Délelőtt még könyvelőként dolgozott, este már az NHL-ben védett

Az amerikai major sportok 2018-as éve szinte ugyanolyan volt, mint a korábbiak. Fantasztikus egyéni teljesítményekben, örökké emlékezetes meccsekben, berobbanó újoncokban idén sem volt hiány, ahogyan most is el kellett búcsúznunk néhány ikontól. De voltak olyan események, amelyek egészen biztosan csak egyszer történnek meg az életben, és amelyekből akár film is készülhetne, annyira egyedülálló történetek. Ezeket is sorra vettük, és egy szubjektív, virtuális díjkiosztó formájában rangsoroltuk ezeket, azaz kiderül, ki volt 2018 legjobb játékosa, legjobb újonca, legnagyobb idiótája, de az év mérkőzését és legnagyobb sztoriját is megmutatjuk. Szavazzanak!

2018 legjobb meccse

Jelöltek: Super Bowl LII (NFL), Boston Celtics-Milwaukee Bucks (NBA rájátszás első kör, első meccs), Pittsburgh Penguins-Washington Capitals (NHL keleti elődöntő, hatodik meccs)

A Capitals rendkívül nehéz úton jutott el a bajnoki címig, ehhez az első körben 0-2-es meccshátrányból kellett fordítania a Columbus ellen, majd jöhetett a kétszeres címvédő, örök rivális és egyben mumus Pittsburgh. A Penguins megnyerte az első meccset, de a Washington innentől átvette az irányítást, 3-2-re vezetett a 6. találkozó előtt.

Ez pedig kritikus volt, hiszen ha nyer a bajnok, jöhet a 7., mindent eldöntő összecsapás, ami meg már lutri.

De a Washington nem akarta a véletlenre bízni, és egy elképesztően izgalmas mérkőzésen a hirtelen halálban a későbbi playoff-pontkirály, Jevgenyij Kuznyecov góljával győzött, amivel bejutott a keleti döntőbe, majd meg sem állt a kupagyőzelemig.

A Boston úgy jutott be a rájátszásba, hogy három legjobb játékosából kettőt (Kyrie Irving, Gordon Hayward) nélkülözött, a Milwaukee-ról pedig lehetett tudni, hogy bárkire veszélyes, így teljesen nyitott párharcra volt kilátás. Ez már az első meccsen beigazolódott, ahol mindkét csapat el tudott lépni 10 pontos előnnyel, de a másik mindig talált visszautat. A hajrára hárompontos Celtics-vezetéssel érkeztek a felek, és 15 másodperc volt a hátra, amikor Malcolm Brogdon egyenlített. Támadhatott a Boston, és Terry Rozier visszalépős hármasa 0,5 másodperccel a vége előtt lezárta a meccset. Illetve majdnem, mert Khris Middletonnak ennyi idő is elég volt, hogy kiharcolja a hosszabbítást.

Annak a második felében viszont már hengerelt a Celtics, és megnyerte a meccset, később pedig a párharcot is, és egészen a keleti döntőig masírozott.

Azonban a tavalyi évhez hasonlóan idén is egyértelmű, hogy a legjobb meccset a Super Bowl hozta. A címvédő New England az alapszakaszgyőztes, de kezdő irányítóját nélkülöző Philadelphia Eaglesszel csapott össze. A döntő elképesztő izgalmakat és támadójátékot hozott, a "Philly Special" elnevezésű játék örökké beíródott az NFL történelemkönyvébe,

a csapatok és játékosok összesen 30 (!) rekordot döntöttek meg, további 16-ot állítottak be,

a csereirányító Nick Foles pedig Super Bowl MVP lett. A meccs végén a Philadelphia története első SB-győzelmét ünnepelhette.

(A Philly Special 8.03-tól)

2018 legjobb játékosa

Jelöltek: Drew Brees (New Orleans Saints, NFL), Kevin Durant (Golden State Warriors, NBA), Alekszandr Ovecskin (Washington Capitals, NHL)

Brees 39 évesen élete legjobb szezonját produkálja, és versenyben van az MVP-címért. Sorra dönti az irányítók rekordjait, és ezen a szubjektív listán is főleg az életműve miatt előzi meg a fiatal Patrick Mahomest. Ráadásul Brees 2018 januárjában egy teljesen valószínűtlen volt a főcsoportdöntőtől, és most azokat is beleszámoljuk, Mahomes viszont nem lépett pályára a playoffban.

