A kaliforniai együttes összesítésben 3-1-es hátrányban volt az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharcban, innen azonban sikerült egyenlítenie, 3-3 után pedig jöhetett hazai pályán a mindent eldöntő hetedik meccs.
Itt 49 percig úgy tűnt, hogy a Vegas meg tudott újulni, és 3-0-ra elhúzott William Karlsson, Cody Eakin és Max Pacioretty góljaival. Az 50. percben aztán Eakin egy buli után a fejénél fogva bottal a jégbe gyalulta a Sharks csapatkapitányát, Joe Pavelskit, aki már nem térhetett vissza a folytatásra, Eakint pedig kiállították öt percre.
Az ötperces büntetések nem érnek véget akkor, ha az emberhátrányban játszó csapat gólt kap, ezt pedig tökéletesen kihasználta a San José, amely négy (!) emberelőnyös gólt szerzett az ötperces fór alatt (ez NHL-rekordbeállítás), és átvette a vezetést 4-3-ra.
De még nem volt vége a meccsnek, a Vegas 47 másodperccel a rendes játékidő vége előtt, kapus nélkül támadva kiegyenlített Jonathan Marchessault révén.
Jöhetett a mindent eldöntő meccs hirtelen halála, az aranygólig tartó hosszabbítás. A Sharks aktívabb volt a ráadásban, végül pedig az a játékos talált be, aki addig a legrosszabbul játszott, 6 jégen töltött perce alatt a csapata három gólt is kapott.
Viszont talán Barclay Goodrownak voltak emiatt a legfrissebbek a lábai, könnyedén korcsolyázta körbe Brayden McNabbet, majd Marc-André Fleury kapust is, és eldöntötte a mérkőzést, valamit az egész párharcot is.
A San José ellenfele a Colorado Avalanche lesz a következő körben.
Szintén hetedik mérkőzést rendeztek a Boston Bruins-Toronto Maple Leafs párharcban is, itt a kanadai együttes vezetett 3-2-re összesítésben, de a Bruins meg tudta nyerni a hatodik meccset Torontóban.
Jöhetett a Game7, ott pedig már nem volt kérdés, a Boston 5-1-re győzött, így sorozatban második évben ejti ki hét meccsen a Torontót.
A Maple Leafs kiesésével elfogytak a kanadai csapatok, így biztosan nem szakad meg az amerikai klubok 1994 óta tartó sikerszériája. Utoljára 1993-ban a Montreal Canadiens nyerte meg a Stanley-kupát kanadai együttesként.