Vágólapra másolva!
A sportvilágban rengeteg út vezet a csúcshoz. Vannak, akikről már nagyon fiatalon kiderül, mire hivatottak, míg mások inkább későn érő típusok. Nincs ez máshogy az amerikai major sportokban sem, ahol hiába vannak szem előtt a játékosok már tizenéves koruktól kezdve, nem mindenki győzi meg elsőre a nézőket, klubvezetőket vagy a médiát arról, hogy korszakos egyéniség lesz. Ebben a sorozatban három profiliga (NBA, NFL, NHL) 5-5 halhatatlanjának debütálását mutatjuk be, megvizsgálva, hogy lehetett-e már akkor sejteni róluk, ki és mi válik belőlük. Kezdjük a kosarasokkal.

Öt legenda, öt különböző karrier és bemutatkozás. Az alábbi NBA-sztárok mind más-más módon váltak a kosárlabda legnagyobbjaivá, volt, akiről már az elején lehetett kapizsgálni, mekkora klasszis lesz, de volt olyan is, aki csak szenvedett. Időrendben Kareem Abdul-Jabbar, Magic Johnson, Michael Jordan, Kobe Bryant és LeBron James első meccseit fogjuk elemezni aszerint, hogy megugrották-e elsőre az eléjük tett lécet, és egyáltalán az a bizonyos léc milyen magasan volt.

Az NBA-ben egészen az 1985-ös (elcsalt) draftig a választás menetét nem előzte meg súlyozott sorsolás, egyszerűen az előző idény végeredményének fordított sorrendjében húzhattak a csapatok. 1966-tól 1984-ig a két főcsoport utolsó helyezettje között pénzfeldobással döntöttek, 1969-ben a Milwaukee Bucks és a Phoenix Suns volt a két esélyes arra, hogy elsőként válasszon.

A Sunsnak volt gyengébb a mérlege, az érme viszont a Bucksnak kedvezett, amely így lecsaphatott az amerikai sportok addigi történetének leginkább követett amatőr tehetségére, Lew Alcindorra. Alcindor három évet húzott le előtte a UCLA egyetemen, mindháromszor bajnok lett, őt választották a négyes döntő legjobbjának és bekerült minden szezonban az év végi álomcsapatba is.

A Napnál is világosabb volt, hogy szupersztár lesz belőle, még az akkor pályája csúcsán lévő Wilt Chamberlain is azt mondta róla, hogy őt is túl fogja szárnyalni. A tökéletesre fejlesztett, levédekezhetetlen horogdobás olyan fegyver volt a kezében, amire soha senki nem talált megoldást.

A USA Today visszaemlékezése alapján Milwaukee-ban már a bemutatkozása előtt óriási volt az érdeklődés. A 11 000 férőhelyes arénából 6000 jegy elkelt bérlet formájában az egész 1969-70-es szezonra, Alcindor első edzését 10 000 ember nézte végig annak ellenére, hogy iszonyatos vihar tombolt a környéken.

Az előszezon-meccseken is dominált, teljesítményével meggyőzte az ABC csatornát, hogy tűzze műsorra karrierje első hivatalos NBA-mérkőzését, annak ellenére, hogy karácsonyig nem igazán sugározott teljes összecsapásokat.

Aztán eljött 1969. október 18., amire az egész Egyesült Államok, kiváltképpen Milwaukee városa várt. Az ellenfél a Detroit Pistons volt, soraiban a kor egyik legjobb centerével, Walt Bellamyval. Aki aztán rendkívül megszenvedett Alcindor ellen, mind támadásban, mind védekezésben. Ugyan 25 ponttal végzett, de kosarai zömét már akkor szerezte, amikor a meccs már rég eldőlt a Bucks javára. A show-t pedig elvitte Alcindor, aki 29 ponttal, 12 lepattanóval, 6 gólpasszal, 4 labdaszerzéssel és 3 blokkal hozta le élete első meccsét.

A másnapi újságok címlapon hozták a bemutatkozását, hiszen ott és akkor, 22 évesen rögtön adott egy kis ízelítőt abból, mire lehet számítani tőle a következő 20 évben. Azóta is ő az NBA örökös pontlistájának vezetője, hatszor volt alapszakasz-MVP, ami szintén rekord, emellett hatszoros bajnok is, akik pedig vitatják azt, hogy Michael Jordan lenne minden idők legjobb játékosa, azok vagy LeBron James, vagy az ő nevét szokták bedobni. Mármint nem Lew Alcindorét, hanem Kareem Abdul-Jabbarét, hiszen később ezen a néven vált legendává.