Durant duplázni tudott a Golden State-tel, amely a nyugati döntő kivételével tükörsimán nyerte az NBA-t.

A kiscsatár zsinórban másodjára lett a finálé legértékesebb játékosa, és az új szezonban sem lassít.

Egy rövid gyengébb időszak után sorozatban szállította a 40 pontos meccseket (a vállára vette a csapatot Steph Curry hiányában), jelenleg övé a második legmagasabb pontátlag, a Warriors pedig megállíthatatlanul robog zsinórban harmadik bajnoki címe felé.

A már sokszor leírt Ovecskin 2018-ban végre felért a jégkorong trónjára, bajnoki címhez vezette a Washingtont, őt pedig megválasztották a rájátszás legjobb játékosának, azok után, hogy már az alapszakaszban is ő lett a gólkirály. Úgy tartják, a Stanley-kupa a sportok legnehezebben elhódítható trófeája, ezért ezen a díjkiosztón is előnyből indul. De ha ez nem lenne elég, Ovecskin ebben az idényben sem tétlenkedik, toronymagasan vezeti a góllövőlistát, így nem is lehet kérdés, hogy ő 2018 MVP-je Észak-Amerikában.

2018 legjobb újonca

Jelöltek: Saquon Barkley (New York Giants, NFL), Luka Doncic (Dallas Mavericks, NBA), Elias Pettersson (Vancouver Canucks, NHL)
Ebben az évben is találkozhattunk mindhárom ligában remek újoncteljesítményekkel. Az NFL-ben a futó Saquon Barkleynak simán összejöhet a szezon végére a 2000 összyard, nagyjából ő a Giants egyszemélyes támadógépezete, összyardokban második az egész NFL-ben.

Pettersson az NHL-ben vezeti az elsőévesek rangsorát gólban, gólpasszban és pontokban,

volt már két olyan meccse is, amikor öt pontot szerzett, ami fantasztikus teljesítmény, viszont sérülés miatt volt egy viszonylag hosszú kihagyása, emiatt nem ő kapja a díjunkat.

Doncic viszont úgy rúgta rá az ajtót az NBA-re, ahogyan csak a legnagyobb rajongói remélték. Olyan éretten kosarazik, mintha már több éve a legjobbak közt pattogtatna, de a játékában ott van az a fiatalos szemtelenség, amivel az őrületbe kergeti az ellenfeleit. Nemrég a tavalyi alapszakaszgyőztes Houston Rockets ellen az utolsó három percben egyedül csinált egy 11-0-s rohamot, és nyolcpontos hátrányból megfordította a meccset.

Egészen különleges tehetségről van szó, és nemcsak azért kapja az tőlünk az Év Újonca-díjat, mert mi megmondtuk, hogy jó lesz, hanem mert 19 évesen, alig 25 meccs alatt maga mellé állította az európai tehetségekkel szemben mindig is szkeptikus amerikaiakat.

2018 legnagyobb idiótája

Jelöltek: Jon Gruden (Oakland Raiders, NFL), JR Smith (Cleveland Cavaliers, NBA), Tom Wilson (Washington Capitals, NHL)
Wilson mindig is ellentmondásos játékos volt, hiszen amellett, hogy tehetséges hokis, főleg alattomos, fejre irányuló ütközéseivel hívja fel magára a figyelmet. Nyáron bajnok lett, majd kapott egy irreálisan jól fizető szerződést, de stílusa nem változott, és már az előszezon során sikerült eltiltatnia magát az alapszakasz első 20 meccsére (amiből aztán hatot elengedett a liga). Pedig idén gólokban és gólpasszokban is remekel, hasznosan játszik és nem valamilyen büntetést tölt le.

Smith soha sem tartozott a legokosabb kosarasok közé, voltak már híres "agyi rövidzárlatai", de a 2018-as NBA nagydöntő első meccsének hajrájában új szintre emelkedett. A Cleveland Cavaliers totálisan esélytelenként lépett pályára a Golden State vendégeként, viszont remekül játszott, és megvolt a lehetősége a győzelemre. 4,7 másodperccel a vége előtt, egypontos hátrányban a Cavs irányítója, George Hill két büntetőt dobhatott. Az elsővel egyenlített, a másodikat viszont kihagyta. A derék JR megszerezte a támadólepattanót, de ekkor lefagyott fejben, és azt hitte, vezetnek, így gyakorlatilag időhúzás céljából elkezdte vezetni a labdát, az óra pedig lepörgött.

