Phil Jackson könyve bombaként robban

Bár már hetekkel ezelőtt kiszivárogtak részletek, csak most jelent meg Phil Jackson nagy érdeklődéssel várt könyve, melynek címe: The Last Season: A Team in Search of Its Soul, szabad fordításban: Az utolsó évad: egy csapat, amely önmagát kereste. A kosárlabdázás történetének talán legsikeresebb edzője - aki a nyáron ismét visszavonult montanai birtokára, és immár másodszor befejezte edzői pályafutását - a Los Angeles Lakers 2003-2004-es viharos szezonjának kulisszatitkait meséli el, nem is egy ponton kellemetlen helyzetbe hozva egyik-másik játékosát.

A Penguin Press által megjelentett, kemény borítású, 274 oldalas, 24,95 dollárba kerülő (mintegy 5000 forint) könyv az 59 éves szakember fékezhetetlen mesélőkedvének legújabb gyöngyszeme. (Nem egy könyvet írt már a hajdanán a hippikultúrán felnőtt, majd a buddhista tanok felé forduló műkedvelő filozófus, a legutóbbit 1996-ban Sacred Hoops címen, a Chicago Bulls rekorddöntő, 1995-1996-os idényéről.).

Az első észrevétel: jobb címet nem is találhatott volna Jackson, mint "az utolsó évad", tudniillik annyi öltözőtitkot fecseg ki a könyv 274 oldalán, hogy teljességgel kizárt, ezután még lenne egy csapatra való kosárlabdázó, aki bizalmába fogadná őt. "Nem hinném, hogy ez egy amolyan kitálalós könyv" - nyilatkozta ennek ellenére Jackson, akinek Jerry Buss klubtulajdonos nem hosszabbította meg júniusban lejárt, ötéves szerződését.

"Sok minden bennem maradt. Nem a leleplezés volt a szándékom. Sokkal inkább az, hogy elmondjam: hogyan kell(ene) menedzselni egy csapatot, és hogyan kell kihozni belőle a lehető legtöbbet. Egyszerűen őszinte és igazmondó akartam lenni." Ehhez képest a Lakers kibocsátott egy közleményt, amelyben a vezetők hangsúlyozzák: Jackson könyve számos pontatlanságot tartalmaz, s megkérdőjelezhető több fejezet igazságtartalma.

"Én csak egyetlen pontatlanságot találtam" - vágott vissza Jackson. "Az egy sajtóhiba volt, egy betűt elütöttünk, de ígérem: a második kiadásban már korrigáljuk." No de hogy az ördögbe vetemedhet arra egy edző, hogy egy kocsideréknyi arany-lila szennyest borítson rá az olvasóra, miközben öt éven keresztül az volt a legfőbb törekvése, hogy a csapat belső ügyeit eltitkolja a sajtó elől?

"Nem szigorúan bizalmas államtitkokról van itt szó. Mindezt úgyis megírták volna mások, akkor már miért ne olyasvalaki írja meg, aki belülről élte át az egészet. Különben is, számomra ez volt az utolsó szezon" - magyarázza Jackson. Jackson attól kezdve "béna kacsa", azaz érdemben bukott, hatalom nélküli edző volt, hogy januárban odament Mitch Kupchak klubigazgatóhoz, és megmondta neki: "Tele van a hócipőm a kölyökkel." A hócipő helyett persze súlyosabb kifejezést használt, és természetesen Kobe Bryantre célzott, a tulajdonos, Jerry Buss kedvencére.

Jackson edzői pályafutása legnagyobb kudarcának tartja, hogy miután sikerült hat bajnoki címet nyernie Michael Jordannel és Scottie Pippennel, majd utána 2000 és 2002 között hármat Kobe Bryanttel és Shaquille O'Neallel, a 2003-2004-es szezonban képtelen volt két utóbbi sztárt egy cél - a negyedik bajnoki cím - érdekében egy irányba terelni.

Jackson azt mondja, hogy amikor Mitch Kupchak közölte vele tavaly nyáron, hogy Bryant ellen vádat emelnek erőszakos nemi közösülés miatt, nem igazán lepődött meg. "Nem mondom, hogy beleillett Kobe jellemébe, de az is igaz, hogy nem is volt teljesen ellentétes azzal. Annyira éretlen és hirtelen haragú volt, hogy nem tudtam kizárni a lehetőségét."

Sokan azt mondják, hogy Jackson - miután nyilvánvalóvá vált, hogy képtelen összhangot teremteni a négy szupersztár, Shaq, Kobe, Karl Malone és Gary Payton között - az egykori Playboy-modell, Jeanie Buss ágyába menekült, aki nem más, mint a klubtulajdonos Jerry Buss leánya. Jackson azóta is Jeanie-vel él együtt - jelen pillanatban "távházasságban", ugyanis a 42 éves szexbomba Los Angelesben maradt, ahol a csapatnál menedzseri szerepkört tölt be -, és szeretik egymást. Mindez azonban nem akadályozta meg a papát abban, hogy ne kínáljon újabb szerződést Jacksonnak, azaz gyakorlatilag kirúgja az edzőt.

Ugyanis választania kellett Kobe és Jackson között, s ő a jóval nagyobb reklámértéket képviselő Bryantet választotta, akiről a könyvben Jackson megírja: védőmunkája erősen túlértékelt, meccsenként 35-ször dob kosárra, és annyira önző, hogy annak a csapatnak, amelyikben ő játszik, legalább két labdára lenne szüksége.

A könyvből kiderül még az is, hogy
- Shaqnek annyira fájt a nagylábujja, hogy betétet kellett hordania, amitől viszont képtelen volt rendesen ugrani
- Jackson az időkérések első 45 másodpercében háttérbe húzódott, s hagyta, hogy a játékosok egymás között oldják meg problémájukat; csak utána avatkozott bele
- Annak idején a chicagói médiától konstruktív hozzáállást kapott, a Los Angeles-i sajtó viszont csak vájkált és vájkált
- Shaq minden évben iszonyatos formahanyatláson megy keresztül karácsony és március 6., a születésnapja közötti időszakban
- A Detroit elleni döntő ötödik - mint később kiderült, utolsó - meccse előtt Jackson éppen befejezte az öltözőben a pszichikai ráhangolást, amikor megszólalt Kobe mobiltelefonja. Még ennél is nagyobb szörnyűség, hogy Bryant fogadta is a hívást! (Brian Shaw, egy korábbi játékostárs volt az, egy teljesen érdektelen ügyben.) Ezzel egy szempillantás alatt szertefoszlott az összpontosítás, Jackson legszívesebben agyonütötte volna Kobe-t. Ki is kapott a Lakers, simán...

Ch. Gáll András