Milwaukee Bucks - Detroit Pistons 119-110
1969. október 18.
Kareem Abdul-Jabbar: 29 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz, 4 labdaszerzés, 3 blokk, 44,4%-os pontosság.

Ugorjunk előre 10 évet, egészen az 1979-es draftig. A Los Angeles Lakers óriási szerencsével megkapja az első választás jogát, ehhez két tényező is kellett. Egyrészt három évvel korábban, 1976-ban a Lakers meghatározó játékosa, Gail Goodrich a New Orleans Jazzhez igazolt, amely kompenzációként több első körös draftjogot adott át a Los Angelesnek. A Jazz viszont szörnyen muzsikált, 1979-ben utolsó lett a főcsoportjában, majd a pénzfeldobás is őket hozta ki győztesen. Azaz a Los Angeles Lakerst, amelynél ott volt a draftjog. A Lakers azelőtt sem volt gyenge, ráadásul akkor már Kareem Abdul-Jabbar is őket erősítette. Aztán 1979-ben az ölükbe hullott a fiatal Earvin Johnson, a többi pedig történelem.

Johnson tehetségéről sokat elárul, hogy a Magic becenevet nem az NBA-ben kapta, hanem még középiskolában. Aztán a nem éppen sokra tartott Michigan State Egyetemmel is csúcsra ért már a második évében, a döntőben Larry Bird Indianáját legyőzve.

Mindenki tudta, hogy kivételes képességű játékos, aki 206 centis magassága ellenére irányító poszton érezte magát leginkább otthon, sokan az új Oscar Robertsont látták benne és nem is tévedtek nagyot.

Eleinte azonban a Lakersnél nem ő volt az első számú labdacipelő, hanem Norm Nixon, Magic így dobóhátvédet játszott. Nem csoda, hogy a fantasztikus és látványos gólpasszairól elhíresült szupersztár az első profi mérkőzésén mindössze négy asszisztot osztott ki, ellenben dobott 26 pontot (Abdul-Jabbar mögött csapata második legeredményesebb játékosa volt), leszedett 8 lepattanót és 4 dobást blokkolt a San Diego Clippers elleni győztes mérkőzésen.

Azonnal bizonyította, hogy rászolgált az 1/1-es draftcetlire, és azt, hogy nagy dolgokra hivatott, viszont később átalakította játékát, és nem a pontszerzésre, hanem a társak kiszolgálására és jobbá tételére koncentrált. Habár az ő bemutatkozása nem szólt akkorát, mint Abdul-Jabbaré, neki is volt egy emlékezetes újoncmeccse: 1980-ban a Lakers bejutott az NBA-döntőbe, ahol a csapat 3-2-re vezetett a négy győzelemig tartó párharcban a Philadelphia ellen. A hatodik mérkőzésen Abdul-Jabbar nem tudta vállalni a játékot, ezért a 20 éves Magic irányító helyett centert játszott.

A maximális 48-ból 47 percet töltött a pályán, 42 pontot dobott, leszedett 15 lepattanót és adott 7 gólpasszt, végül őt választották meg a finálé legértékesebb játékosának, ezzel mindmáig ő a legfiatalabb, aki kiérdemelte ezt a díjat, nem mellesleg az egyetlen újonc.

Ez volt az a pillanat, amikor mindenki tudta, hogy halhatatlan legenda lesz belőle.

San Diego Clippers - Los Angeles Lakers 102-103
1979. október 12.
Magic Johnson: 28 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 4 blokk, 1 labdaszerzés, 47,6%-os pontosság.

Magic és Bird rivalizálásáról szólt az NBA a '80-as években, de 1984-ben megérkezett a ligába valaki, aki később uralma alá hajtotta az egész sportágat és a világot. Michael Jordan már a North Carolina Egyetem színeiben is felhívta magára a figyelmet, újoncként győztes kosarat dobott a bajnoki döntőben, második és harmadik évében beválasztották az év legjobb ötösébe, sőt, 1984-ben ő lett a szezon legjobb egyetemi játékosa. Ennek ellenére az NBA játékoskiválasztóján csak harmadikként kelt el Akeem Olajuwon és Sam Bowie mögött:

Olajuwon akkoriban valóban tehetségesebbnek, de ami még fontosabb, a centerorientált sportban hasznosabb játékosnak tűnt,

Bowie pedig azért előzte őt meg, mert a Portlandnek nem kellett a Clyde Drexlerhez hasonló stílusú Jordan.

