat jégpályáján, ezért 2014 márciusában lemondott.

Costa Rica, Ontario és Saskatchewan utcáin

Ekkor nyoma veszett. Rövid idő múlva kiderült, hogy dél felé vette az irányt, de nem az Egyesült Államokba, hanem egyenesen Costa Ricába. A családja, valamint egykori junior edzője, Rick Kozuback (aki minden játékosáról igyekezett gondoskodni) rendkívül aggódtak érte, igyekeztek a helyi kanadai konzulátuson keresztül nyomon követni őt. Murphy néha feltűnt ott, hogy megnézze az e-mailjeit és hogy válaszoljon néhányra. Így tartotta a kapcsolatot a családjával, általában csak annyit írt, hogy minden rendben. De a konzulátusról más hírek érkeztek:

az utcán élt, kéregetett, néha meghúzta magát hajléktalanszállókon, valamint étkezési jegyekkel oldotta meg a táplálékszerzést.

A helyzet akkor változott meg, amikor lejárt az útlevele, emiatt Kanadába deportálták. Kozuback ekkor már a kanadai kormánnyal tárgyalt, hogy kifizessék Murphy repjegyét, aki végül 2017 nyarán megérkezett Torontóba. Rajta és a családtagokon kívül a már említett Cronin is várta a reptéren, hogy az NHLPA képviseletében segítő kezet nyújtson neki.

Hogy mi történt a következő egy évben, arról senki nem tud semmit. Egyedül Murphy tudhatná erre a választ, de a folyamatos memóriavesztés miatt ez sosem fog kiderülni. Az ontariói Kenorában telepedett le, ismét az utcákon.

Ez a kép 2018-ban készült róla Kenorában Forrás: Sportsnet

Annyit elárult Kozubacknek, hogy 2017-ben körülbelül 106 000 dollárt kapott kártérítésként a San Jose Sharksot üzemeltető cégcsoporttól, de azt gyorsan elherdálta.

2018-ban néhány korábbi hokis társával csoportosan beperelték az NHL-t, amiért az sosem tájékoztatta őket a fejsérülések hosszú távú következményeiről, valamint nem is tett meg mindent, hogy megóvja őket. Azonban a bíróság ítélete szerint nem indíthattak csoportos pert, ezért mindenkinek egyénileg kellett volna megküzdenie a ligával.

Ugyanebben az évben a TSN megtalálta Kenora utcáin, és megdöbbentő riportot forgatott vele. Egy kilátástalan helyzetű, alig 51 éves, csontsovány férfi szerepel a kisfilmben, akinek a tekintetén látszik a zavarodottság, alig tud egy helyben ülni, folyamatosan gesztikulál és a gondolatai is elkalandoznak.

Talán egyvalami köszön vissza korábbi életéből: az óriási szíve. Szeretettel beszél az életéről és a környékbeliek is kedvelik. Van egy kedvenc boltja, ami előtt sokat időzik, beszélget a járókelőkkel, de nem zaklat senkit, még csak nem is koldul.

Nem sokkal később a másik kanadai óriásmédium, a Sportsnet is megkereste őt. Ebben az interjúban elárulta, hogy sokszor vaknak tetteti magát, valamint takarókból pólyát formál, mintha egy csecsemővel lenne az utcán, hogy kicsit több pénzt adjanak neki. Egyvalamit azonban soha nem tesz:

nem beszél a múltjáról.

Senkinek nem árulja el, hogy rémálomszerű élete régebben minden hokis srác álma volt: első kiválasztott a drafton, egyetemi, majd AHL-es bajnoki cím, végül Stanley-kupagyőzelem. Az összes kanadai fiatal ezekért kezd el játszani. Ő viszont nem akarja, hogy másként tekintsenek rá azért, aki volt. Ha valaki kérdezi, hogy kicsoda, annyit mond: Joseph.

A legfrissebb fénykép az 52 éves Murphyről Forrás: CTV News

2019-ben végigcsinálta a felnőttek mentális egészségéért létrehozott programot, emellett rehabilitációra jár, ahova a mentális gondokkal küzdők bírósága utalta be.

Aztán megint eltűnt, majd a napokban két tartománnyal arrébb, Saskatchewanban, azon belül Regina városában bukkant fel. A helyi újságnak elmondta, egy barátját látogatta meg Saskatoonban, és mivel még nem járt a tartományban korábban, örömmel érkezett. De azért szívesen visszamenne Ontarióba, csakhogy erre éppen nincs lehetősége.

A segítségnyújtásból továbbra sem kér.

Élvezi az élet küzdelmes oldalát, meg nem is. A magány sokszor nyomasztja. Havi 1300 dollárt kap az NHLPA nyugdíjalapjából, amit még ilyen-olyan módon kiegészít. A drogról állítólag sikerült leszoknia, de mentálisan továbbra sem egészséges. Testvére, exfelesége és lánya is próbálja támogatni, zárkózottsága és a visszautasítások miatt viszont már csak közvetve. Egyedül járja Kanadát, városról városra, menedékről menedékre vándorol, bízva abban, hogy egyszer minden jobbra fordul.