Legendás fordítások és végjátékok – ezekért szeretjük az NFL-t

Divisional Round - New Orleans Saints v Minnesota Vikings GettyImageRank2 SPORT AMERICAN FOOTBALL NFL
MINNEAPOLIS, MN - JANUARY 14: Wide receiver Stefon Diggs #14 of the Minnesota Vikings celebrates as he runs into the endzone for the game-winning touchdown as the Vikings defeat the New Orleans Saints 29-24 to win the NFC divisional round playoff game at U.S. Bank Stadium on January 14, 2018 in Minneapolis, Minnesota. Jamie Squire/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Az NFL főcsoport-elődöntői által újabb legendás meccsekkel lettünk gazdagabbak. Vasárnap a Pittsburgh Steelers – Jacksonville Jaguars után már azt hittük, láttuk a hétvége legjobb összecsapását, azonban azt egy olyan Minnesota Vikings – New Orleans Saints követte, hogy az internet azóta is attól hangos. Úgy gondoltuk, itt az ideje összeszedni az NFL rájátszásának legnagyobb fordításait és legizgalmasabb véghajráit.

A Vikings győzelme még túl friss ahhoz, hogy bekerüljön ebbe a szubjektív listába, de az biztos, hogy néhány év múlva ott lesz. Azért elevenítsük fel, hogyan festett a hazai kommentátorok szemszögéből az utolsó játék, Stefon Diggs győztes elkapása.

Előre szólunk, ezt a rangsort nem fogják a Green Bay- és Aaron Rodgers-szimpatizánsok a szívükbe zárni.

5. Arizona Cardinals – Green Bay Packers 51-45 – hosszabbítás után, NFC wild card, 2010. január 10.

Essünk is túl az első Packers-drámán. Ez a rangadó kicsit az elmúlt vasárnap ötvözete is: pontzuhatag, ahol nagy előnyt herdált el az a csapat, amely végül mégis egy olyan touchdownnal jutott tovább, ami után véget ért a meccs. Ahogy az eredmény is mutatja, a támadók sziporkáztak, azóta is ez minden idők legtöbb pontot hozó rájátszás-meccse. A Cardinals jól kezdett, vezetett 17-0-ra és 31-10-re is Kurt Warner remek játékával, de Aaron Rodgers vezetésével a Packers utolérte ellenfelét 38-38-nál és 45-45-nél is. Az Arizona rúgója, Neil Rackers kihagyta a győztesnek szánt mezőnygólt, jöhetett a hosszabbítás.

És ahogy ez már-már törvényszerű, végül nem a támadók, hanem a védők szállították a győzelmet:

Rodgers kezéből Mike Adams ütötte ki a labdát, amely Karlson Dansby ölébe hullott, ő pedig begyalogolt azzal az endzone-ba. A Cardinals ezzel továbbjutott, de a következő körben a későbbi győztes New Orleans Saints 45-10-re kiütötte.

4. Indianapolis Colts – Kansas City Chiefs 45-44, AFC wild card, 2014. január 4.

Ahogy a végeredmény is bizonyítja, az összecsapás előtt szinte lehetetlen volt megjósolni, melyik csapat jut tovább. Mindenesetre Alex Smith és a Kansas úgy vágott neki a meccsnek, hogy hamar szeretné eldönteni. Az első negyedben még csak 10-7-re vezetett a vendégcsapat, félidőre ebből 31-10 lett.

Sőt, a harmadik negyed elején is a KC szerzett pontot először, 38-10-nél kilátástalan helyzetbe került az Indy.

Andrew Luckot persze nem olyan fából faragták, mint aki feladja a meccset, a játékrész végére visszajött a csapat 41-31-re, majd a záró 15 perc elején az irányító hihetetlen lélekjelenlétének köszönhetően már csak 3 volt közte. Ryan Succop mezőnygóljával a Chiefs ismét elhúzott hat pontra, de az utolsó szó Lucké és T.Y. Hiltoné volt, hosszú összjátékuk beállította a 45-44-es végeredményt. A 28 pontos fordítás minden idők második legnagyobbja.

3. Seattle Seahawks–Green Bay Packers 28-22 – hosszabbítás után, NFC-döntő, 2015. január 18.

A Seattle Super Bowl-címvédőként és első kiemeltként jutott be az NFC fináléjába, ahol a négy évvel korábbi bajnok Aaron Rodgers-vezette Packers várta. Katasztrofálisan játszott eleinte a hazai csapat, Russell Wilson csak úgy szórta az eladott labdákat, szerencséjére a Green Bay ezeket kevésbé tudta megbüntetni. Ennek ellenére 16-0-ra vezetett, a Seahawks játékát látva pedig talán senki sem gondolta volna, hogy van visszaút.

A harmadik negyedben aztán egy trükkös játék megadta a lendületet a Seattle-nek, a punter Jon Ryan adott TD-passzt a támadófalember Garry Gilliamnek.