A Chicago Bulls akkori általános igazgatója, Rod Thorn így gondolt vissza Jordan kiválasztására:
"A 3. helyen ő volt a célpontunk, nagyon örültem, hogy előttünk nem vitte el senki. Tudtam, hogy remek játékost szereztünk, viszont soha, de soha nem gondoltam volna, hogy olyan kosaras válik belőle, amilyen. Voltak aggályaim is, ugyanis eléggé vékony volt, ráadásul dobni sem igazán tudott, viszont betörésből páratlanul hatékony tudott lenni.

Chicagóban megváltóként várták, már legelső meccsén vastapsot kapott a bemutatásnál. A teljesítményéből és a statisztikáiból akkor még messze nem lehetett tudni, hogy mivé fog válni, ugyanis "csak" 16 pontot dobott, de nem túl hatékonyan (16 kísérletéből 5 volt jó), viszont volt 6 lepattanója és 7 gólpassza. Amitől többen tartottak, azaz a gyenge középtávoli dobás visszaköszönt, de már akkor lehetett látni, mennyire atletikus, uralta a légteret.

A Washington Bullets elleni debütálás azonban alakulhatott volna rosszabbul is, mivel a második negyedben óriásit esett egy Jeff Ruland mellett elrontott zsákolási kísérlet után, de szerencsére az ijedtség nagyobb volt, mint a baj.

Másnap a Chicago Tribune szalagcíme ez volt: "Most még megbocsátunk neked, Michael Jordan". Milyen szerencse, hogy ilyen kegyesek voltak minden idők egyik legnagyobb sportolójának élete első profi mérkőzése után.
Az pedig mindent elmond Jordan munkamoráljáról, hogy gyengeségét legnagyobb erősségévé fejlesztette, és talán őt tekinthetjük a valaha volt legjobb középtávoli dobónak.

Chicago Bulls - Washington Bullets 109-93
1984. október 26.
Michael Jordan: 16 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz, 2 labdaszerzés, 4 blokk, 31,3%-os pontosság.

Jordan színre lépése és uralkodása óta folyamatosan felmerül a kérdés, hogy lesz-e bárki is annyira jó, mint ő. Aki a legközelebb került hozzá játékban, stílusban, vagy sikerességben, az Kobe Bryant, aki viszont teljesen más utat járt be, mint példaképe.

Míg Jordan 21, addig Bryant 17 évesen került be a profiligába, ami óriási különbség. Ebből kiderül, hogy Kobe nem járt egyetemre, mert bár rengeteg ösztöndíjat ajánlottak neki a philadelphiai Lower Merion High School játékosaként, az akkori szabályok lehetővé tették, hogy középiskolából egyből az NBA-be ugorjon, ő pedig ezt választotta 1996-ban.

Azt mondták róla, annyira érett, mint egy 25 éves, minden poszton bevethető, végtelen a fegyverarzenálja, de labdavezetésben sokat kell javulnia. Emellett már akkor kiemelték azt a hihetetlen szorgalmat és győzni akarást, ami profiként is jellemző volt rá és a legnagyobbak közé emelte,

legalább is ez áll egy gimnáziumi ellenfelének szinte tűpontos, Bryantről adott jellemzésében.

Bryant kalandos úton kötött ki Los Angelesben: a draft előtti privát edzésen mindenkit lenyűgözött, ezért Jerry West általános igazgató megegyezett a Charlotte Hornets-cel, hogy válasszák ki a nekik Kobe-t, cserébe a Lakers odaadja nekik Vlade Divacot. Ez pedig így is történt, Bryant a 13. húzással hivatalosan Charlotte-ba, gyakorlatilag Los Angelesbe került.

Bryantnek a draft utáni hivatalos fotózáson még a Charlotte Hornets sapkájában kellett pózolnia Forrás: USA Today

A zabolátlan tinédzser a nyári ligában mindenkit elkápráztatott, viszont nagy butaságot követett el az edzőtábor előtt: egy strandon rendezett sima sörmeccsen eltörte a csuklóját, ami miatt 5 hétig pihennie kellett. Emiatt kissé lemaradt az alapozásban és a felkészülésben, így hát eleinte alig játszott az alapszakaszban, ami a statisztikáin is meglátszott: élete első NBA-meccsén pályára sem került, a másodikon pedig 6 percet töltött a pályán, ami után ha Samuel L. Jackson lett volna az edzője, akkor a Coach Carter című filmet idézve így értékelte volna őt:

Azaz Bryant dobott pont és gólpassz nélkül, egyetlen lepattanóval mutatkozott be a profik között a Minnesota Timberwolves elleni győztes találkozón. Érdekesség, hogy a Phoenix Suns elleni szezonnyitón, amit végig a kispadon töltött, az ellenfélnél bemutatkozott egy bizonyos Steve Nash, ő pedig kosaras szlenggel élve 5 játékperc alatt három tojást is lerakott (0 pont, 0 lepattanó, 0 gólpassz). Egészen a szezon harmadik találkozójáig, a New York Knicks elleni rangadóig kellett várni Kobe első pontjaira.