Jöhetett a hosszabbítás, ahol a Warriors átgázolt a Cavaliersen, akárcsak a következő három meccsen, és sima 4-0-val behúzta a bajnoki címet, LeBron James pedig néhány héttel később eligazolt a Los Angeles Lakershez. Mondani sem kell, ha Smith észnél van, és mondjuk megpróbálkozik egy dobással, minden máshogy alakulhatott volna.

De még ő sem akkora ökör, mint Jon Gruden, az Oakland Raiders télen kinevezett régi-új edzője. Tíz éve nem irányított NFL-csapatot, addig az ESPN szakértője volt, de ez sem gátolta meg a vezetőséget abban, hogy horribilis, 10 évre szóló, 100 millió dolláros szerződést adjon neki. Gruden röhögve aláírta, majd nekilátott az ámokfutásnak.

Bevásárolt kiöregedő játékosokból, majd eladta a liga egyik legjobb védőjét, Khalil Macket, mert nem akart neki fizetni. Ezek után nekiállt panaszkodni, hogy nincs jó passzsiettetője (bravó), miközben olyan játékrendszert erőltetett a csapatra, ami felett már évekkel ezelőtt eljárt az idő.

Nem csoda, hogy mindenki el akar jönni Oaklandből, az irányító, Derek Carr többször is összeveszett vele meccs közben.

Jon Gruden rémuralma alig kezdődött még el Oaklandben Forrás: AFP/2018 Getty Images/Mark Brown

A Raiders katasztrofálisan játszik egész évben, Gruden pedig nemrég megbuktatta a saját főnökét, Reggie McKenzie általános igazgatót is, és valószínűleg átveszi majd a helyét. Ez a csapat két évvel ezelőtt akár a Super Bowlba is bejuthatott volna, ha Carr nem sérül meg, Gruden pedig hónapok alatt a saját egója miatt az NFL egyik leggyengébb csapatává züllesztette. A legszomorúbb, hogy ezt szinte mindenhol előre látták, csak Oaklandben nem.

2018 legnagyobb sztorija

Jelöltek: Scott Foster (Chicago Blackhawks, NHL), Vontae Davis (Buffalo Bills, NFL), Derrick Rose (Minnesota Timberwolves, NBA)
Vontae Davis télen igazolt Buffalóba, ahol a karrierje másfél meccsig tartott.

A szezon második találkozójának félidejében ugyanis úgy gondolta, neki ennyi elég volt, csapatának annyit mondott, hogy "Én végeztem", majd elviharzott.

Mint kiderült, ez az egész pályafutására vonatkozott, azóta nem lépett pályára az NFL-ben, és valószínűleg már nem is fog. A Bills tragikusan szerepelt addig, Davis pedig úgy gondolta, nem akar megvénülni egy ennyire gyenge csapatban, úgyhogy a legegyszerűbb, legkevésbé egyenes utat választotta, mondván, már nem érzi magában a tüzet.

Vontae Davis (22) utolsó percei az NFL-ben Forrás: AFP/2018 Getty Images/Brett Carlsen

Derrick Rose megjárta a hadak útját, és akkor még finoman fogalmaztunk. 2011-ben az NBA történetének legfiatalabb MVP-je lett, a következő 10 év szupersztárját látta benne mindenki, nem is ok nélkül. Egy évvel később viszont jött a megannyi sérülés közül az első, egy térdszalagszakadás. Ezt még több követte, az egykor felfelé ívelő karrier zuhanórepülésbe került. 2018 tavaszán érte el a mélypontot, amikor az akkori csapata, a Cleveland elcserélte a Utah Jazzhez, onnan viszont azonnal kivágták. Néhány napig volt csapat nélkül, de egykori chicagói edzője, az ekkor már a Minnesotát irányító Tom Thibodeau mentőövet dobott neki. A szezon hátralevő részében hasznos kiegészítő-embernek bizonyult az egykori szupersztár, így

a 2018-19-es idényre szerződést kapott, pedig mindenki azt hitte, vége a tengerentúli karrierjének.

Rose mesésen kezdte az új szezont, elképesztően hatékonyan játszik és a Timberwolves húzóembere, az év legjobb cserejátékosának járó díj első számú várományosa. Az előre nem látott felemelkedés 2018. október 31-én tetőzött, ekkor

Rose éppen az őt kukába dobó Utah ellen karriercsúcsot jelentő 50 pontot dobott, a meccs után pedig elsírta magát.