Mason Crosby mezőnygóljával azonban újra 19-7-re vezetett a Packers, ekkor viszont jött Wilson és Marshawn Lynch, akik 1-1 futott touchdown tettek a közösbe, sőt, még a kétpontos is sikerült. A végén ismét Crosby kellett, hogy egalizáljon és kiharcolja a hosszabbítást, 22-22 lett a rendes játékidő vége. A ráadást a Seahawks kezdte, Wilson pedig kétszer is gyönyörűen találta meg Doug Baldwint, a második ebből a győztes touchdownnak bizonyult, a Seattle pedig bejutott a Super Bowlba, ott viszont nem tudta megvédeni a címet, mert egy parádés meccsen a New England Patriots legyőzte.

2. Buffalo Bills – Houston Oilers 41-38 – hosszabbítás után, AFC első forduló, 1993. január 3.

Egy klasszikus 25 évvel ezelőttről. Az elmúlt két Super Bowl vesztese, a Buffalo fogadta a Warren Moon-vezette, azóta már Texans néven működő Oilerst.

A Billsnél nem voltak ideálisak a körülmények, a két együttes alapszakaszmeccsén megsérült a kezdőirányító, Jim Kelly, így Frank Reichnél volt a karmesteri pálca.

Reich egyébként 1984-ben végrehajtotta a legnagyobb egyetemi ligás fordítást is, amikor csapatával 0-31-ről állt fel és győzött 42-40-re. Ez a rekord 2006-ig állt egyébként.
Moon és az Oilers hihetetlen lendülettel kezdett, a félidőben már 28-3-ra vezetett az irányító 4 touchdownpasszával, majd Bubba McDowell interceptionjével a 3. negyed elején 35-3 állt az eredményjelzőn, a hazai nézők pedig elindultak haza.

Ráadásul ekkorra a Billsből kivált a kor legjobb futója, Thurman Thomas is.

Helyettese, Kenneth Davis kapott az alkalmon és futott egy TD-t, majd Reich percei jöttek, a harmadik negyed végére 35-31-re visszajött a Buffalo. A negyedik elején aztán a vezetést is átvette Andre Reed 3. elkapott touchdownjával, a végén a Houston rúgója, Al Del Greco viszont egyenlített egy mezőnygóllal. Jöhetett a hosszabbítás, Warren Moon pedig a legelején, rendkívül rossz helyen adta el a labdát,

Steve Christie pedig belőtte a győztes field goalt, amivel 41-38-ra nyert a Buffalo,

ezzel végrehajtva minden idők legnagyobb playoff-fordítását. A Bills zsinórban harmadszor is bejutott a Super Bowlba, ahol ismét veszített, sőt, egy évvel később is.

1. Atlanta Falcons–New England Patriots 28-34 – hosszabbítás után, Super Bowl, 2017. február 5.

Mi más állhatna a lista első helyén, ha nem a Patriots fordítása? Iskolapéldája az „ennek már vége, megyek aludni” mondatok balul elsülésének. Valószínűleg jóval kevesebben látták a meccs befejezését, mint a kezdést, ez pedig azért történhetett meg, mert az Atlanta a félidőben 21-3-ra, a harmadik negyed derekán pedig már 28-3-ra vezetett. Matt Ryan kitűnően játszott, ahogy a futók is, a védelem pedig megoldhatatlan feladat elé állította Tom Bradyt, akinek egy rossz passzát Robert Alford vissza is hordta touchdownra.

28-3-nál aztán Brady ledobta az ékszíjat és megkezdte minden idők leghíresebb felzárkózását.

28-9-ről 28-28-ra egyenlített a negyedik negyedben, majd jött a hosszabbítás és James White 3. touchdownja, ami a New England, Tom Brady és Bill Belichick 5. bajnoki címét jelentette. A Falcons játékosai pedig halálukig azzal a tudattal kell, hogy éljenek, hogy a Super Bowlok történetének legnagyobb leolvadását produkálták, „szerencséjükre" a közösségi média idejében erre naponta emlékeztetni fogják őket.

Talán túlzott elvárás az, hogy az idei Super Bowl (bárki is játssza) ugyanannyira izgalmas lesz, mint a tavalyi, de ha belegondolunk, az elmúlt 15 évben mindössze a Seattle – Denver mészárlás volt az, ami unalomba fulladt az egyoldalúsága miatt. Addig is,

vár még ránk két konferencia-döntő, amelyeken bármi megtörténhet, hiszen az idei playoffban eddig nem egy meglepetést láthattunk.

Az elmúlt hétvége és ez az összeállítás pedig talán segíthet azoknak, akik egy meccs közben úgy gondolják, „ez már eldőlt” és inkább álomra hajtják fejüket. Ne tegyék, mert jó eséllyel átaludják a történelmet.