Bryant első éve egyébként sem sikerült jól, 18 évesen nem tudta egyik pillanatról a másikra megszokni az NBA fényűző és rohanó világát, ami Los Angelesben különösen nehéz volt, de ezt senki nem is rótta fel neki. Aztán hamar belelendült, 24 éves korára már háromszoros bajnok volt, amihez később még két címet hozzáadott.

Los Angeles Lakers - Minnesota Timberwolves 93-85
1996. november 3.
Kobe Bryant: 0 pont, 1 lepattanó, 0 gólpassz, 1 blokk, 0%-os pontosság.

Időrendben utolsó "újoncunk" korunk legjobb játékosa, LeBron James. Jordanhez és Bryanthez hasonlóan ő is egy elképesztően erős draft-korosztályból érkezett (az NBA-ben mind közül kiemelkedik az 1984-es, az 1996-os és a 2003-as), James azonban "megnyerte" a sajátját, ugyanis elsőként választotta ki a Cleveland Cavaliers, így az akroni születésű fiú tulajdonképpen maradhatott otthon, Ohióban.

Nem túlzás azt állítani, hogy soha egy gimnazista körül nem volt akkora felhajtás (nem csak sportolók között), mint LeBron James esetében. Végzős meccsei közül többet is élőben közvetített a világ legnagyobb sportcsatornája, az ESPN, teltházas csarnokokban játszott, mindenki rá volt kíváncsi, hiszen lehetett tudni, hogy ő is kihagyja az egyetemet és egyenesen az NBA felé veszi az irányt.

A Nike, az Adidas és a Reebok elképesztő licitháborút folytatott érte, amit végül előbbi nyert 90 millió dollárért. Ennyi pénzt keresett James még azelőtt, hogy egyáltalán pályára lépett volna az NBA-ben.

A szakértők Magic Johnsonhoz hasonlították még gimisként, annyira univerzális volt: nem evilági testfelépítés, kimagasló játékintelligencia és atletikusság.

Egész Amerika várta, mire lesz képes az első meccsen a bivalyerős Sacramento ellen: annyian nézték az ESPN közvetítését, hogy azzal az előző szezonban a csatorna második legnézettebb NBA-mérkőzése lett volna az első Shaquille O'Neal-Yao Ming csata mögött. James pedig nem vallott szégyent:

habár a harmatgyenge Cavs kikapott, ő 25 pontot, 6 lepattanót, 9 gólpasszt és 4 szerzett labdát tett a közösbe.

Amíg James 60%-os pontossággal célzott a mezőnyből, addig társai 42-vel, csapaton belül neki volt a legtöbb pontja, asszisztja és labdalopása is. Az első másodperctől kezdve ő volt a Cavs legjobb játékosa. Másnap az ESPN így kezdte a beszámolóját a meccsről: LeBrilliant.

Hasonlítsuk össze a korábbi, a gimnáziumból egyből az NBA-be ugró játékosok teljesítményét: Kobe Bryant 0, Jermaine O'Neal 2, Kwame Brown 2, Eddy Curry 2, Tyson Chandler 1, Kevin Garnett 8, Tracy McGrady pedig 0 pontot dobott elsőre.

Azaz James 10 ponttal többet szerzett, mint a fenti nevek összesen.

James tehát berobbant és adott egy kis szeletet mindenkinek abból, amit várhattak tőle a következő 16 éves királysága alatt.

2003. október 29.
Sacramento Kings - Cleveland Cavaliers 106-92
LeBron James: 25 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz, 4 labdaszerzés, 60%-os pontosság.

Öt korszakos zseni, öt különböző út és bemutatkozás a profik között. Volt, aki már elsőre megugrotta az egyébként is magas lécet, és volt, akinek döcögősebben indult a pályafutása. Főleg az utóbbiak miatt igaz, hogy nem szabad elsőre messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ki gondolta volna, hogy Kobe Bryant, aki első öt fellépésén összesen 18 pontot szerzett, egyszer majd egy meccsen dob 81-et. De Jordan sem teszi ki az ablakba a teljesítményét, amiről akkor még senki sem mondta volna meg, hogy a sportágot örökre megváltoztató alakja nyújtotta.