Az egész kosárvilág állva tapsolt a még mindig csak 30 éves, de az elmúlt időszakban a pokol összes bugyrát megjáró irányítónak, aki ezzel a teljesítménnyel rengeteg, sérüléssel bajlódó sportolónak adott inspirációt.

Egyik esemény sem közelíti meg Scott Foster márciusi estéjének abszurditását. A 36 éves könyvelő hobbiszinten játszik kapust egy chicagói sörligában, valamint jelentkezett a United Center vészkapusának. Egy hokicsapat két kapust nevezhet minden meccsre, de néhány csarnok biztosít egy harmadikat is, ha esetleg bármi rendkívüli történne. A helyi Blackhawks a Winnipeg Jets csapatát fogadta március 29-én, a meccs előtti bemelegítésnél viszont megsérült kezdőkapusa, Anton Forsberg. A csapatnak újoncot kellett avatnia Collin Delia személyében, aki jól állta a sarat a bivalyerős Jets ellen.

Azonban ő sem bírta ki a végéig, így a vésztartalék Fosternek kellett beállnia a meccs utolsó 14 percére, 6-2-es vezetésnél.

Ő pedig nem vallott szégyent, azok után, hogy aznap ledolgozta a 8 óráját a munkahelyén, este kivédte a felé tartó mind a hét lövést, a közönség tombolt, őt pedig megválasztották a meccs legjobbjának, emellett ő lett az első civil, aki az NHL-ben lövést védett. Ilyen is csak Amerikában történhet meg.

2018 legnehezebb búcsúi

Jelöltek: Joe Thomas (Cleveland Browns, NFL), Manu Ginobili (San Antonio Spurs, NBA), Henrik Zetterberg (Detroit Red Wings, NHL)

Rengeteg ikon vonult vissza 2018-ban, mi is elköszönünk a legjobbak legjobbjaitól.

Joe Thomas esetében kicsit csalunk, ugyanis 2017-ben lépett pályára legutóbb.

Az ESPN megfogalmazása szerint, ha laboratóriumi körülmények között megpróbálnánk előállítani egy vakoldali támadófalembert, Joe Thomas lenne az eredmény,

és ez alighanem tökéletes leírása. 11 szezont játszott az NFL-ben, zsinórban több mint 10 000 játéknál volt a pályán, ami egész biztosan megdönthetetlen rekord. Soha egyet sem hagyott ki, egészen addig, amíg 2017 októberében elszakadt a tricepsze. A játékos a szezon végén bejelentette, hogy nem tér vissza a pályára, amivel hatalmas űrt hagyott a clevelandi falban, de a ligában is, igazi példakép volt.

Joe Thomas, a hűség mintapéldája. Soha nem hagyta el a clevelandi bohóccsapatot, pedig mindenhol tárt karokkal fogadták volna Forrás: AFP/2017 Getty Images/Rob Carr

Zetterberg két honfitársát, a Sedin ikreket előzte meg a listán, mégpedig azért, mert komplettebb játékos volt, és bajnoki címet is tudott ünnepelni. A tökéletes csatár, elképesztően magas játékintelligenciával, aki védekezésben is odateszi magát. A Detroit fénykorának meghosszabbításának kulcsembere volt, aki 2006-ban olimpiai bajnok is lett Torinóban. Címeit hosszasan lehetne sorolni, de nem lehet visszaadni azt az elegáns, már-már hideg tökélyt idéző stílusát, ami egész karrierje során jellemezte.

De talán egyikőjük sem fog hiányozni saját sportágának, mint Manu Ginobili. Az argentin hátvéd egészen egyedi játéka miatt hamar közönségkedvenccé vált, Zetterberghez hasonlóan ő is félelmetes játék-IQ-val rendelkezett, ami mellé dukált a képzettség is.

Látványos megoldásaival rendszeresen szereplője volt mindenféle highlight videónak, a pályán pedig igazi vezérként tekintettek rá.

A Spursszel négyszer ért a csúcsra, az argentin válogatottal a 2004-es olimpián. Visszavonulásával a San Antonio négy alappillére közül már csak az edző Gregg Popovich van a csapatnál, Tim Duncan már korábban elköszönt, Tony Parker pedig eligazolt. Nem csoda, hogy a Spurs idén árnyéka régi önmagának, és úgy néz ki, 22 egymást követő év után a csapat lemarad a rájátszásról.